A dzsessz szárnyán

Az idén Zenta város napja alkalmából Kormányos Gergő zentai dzsesszzenésznek és zeneszerzőnek ítélték oda a tehetséges fiataloknak járó Juventus Pro Urbe díjat. A Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium elvégzését követően Kormányos Gergő 2023-ban két kategóriában is díjazottja volt a nagy presztízsű DownBeat Student Music Awards amerikai zenei versenynek. Alapfokú zenei diplomáját (BA) Grazban dzsessz-szaxofon szakon szerezte 2023-ban. Időközben zenei tehetségének köszönhetően felvételt nyert Miamiban a Frost School of Music iskola studio jazz writing & jazz composition szakára, valamint sikeres felvételivel várólistára került a New York-i Manhattan School of Music dzsesszzeneszerzés szakán.

– Már egész kiskorom óta foglalkozom zenével. Ha jól emlékszem, hétéves koromban kezdtem el járni a zentai Stevan Mokranjac Alapfokú Zeneiskolába, ahol két év kötelező tantárgyként szereplő furulya után a voksomat végül a harsona mellett tettem le, amelyen egész tizenhat éves koromig játszottam. Szerencsém volt egy fantasztikus tanártól, Vojnić Tunić Zsolttól tanulni, aki nagyon megszerettette velem a zenét, és ő volt az első, aki bemutatta nekem a dzsesszt és az improvizációt. 2013-ban kezdtem el szaxofonozni, ami az év végére már a mindennapjaim középpontjába került. A korábbi zeneszeretet és a dzsesszzene akkori felfedezése és megismerése vezetett ahhoz a döntéshez, hogy ezen a pályán folytassam a tanulmányaimat. Ez azért nem volt olyan egyszerű, mert akkor még a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium matematika szakán tanultam, tehát a zenei ismereteim egyenlőek voltak egy alapfokú zeneiskolában elvárt tudással. Egy évem volt az egyetemi felvételire való felkészülésre, ami lehetetlennek tűnt. Sem a hangszerismeretem, sem a zeneelméleti tudásom nem volt olyan szinten, hogy megmérettethessem magam az akadémiai meghallgatáson, így végül a Bartók Konzervatórium felvételijét vettem célba, amire Blahó Attila dzsesszzongorista készített fel. A konziban kétéves OKJ-s képzést végeztem el dzsessz-szaxofon szakon, ami megfelelő tudást nyújtott ahhoz, hogy az egyetemi felvételi lehessen a következő lépés. Így kerültem a Grazi Zeneművészeti Egyetem dzsessz-szaxofon szakára, ahol az alapfokú egyetemi diplomámat szereztem meg 2023 júliusában, és ahol a zeneszerzéssel való ismerkedésem is elkezdődött.

Miképpen boldogultál ott, távol a szülőhazádtól, és milyen hatással volt ez az időszak a zenei fejlődésedre?

– Már korábban is felmerült bennem, hogy szívesen tanulnék külföldön, egy valamivel nemzetközibb közegben, ahol más-más országokból érkező, más-más kultúrájú fiatalokkal körülvéve tudok a zenéről tanulni, így fogant meg bennem az, hogy a Grazi Zeneművészeti Egyetemet választom. Elég híres, és elég messze van ahhoz, hogy nemzetközi diákgárdája legyen, viszont elég közel van ahhoz, hogy bármikor visszajöhessek, hétvégenként hazaugorhassak, és ha úgy alakul, hogy mégsem tetszik meg a grazi élet, akkor visszatérjek. Szerencsére ez nem így történt. Viszonylag gyorsan megtaláltam kint a társaságom, és egy idő után már a nyelv sem jelentett problémát. Az egyetemen rendkívül jó tanáraim voltak, akiknek nagyon sokat köszönhetek, közülük a legfontosabbak számomra Ed Partyka és Luis Bonilla voltak. Louis, az egyetem harsonatanára ugyan nem tanított engem, de különféle zenei projektek révén megismerkedtünk, és jóban lettünk. Lehetőségem volt vele koncertezni, nemzetközi turnén részt venni, különféle formációkban együtt próbálni, ami során nagyon sok fontos zenei és nem zenei kérdést megbeszéltünk. A mai napig nagyon jóban vagyunk, mindig támogató és segítőkész.

A grazi éveim alatt számos világhírű zenész és zeneszerző mesterkurzusain és kerekasztal-beszélgetésen volt lehetőségem részt venni. Ezek mindig nagyon feltöltöttek, új nézőpontokat és zenei gondolatokat ismerhettem meg, ezáltal újabb és újabb kérdések fogalmazódtak meg bennem, amelyek nélkül szerintem nincs fejlődés. Lehetőségem volt olyan neves előadókkal beszélgetni, mint Jim McNeely, Sheila Jordan, Melissa Aldana, Phil Collins, Rick Margitza, Immanuel Wilkins és sokan mások.

2022-ben az a megtiszteltetés ért, hogy beválogattak a JM Jazz World Orchestra szaxofonszekciójába. A zenekar Horvátországban, Olaszországban és Szlovéniában turnézott három világhírű vendégművésszel: Dick Oattscal, John Riley-val és Alex Sipiaginnal. Az együttes zenei vezetői a turné repertoárjába választották az Under Water című nagyzenekari darabomat, így lehetőségem volt ezt a szerzeményt nemzetközi közönség előtt is bemutatni. Ugyanebben az évben a Sacramento State School of Music (Kalifornia, Amerika) az egyetem zenekarának megvásárolta az Under Water című big band művemet, ez a darab azóta bekerült az egyetem zenei könyvtárába, és számos alkalommal elhangzott a kaliforniai város és az egyetem zenei rendezvényein.

Zeneszerzéssel is foglalkozol, és ezen a téren számos rangos díjat is kiérdemeltél. Mikor kezdtél el érdeklődni a zeneszerzés iránt? Mi az, ami megihlet téged, és amire hangsúlyt fektetsz a komponálás során? Kiket tekintesz példaképeidnek a zeneszerzés, a zene területén?

– A grazi egyetemen a fő szak mellett, ami ugye számomra a dzsessz-szaxofon, egy választott szakot is el kell végeznem, és mivel már korábban is érdekelt a zeneszerzés, végül ezt választottam. Így kerültem közel Ed Partykához, aki, ahogy már korábban említettem, az egyetem zeneszerzéstanára, és akitől rengeteg dolgot tanultam. Ő vezetett be a nagyzenekari zeneszerzésbe, a hangszerelésbe, ő mutatta meg a különféle technikákat, és ő volt, aki legelőször zeneszerzői versenyre javasolt. Neki köszönhetem a zeneszerzői karrierem elindulását. Zeneileg, emberileg és pedagógusként példaértékű a munkássága. Körülbelül két év alatt teljesen áttértem a zeneszerzésre, és azóta ez köti le a figyelmemet és az időm legnagyobb részét. Persze továbbra is nagyon nagy örömmel zenélek és gyakorolok, de mára már több örömömet lelem a komponálásban.

Zeneszerzéskor, amikor egy új darab születik, leginkább a darab témájára koncentrálok – arra a történetre, gondolatra, tárgyra, világi vagy világon túli dologra, ami a művet inspirálta. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy a lehető legtisztábban, a legsajátosabb módon tudjam azt átadni a hallgatóknak. Ezzel még igazából sokat küszködök, és van még mit gyakorolnom.

A példaképeim is hasonló zeneszerzők, zenészek, mint például: Vince Mendoza, Maria Schneider, Jihye Lee, Arve Henriksen, Jakob Bro, Gustav Holst, Lili Boulanger, Danny Elfman, Kristoffer Lo és persze még sokan mások.

A megmérettetéseteket illetően tavaly részt vettem a Helsinki International Big Band Composing Contest versenyen Finnországban, ahol a szakmai zsűri 24 ország 74 jelentkezője közül válogatott be a döntőbe, a legjobb 10 zeneszerző közé. A verseny döntősei pedig meghívást kaptak a Helsinkiben megrendezett utolsó fordulóra, ahol az UMO Helsinki Jazz Orchestra adta elő az alkotásokat. Úgyszintén tavaly két kategóriában is díjaztak a rangos 46. DownBeat Student Music Awards amerikai zenei versenyen. Az Under Water című darabommal Outstanding Composition (kiemelkedő szerzeményért járó) díjat nyertem az original composition – large ensemble (nagyzenekarokra írt eredeti szerzemények) kategóriájában, valamint a jazz arrangement kategória győztese lettem a Like Someone in Love című hangszerelésemmel. Idén ugyanezen a versenyen Outstanding Arrangement díjat nyertem az Again című hangszerelésemmel. 2023 novemberében két darabom is díjat nyert a Magyar Jazzszövetség által rendezett 10. Zeneszerző és Hangszerelő Versenyen. A Mad Tea-Party című szerzeményem első díjat kapott zeneszerzés kategóriában, a Rain című művem pedig a hangszerelés kategóriában lett kategóriagyőztes.

Mesélj a Miami Egyetemről, ahol jelenleg folytatod a tanulmányaidat, illetve a Henry Mancini Intézetről!

– Az University of Miami Amerikában, Florida államban, Miamiban található, ahol a Frost School of Music tanszék dzsesszzeneszerzés szakán kezdtem el augusztusban a mestertanulmányaimat. Ahhoz, amit én jelenleg csinálni szeretnék, szerintem jobb egyetem nincs. Nemcsak a dzsesszben leggyakrabban előforduló nagyzenekari felállásra, big bandre kell majd írnom darabokat, de szimfonikus zenekarra, dzsessz-szimfonikus zenekarra (big band plusz szimfonikus zenekar), kórusokra, stúdiózenekarokra és még sok más nagyon izgalmas felállásra is. Mindezt pedig olyan kiváló, világhírű zenészek és zeneszerzők oktatják, mint Steve Guerra, Maria Schneider vagy John Daversa. Emellett Carlos Rafael Riverától filmzeneszerzést is lehetőségem lesz tanulni, amit már nagyon várok. Miamiban, az egyetemtől különállóan, de azzal együtt dolgozva működik a Henry Mancini Intézet. Ennek a közösségnek tehetséges zenészek és zeneszerzők lehetnek tagjai, kizárólag meghívásos alapon. Az intézet a közösségformálás mellett nagyon magas színvonalú zenei és zeneszerzői lehetőségeket nyújt a tagok számára. Az intézeten belül működik a Henry Mancini Szimfonikus Zenekar is, amelynek a zenei vezetője Maria Schneider, a karmestere pedig Scott Falvin.

Az egyetemi felvételi izgalmas volt, álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen eredményt fogok elérni. Amikor megtudtam, hogy a két sikeres felvételiző közül az egyik én vagyok, hihetetlenül megörültem, viszont ezt gyorsan beárnyékolta annak a gondolata, hogy miképpen is bírom majd finanszírozni az óceánon túli tanulmányaimat. Sokfelé fordultam támogatásért, de sajnos sehol sem jártam sikerrel. Valamikor április környékén kaptam egy e-mailt, amelyben az állt, hogy az eredményeim és a felvételi portfólióm alapján szeretnék, ha tagja lennék a Henry Mancini Intézetnek, ezenkívül egy tanárasszisztensi részállást is felajánlottak az egyetem dzsesszzeneszerzés szakán, valamint egy részállást az intézetben. Ugyanakkor a tandíjam teljes összegének a fedezését is felkínálták, és valamikor ekkor kezdett megfogalmazódni bennem annak a gondolata, hogy tényleg kimegyek. Szerintem már bőven az iskolaév közepén fogunk tartani, amikor kényelmesen, hátradőlve tudok majd az új élményekre koncentrálni.

Milyen érzés visszahallani a zenedarabjaidat?

– Sajnos nem volt még olyan sok alkalmam a darabjaimat élőben, teljes valójukban visszahallani. Egy ilyen volumenű zenekart csak úgy egyszeri próbák céljából nem olyan egyszerű összehozni. Grazban volt párszor lehetőségem hallani a műveimet az egyetem big bandjének jóvoltából, sőt volt, amikor vezényelnem is kellett azt. Be kell vallanom, ez elsőre egy kicsit ijesztő volt. Versenyek alkalmával pedig még sosem teljesen úgy szólalt meg egy szerzemény, ahogy én azt elképzeltem. A versenykiírás miatt általában változtatnom kell valamit a művön, hogy megfeleljen minden feltételnek – legyen az egy hangszerelési megoldás vagy időbeli probléma. Ugyanis általában túl hosszúak a műveim, ilyenkor részeket kivéve vagy átalakítva kell rövidítenem. Ezenkívül mindig érdekes számomra, hogy egy nagyzenekar, annak karmestere vagy zenei vezetője hogyan interpretálja az általam megírt művet, mivel már egy-két zenei gesztus más értelmezése is változtatni tud a darab hangulatán.

Szülővárosod Juventus Pro Urbe díjjal ismerte el eddigi munkásságodat. Mi volt az első reakciód, amikor meghallottad, hogy az idén te érdemelted ki ezt a rangos elismerést?

– Nagyon meglepett, amikor a szüleim szóltak, hogy Juventus Pro Urbe díjazott lettem, hiszen nem is tudtam, hogy jelöltek. Természetesen hihetetlenül megtisztelő, ha valakit a szülővárosa egy ilyen magas rangú elismeréssel jutalmaz. Jólesik és megnyugtat, hogy attól függetlenül, hogy – legalábbis kilométerekben – egyre csak távolabb kerülök Zentától, mégis vannak, akik a szó vigyázó értelmében rajtam tartják otthonról a szemüket. Az elmúlt évek munkájának pozitív visszaigazolása ez a díj.

Hogyan tovább? Mesélj a megvalósítás előtt álló projektjeidről!

– Jelenleg a Jazz Comp Graz 2024 nemzetközi zeneszerzői verseny döntőjére készülök. 25 ország 60 zeneszerzője közül sikerült az élvonalba kerülnöm, ahol a legjobb 9 zenemű kerül majd megmérettetésre. A finálé novemberben lesz Grazban, ahol egy hangversenyen hangzanak majd el a a döntős művek, a zsűri pedig helyben értékeli a darabokat, és hirdet eredményt a koncertet követően. Emellett kíváncsian várom, hogy a következő néhány évben Miamiban milyen zenei projektekben lesz majd lehetőségem részt venni. Ami a távoli jövőt illeti, sok elképzelésem van, és sok irányba alakulhat még a zenei karrierem. Mindenképp szeretnék egy saját nagyzenekart, amellyel a saját szerzeményeimet játszanánk. Ezekről pedig stúdiófelvételeket is szeretnék, de nagyon szívesen kipróbálnám magam a filmzeneszerzés területén is. Majd meglátjuk, milyen irányba sodornak az elkövetkező évek.