A kézzel fogható történelem

Sankt Gallen gazdag történelemmel bír, a svájci település eredetileg remetelaknak indult, amelyet Szent Gál (Gallus) ír hittérítő alapított a VII. század legelején, ám fejlődése az idők folyamán egyetlen pillanatra sem állt meg – nagyjából száz év múltán Szent Otmár bencés szerzetes révén már kolostor állt itt, a kisvárosban virágzott a művészet, és a tudományos élet egyik meghatározó állomáshelyévé nőtte ki magát. Az apátság könyvtára messze földön híres volt, angolszász és ír szerzetesek ugyanis itt másolták a legfontosabb kéziratokat.

Sankt Gallen neve a magyarok előtt sem ismeretlen, 924 és 933 között őseink portyáztak a területen. A legenda szerint érkezésükkor csupán egyetlen barátot találtak a kolostor udvarán, Heribáldot, és miután megbizonyosodtak róla, hogy egy marhán és két hordó boron kívül semmi értékes nincs a helyszínen, vendéglátójukkal együtt nagy lakomát csaptak. Heribáld távozásuk után csak annyit mondott: „Higgyétek el, soha vidámabb embereket nem láttam itt!” – majd mámoros szendergésbe burkolózott. Az csak később derült ki számára, hogy őseink letarolták Elzászt, Lotharingiát, Burgundiát és a Loire völgyét is.

Néhány év múlva hatalmas tűzvész pusztított a kolostorban, ám a méltán híres könyvtár ezt is túlélte, és felbecsülhetetlen kinccsé vált – gyűjteményét a világ leggazdagabbjai között tartják számon. 2005-ben állománya több mint 160 000 könyvet számlált, ezek közül 2200 eredeti kézirat volt, ráadásul 500 elmúlt 1000 éves. Itt őrzik egyebek között a magyarok támadását feltáró, Ekkehard szerzetes által írt, Casus monasterii Sankti Galli című krónikát, valamint a IX. századi, Sankt Gallen-i alaprajz néven ismertté vált dokumentumot. Utóbbi az egyetlen jelentős építészeti rajz, amely fennmaradt a Római Birodalom bukása és az 1400-as évek között eltelt évszázadokból (a tervből épület soha nem készült, a nevét a megőrzés helyéről kapta). Ugyancsak itt található a legrégebbi német nyelvemléket tartalmazó Abroganst, amely egy latin-ófelnémet glosszárium. A könyvtár díszterme a látogatók kedvence, az impozáns, a rokokó jegyeit magán viselő egységet hihetetlen precizitás, alaposság és részletgazdagság jellemzi, ami még azokat is lenyűgözi, akik nem feltétlen rajongói a túldíszített stílusnak. A látogatók csak külön papucsban léphetnek a terembe, ezzel is igyekeznek megőrizni a hely eredetiségét.

A Szent Gallen-i apátság 1983 óta a világörökség része, a barokk stílusban épült székesegyház a könyvtár mellett egyértelműen az épületegyüttes legimpozánsabb eleme. A katedrális 1755 és 1768 között nyerte el végleges, mai formáját, és kétségkívül a kontinens legmeghatározóbb barokk építészeti vívmányai közé tartozik. A templom a mai napig pompázatos, mennyezetét angyalokkal, kerubokkal, szentekkel és bibliai jelenetekkel tarkított freskók díszítik. Fehér falainak egyhangúságát zöld stukkók törik meg, a központi oltár rózsaszín márványból készült. A szentély alatt található a legöregebb, földalatti épületrész, egy IX. századi kripta. Itt őrzik Szent Gál ereklyéit, valamint itt nyugszik többek közt Szent Otmár is.

Az apátságot ma is aktívan használják, a turisztikai látványosságok mellett iskola és közkönyvtár is működik az épületegyüttesben. Sankt Gallen ma is Svájc keleti részének egyik legmeghatározóbb városa, szerepe ugyan meg sem közelíti azt, amivel évszázadokkal korábban büszkélkedhetett, ám ha utunkba esik, semmiképp se hagyjuk ki!