Laura világa

Egyre többet olvasni arról, hogy a fiatalok apolitikusak, nem érdeklődnek a közügyek iránt. Valóban így van, vagy csak mi, felnőttek gondoljuk ezt gyerekeinkről? Most, hogy hatalmas tüntetések vannak Szerbia-szerte, de mondhatnánk azt is, hogy Európa-szerte, láthatjuk, hogy az a sztereotípia, miszerint a fiatalokat nem érdekli a politika, nem éppen igaz. De mi a helyzet egy kisebbségi közösségben, mint a miénk? Vajon a vajdasági magyar fiatalokat érdekli-e a politika, részt vesznek-e a politikai fejleményekben vagy sem? Erre a kérdésre próbálunk választ kapni interjúsorozatunkban, bemutatva egy-egy olyan fiatalt, aki vállalja a politikai szereplést is.

Petri Laura lelkesen fogadta telefonhívásom és felkérésem az interjúra. Amikor a temerini önkormányzat tanácstermében találkoztunk, elmondta, hogy olvasta az előző interjúkat, és kissé neheztelt rám, hogy mindeddig csak fiúkat szólítottam meg, holott lányokból is bőven van, akiket érdekel a politika és aktívan foglalkoznak is vele. Mondott is egy nevet. Feljegyeztem a másikhoz, így már vele együtt hárman vannak a listámon.
Magas, szemrevaló lány Laura. A tanácstermet díszítő két nagyméretű Németh Mátyás-festmény elé ültetem le.
– A tanácsüléseken is pont itt ülök – mondja.
A festmény egyikén Temerin látható madártávlatból, a másikon pedig egy jellegzetes utcarészlet. Sajnos ezeket a régi parasztházakat ma már szinte keresni kell az egyre terebélyesedő és felfelé növő településen.
– Kosarazol? – kérdezem Laurától, magasságára célozva.
– Nem kosarazok, és nem is sportoltam soha. Nem szeretem a sportot, még nézni sem – mondja mosolyogva.
Laura közvetlen, magabiztosan válaszol kérdéseimre, egész lényéből szüntelenül árad a derű.
 Látom rajtad, hogy jól érzed itt magad. Mikor kerültél az önkormányzatba és itt mivel foglalkozol?
– Miután befejeztem az egyetemet. Pályázatra jelentkeztem és gyakornoknak vettek fel. Kezdetben úgy voltam vele, hogy nem maradok itt, végigcsinálom a gyakornoki időszakot, közben keresek más munkahelyet. Mezőgazdasági vállalatban, birtokon képzeltem el magam, de közben annyira megtetszett ez a munkahely, hogy mégis maradtam. Gyakornoki évem után ifjú tanácsosként alkalmaztak, majd tavaly júliusban tanácstagnak választottak. A környezetvédelemmel, a vidékfejlesztéssel és a mezőgazdasággal bíztak meg, pontosan azzal, ami a végzettségem is.
 Hol tanultál?
– Általános iskolásként Temerinben, majd a gimnáziumot Újvidéken fejeztem be. Mindkettőt magyar nyelven. Mivel abban az időben, amikor választanom kellett egyetemet, igen népszerűvé vált a környezetvédelem, ami engem már akkor nagyon érdekelt, otthon a szüleimmel összedugtuk a fejünket, és úgy beszéltük meg, hogy az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Karára iratkozom, ahol akkor indult az agroökológiai és környezetvédelmi szak. Lediplomáztam, majd rövid szünet után most folytatom a mesterképzéssel, ahol a szakterületem a klímaváltozás.
 Az általános iskolában és gimnáziumban, mint mondtad is, magyarul tanultál. Az egyetemen viszont szerbül hallgattad az előadásokat, szerbül vizsgáztál. Mennyire érezted emiatt hátrányos helyzetben magad?
– Nem éreztem magam hátrányos helyzetben, de az első év nehéz volt. Én azzal voltam, hogy tudok szerbül, annak ellenére, hogy magyarul tanultam addig, meg magyarok voltak barátaim, társasági köröm. Természetesen otthon is magyarul beszéltem és beszélek a szüleimmel. Szerb nyelvtudásom mégsem volt kielégítő, de egy kis erőfeszítéssel ezt is megoldottam. Ilyenkor nagyon fontos a kitartás, meg aztán az egyetemi éveim alatt olyan munkákat vállaltam, amelyek során sokat gyakorolhattam a nyelvet. Mezőgazdasági kiállításokon dolgoztam, különböző bemutatókat s egyéb diákmunkákat vállaltam, és emellett otthon, a családi vállalkozásba is besegítettem, ahol szintén alkalmam volt a szerb nyelvet gyakorolni.
 Mivel foglalkoznak a szüleid?
– Apukám radiológus az újvidéki kórházban, anyukám pedig virágtermesztéssel foglalkozik. Előtte sokáig üzletet vezetett Temerinben, vegyeskereskedést. A virágtermesztésbe valamennyien besegítünk, öcsém is, aki szintén mezőgazdasági egyetemet fejezett be. Mellesleg neki is voltak gondjai a szerb nyelvvel, neki még inkább, mint nekem, de ő is kitartó volt. Ha az ember szereti azt, amit tanul, akkor a nyelv nem akadály. Sőt, gazdagodik általa. Említettem, hogy van egy baráti köröm, amelyben mindenki magyar. Ők középiskolai osztálytársaim és temerini fiatalok, de van egy másik is, amelyben csak én vagyok magyar. Ezeket a barátokat az egyetemen szereztem, újvidékiek és belgrádiak. Mindkét baráti körömmel állandóan tartom a kapcsolatot, gyakran találkozunk és soha sem éreztem a szerb barátaim részéről, hogy magyar mivoltom miatt lenéztek volna.
 Feltételezem, hogy a tanácsülések szerb nyelven folynak.
– Igen. Én vagyok az egyetlen magyar tanácstag, de ez nem jelent számomra gondot. Most már egyáltalán nem.
 Tanácstagként és az önkormányzat agroökológiai és környezetvédelmi szakembereként mi az, amivel jelenleg foglalkozol?
– Temerin mezőváros, és hála istennek, a legtöbb termőföld még mindig magyar kezekben van. Munkám egyik része, hogy gondot viseljek a termelők támogatásáról. A környezetvédelem kapcsán nagy terveim vannak. Jelenleg a szelektív hulladékgyűjtés problematikája foglalkoztat. Nem dicsekedhetünk azzal, hogy Temerin ezen a téren sokat tett volna, de tudom azt, hogy például az iskolák nagyon nyitottak lennének rá. A középiskolákban már vannak is szelektív kukák. Szeretném a szelektív hulladékgyűjtést a többi iskolára és a háztartásokra is kiterjeszteni. Tudom, hogy ez igen komoly munkát igényel, hatásos propagandát, különböző egyeztetéseket különböző vállalatokkal. Persze nem mindent magam csinálok, ezen a projekten egy csapattal dolgozunk. Bízok abban, hogy sikerülni is fog aránylag rövid idő alatt látható eredményt is elérnünk. Terveim vannak a komposztálással kapcsolatban is. Jó példaként említhetem azokat a községeket, ahol erre a célra komposztáló ládákat osztottak ki a lakosoknak. Ezt mi is megtehetnénk. Bízom abban, hogy az önkormányzatnak erre is lesz lehetősége. Temerinben nincs jogilag rendezve az, hogy a közterületeken, az utcákon milyen fákat lehet ültetni, hogyan, kinek kell azokat ápolni. Jelenleg ezen a dokumentumon is dolgozunk. A legelső dolog, amit tanácstagként megcsináltam, az a park rendezésének az elindítása volt. Ekörül vannak nehézségek, ugyanis, amikor a tó környékét szerettem volna rendbe tetetni, akkor tudtam meg, hogy az nem a község tulajdona, hanem magántulajdon, pontosabban egy cég tulajdona volt. Először is indítványoztam, hogy ezt a helyzetet rendezzük el. Nem volt túl bonyolult, mert a cég időközben meg is szűnt, de még mindig vannak olyan területek a parkban, amelyek magáncégeké. Indítványoztam, hogy a község ezeket a területeket szerezze vissza. Ez az ügy folyamatban van, most már a végső stádiumban. Miután ezeket a vagyonjogi dolgokat lerendezzük, különböző pályázatokra jelentkezhetünk és nekiláthatunk a park teljes felújításának, ahogy az első részét az IPA-pályázat útján fel is újítottuk.
 Mikor kapcsolódtál be a politikai életbe?
– Hát, eléggé későn, az egyetem befejezése után léptem be a pártba. Mi, otthon apolitikusak voltunk. Bizonyos szinten mindig is érdekelt a politika, szüleimet is, de úgy nem, hogy valamelyik párthoz csatlakozzunk. Miután én a VMSZ tagja lettem, és látták, hogy mennyire szeretem azt, amit csinálok, az egész család betagosodott a pártba. Érdeklődésemet Pásztor Léna barátnőm csigázta fel. Ő is, szülei is már régóta tagjai a VMSZ-nek. Mesélt az Ifjúsági Fórumról, arról, hogy milyen jó rendezvényeket szerveznek, beszélt arról, hogy tagként milyen lehetőségeim lesznek. Mindez csábító volt a számomra, és úgy döntöttem, hogy belépek a pártba. Ezután igen gyorsan történtek a dolgok. Most az Ifjúsági Fórum temerini szervezetének az elnöke vagyok, valamint a központi szervezet bel- és külügyi bizottságának a tagja. Ezáltal nagyon sok képzésen vehettem részt, ami számomra külön élményt jelentett, ugyanis szeretek utazni, szeretek ismerkedni emberekkel. Elkezdtem érdeklődni az EU politikája iránt is, és azt is megszerettem. Sok rendezvényen, előadáson vettem részt, de számomra talán a legjelentősebb a Robert Schuman Institute által szervezett tanácskozás volt arról, hogy hogyan működik az EU. Egyhetes képzésen vettem részt Bécsben, majd néhány hétre rá elutaztunk Brüsszelbe, ahol az EU-s intézmények működését belülről is láthattuk, beszélgettünk ott dolgozó emberekkel, képviselőkkel találkoztunk. Betekintést kaptam arról is, hogy más országokban milyen a kisebbség helyzete. Mondhatom, hogy nálunk, több országhoz képest, ez a kérdés magas szinten van rendezve.
 Az Ifjúsági Fórumban bel- és külügyi ügyintézéssel vagy megbízva. Mit jelent ez? Mi a dolgod e tekintetben?
–  A kapcsolattartás Vajdaság, illetve Szerbia szinten, de a külföldi szervezettekkel is, a továbbképzések megszervezése. Általában ezekre a képzésekre egyedül megyünk. Ebből erednek különböző gondok. Az utazás körül, a nyelv körül – ugyanis a képzések angol nyelven folynak – és egyéb más apró gondok. Ilyenkor kell egy kis bátorítás, biztatás, segítség annak, aki készül egy-egy képzésre.

 Hasznos tapasztalat egy-egy ilyen képzésen részt venni, de ahhoz, hogy az ember sikert érjen el, hogy megvalósíthassa álmait, azaz terveit, a te esetedbe a környezetvédelmi terveket, feltétlenül szükséges-e politikával is foglalkoznia?
– Nem feltétlenül szükséges, de könnyebb, ha a politika is jelen van. Egy egyszerű példát mondok. Az Ifjúsági Fórumnak tavaly volt egy faültetési akciója. Mi, Temerinben 360 fát igényeltünk. Szervezetként ingyen elkaptuk a facsemetéket, a kommunális közvállalat dolgozói szintén ingyen kifúrták a csemetéknek a lukakat, a mi dolgunk csak az volt, hogy elültessük a fákat. Az iskolákat is könnyebben tudtuk mozgósítani politikai szervezetként, mint ha mindezt valaki civilként vagy civil szervezetként kezdeményezi. Ugyanakkor könnyebben fel tudtam szólítani az akcióra a különböző civil szervezeteket is, mint például a Temerini Kertbarátok Körét. Példaként megemlíthetem az Ifjúsági Fórum és az önkormányzat szervezésében megtartott gyereknapot, amelyet már kétszer szerveztünk meg az Illés-napok keretében. Most már decemberben is van gyereknap, amelyet a sportcsarnokban rendezünk meg. Politikai szervezetként sokkal könnyebben megkaphatjuk ingyen a csarnokot ehhez a rendezvényhez, sokkal könnyebb mozgósítani a civil szervezeteket, a bábszínházat, a méhészeket, és sokkal könnyebb az önkormányzattal is együttműködni, de sorolhatnám még a példákat. Ha az ember politikával foglalkozik és a döntéshozatal közelében van, sokkal könnyebben el tudja érni célját, mint az az ember, aki akár magánemberkét, akár politikusként a döntéshozataltól távol áll.
 Végül még csak azt áruld el, mik a terveid? Politikusként is folytatod munkádat?
– Igen, jól érzem magam ebben a közegben. Persze a környezetvédelem kapcsán is vannak terveim, de a kettő nem zárja ki egymást. És ami még nagyon érdekel, az az európai politika. Ezzel is szeretnék foglalkozni. És mindezek mellett ott van még a családi háttér, a családi gazdaság, amely szintén kitölt és élvezettel csinálom. Ez az én világom.