Amikor valaki tüsszent, azt mondjuk: egészségedre! Úgy tudni, ez a kifejezés a hatodik századból maradt ránk, és Gergely pápa hozta be a köztudatba a fekete halál, a bubópestis idején, mivel a tüsszentés a járvány egyik jellemző tünete volt. Ma már sokan úgy tartják, hogy a tüsszentésre egészséget kívánni berögződött szokás, primitív időkből való rituális válaszreakció. Az etikett szerint nem is illik reagálni, hiszen csak egy természetes reflexről van szó, ami elég kellemetlen az illetőnek anélkül is, hogy külön felhívnánk rá a figyelmet. Gergely pápa mindenesetre úgy volt vele, hogy inkább könyörögjön az Úr kegyelméért az, aki közelében tüsszentenek. Röppenve az új időkbe: amikor a Covid-időszak próbára tette a világot, megmutatta azt is, hogy az embereket manapság is igencsak kényelmetlenül tudja érinteni, ha valaki mellettük eltüsszenti magát. A köhögésről nem is beszélve, ami ugyebár szintén egy fontos reflex, és sok minden állhat a hátterében. Lehet valami ártalmatlan, de akár súlyos betegség is.
Ezzel ugorhatunk is korunk egyik legpusztítóbb kórjához, a rákhoz, ami sajnos aktuálisabb, mint valaha. Szerbia az első helyen áll Európában a daganatos betegségekben elhunytak számát tekintve. A média évek óta melegen tartja a témát, miszerint egyre inkább emelkedik a rákos megbetegedések száma az országunkban. Egyre több szakember pedig úgy véli, hogy a bombázások óta növekszik jelentősen. A rosszindulatú elváltozások ugyanis leggyakrabban a tüdőt érintik. Ami leginkább okot ad az aggodalomra, hogy a tüdőrákos betegek száma annak ellenére is emelkedik, hogy csökken a dohányosoké. Gondolkodjunk szélesebb skálán. Riadóra adhat okot a levegő szennyezettsége is. Az újabb adatok szerint, Európában a légszennyezettség továbbra is jelentősen meghaladja az Egészségügyi Világszervezet, a WHO által ajánlott szinteket. Egyes kimutatások szerint pedig ezen belül is Szerbia élen jár. A levegő minőségére weboldalakon is rákereshetünk, de csaknem mindig azt látjuk, hogy elfogadható. Ha így van, akkor jó. De félő, hogy nem. A szennyezett levegő semmiképp sem tesz jót az egészségünknek. Előidézhet vagy súlyosbíthat betegségeket, például a tüdőrákot, de az asztmát, a szív-, és cukorbetegséget, és sorolhatnánk tovább. Mindezeket pedig még mindig nem sikerült a feledés homályába taszítanunk, sőt nagyon sok embert érint.
Csak egészség legyen! – tartja egy másik mondásunk. Amiben még a szerbiai lakosság nem jól áll, azok a szűrővizsgálatokon, egyéb megelőző vizsgálatokon való részvétel. Jó kérdés az, hogy ez miért van így. Nem csak egy válasz létezik. Egyesek ebben is az összeesküvést látják. Úgy gondolják, hogy az orvosok készakarva nagyítanak fel problémákat, hogy közvetve vagy megbízásból, drága gyógyszereket adjanak el szponzorcégektől. A gyógyszerészet ugyanis egy nagy biznisz. Mások viszont nem tudják honnan kezdjék, hogyan lépjenek be a vizsgálatok labirintusába. Talán halogatják is, képtelenek rávenni magukat, hogy elmenjenek az orvosi rendelőbe, mert korábban az ott dolgozók viselkedésében a kedvesség első betűjét sem tapasztalták. Sokan mondják azt is, hogy egyszerűen nincs idejük. Az ingyenes szűrésekre szinte az egész napjuk rámehet, annyit kell sorban állni. Külön szabadnapot kellene hozzá kivenni, de az nem egyszerű. Valakik pedig már attól rosszul lesznek, hogy meglátják a vizsgálatok árjegyzékét. És ez csak a jéghegy csúcsa. Ha ugyanis kiderül, hogy nincs minden rendben, akkor a kezelés nagy valószínűséggel már szinte megfizethetetlen. Volt időszak, amikor a vállalatok, a cégek jobban törődtek a dolgozóik egészségügyi állapotával, és rendszeres vizsgálatokat biztosítottak a számukra. Ez már egyre ritkább. Holott az egészséges és elégedett ember sokkal produktívabb. Mivel pedig a nyugdíjkorhatár is egyre csak növekszik, talán nem ártana jó formában tartani a dolgozókat. És talán tévedés azt gondolni, hogy nem éri meg bajlódni az idősebbekkel, mert a fiatalok mindenre képesek.
Ezzel el is érkeztünk a mai világunk népbetegségeként, sőt pestiseként aposztrofált stresszhez, ami kortól szinte független. Urbanizációs betegségnek is nevezzük, de a csavar benne az, hogy egy sor komoly, akár halálos kimenetelű betegség elindítója lehet. Az egzisztenciális krízis, a gyors világ, az elvárások, a megfelelési kényszer, a munkahelyi feszültség, a váratlan helyzetek, a túlhajszoltság – hogy már a szabadnapok sem igazán szabadok –, mindez és még sok minden más, folyamatos stresszben tarthat és gyorsan leépíthet egy fiatal szervezetet is. Mintha pedig ez nem lenne elég, az emberek hajlamosak arra, hogy saját magukban és másokban is stresszt generáljanak. Magyarán: ha valakinek valami nem tetszik, rögtön leordítja a másikat. Április hetedike az egészség világnapja. Ezen a napon alakult meg 1947-ben a WHO, a világnapot 1950 óta ünneplik világszerte, minden évben felhívva a figyelmet az aktuális egészségügyi helyzetekre, néhány éve pedig a stresszre is nagy hangsúlyt fektetve. Elvégre a WHO meghatározása szerint: az egészség a teljes testi, lelki, szellemi és szociális jóllét állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya.
Mit lehet tenni? Ez is jó kérdés. Amikor valamilyen gondunkkal orvoshoz fordulunk, minden bizonnyal azt is tanácsolja: pihenjünk eleget és kerüljük a stresszes helyzeteket. Közben ezt valószínűleg nem is gondolja komolyan, mert pont ez az, amit a mai kor aktív embere nem engedhet meg magának. Léteznek ugyan stresszoldók, de nem mindegy, hogy melyik után nyúlunk. Ha a szokásainkról van szó, mi, emberek igencsak érdekesek vagyunk. Merthogy mikor kívánunk még egészséget? Amikor iszunk. Méghozzá alkoholos italt. Azt mondjuk: egészségünkre! Koccintáskor pedig hozzátesszük: fenékig! Az alkohol a gyors stresszoldó hatása miatt is népszerű, de egyre több tanulmány szerint nem létezik belőle egészséges mennyiség.
Nyitókép: Halász Gyula felvétele
