A péterrévei Zóni család 1968 óta vezet faiskolát, generációról generációra adva át az ehhez szükséges tudást. A több mint ötven éve űzött családi tevékenységnek köszönhetően a környéken már sokan ismerik őket, bátran és bizalommal fordulnak hozzájuk a vásárlók.
A faiskola mellett Zóniék földműveléssel, jószágtenyésztéssel és iparipaprika-termesztéssel is foglalkoznak. Úgy vélik, a mai világban sokkal biztosabb, ha az ember több lábon áll és nem csak egy valamire alapozza a bevételét.
A facsemeték nevelése másfél holdon történik, és a körülöttük lévő teendők elvégzéséhez már nem elég a család munkája, napszámosokat is fogadniuk kell, a munkaerőhiány következtében azonban nekik is évről évre nehezebb munkást találni.
Nagyon kedves fogadtatásban és beszélgetésben volt részem a találkozásunk alkalmával. Amikor odaértem, a rendezett és szép udvaron épp egy gólya sétált keresztül, meg is mosolyogtuk a házigazdákkal. A beszélgető partnereim Zóni Szabolcs, felesége Lenke és édesanyja Magdolna voltak. A facsemetéket nem odahaza nevelik, hanem a közeli tanyájuk földterületén, így a családi ház udvarába, csak közvetlenül az értékesítést megelőzően kerülnek az eladásra váró fák. Az értékesítés szempontjából mi már későn érkeztünk, mindössze néhány facsemete árválkodott az udvaron.
Az örökzöldek közül a smaragd tuja és ellwoodii fenyő a leggyakoribb a Zóni családnál (Fotó: Gergely Árpád)
– Ősszel szoktuk kipalántálni az alanyokat és a következő év nyarán történik az alanyok szemzése, egy részét mi termeljük ki, a másik részét pedig vásároljuk. Az első évben alanytermelés folyik, a második évben a szemzés, a harmadik évben pedig az értékesítés. Egyszóval egy eladásra kész facsemetéhez három év munka szükséges. Mi jelenleg 350 dináros áron értékesítjük a facsemetéket, amit, ha elosztunk hárommal, megkapjuk az egy évre jutó bevételt, amibe az öntözés, a kézimunkaerő és a permetezés költségét is bele kell kalkulálnunk. Nem mellesleg, mi hivatalosan is ezzel foglalkozunk, tehát a vállalkozás költségei is egy bizonyos tételnek felelnek meg – mesélte Lenke, aki az évek során férjétől tanult meg mindent a fákkal kapcsolatban.
Alapvetően gyümölcsfákkal foglalkoznak, azon belül is alma, körte, meggy, cseresznye, sárga- és őszibarack, szilva, naspolya, mandula, cserjék közül: ribizli, piszke, szeder, fekete berkenye. Néhány éve kezdtek örökzöldeket is nevelni, ami esetében a legnépszerűbb a karácsonyi időszak, illetve a tavasz, a kert rendezésének és szépítésének időszaka. Őshonos fajták is találhatóak náluk, például cigányalma, fontos alma, cukorkörte, kieffer körte, amelyek lényegesen ellenállóbbak a többi fajtákhoz képest. Régebben szaporítottak magról diófákat is, azonban az ez utáni érdeklődés lényegesen lecsökkent az évek során. Ezért inkább igyekeznek olyan fafajtákat nevelni, amelyek újabbak és kelendőbbek. Ilyenek például a szomorúbarka, szomorúeper, gömbakác, ezek az utóbbi időben trenddé váltak az udvarokban.
A ház udvarába már csak közvetlenül az eladás előtt kerülnek a facsemeték (Fotó: Gergely Árpád)
– Legtöbb esetben a vásárlók igényei határozzák meg, hogy milyen fajtákat neveljünk. Nekünk például voltak hagyományos szétterülő tujáink, azonban jelenleg az oszlopos tujákat sokkal inkább keresik. Mutatósabbak, szebbek és kevesebb helyet foglalnak ezek a smaragdtuják. Sárgabarackból is vannak újabb olasz fajták, ezt mi is beszerezzük és leszaporítjuk, illetve az elmúlt években a késői fagyok miatt nem volt igazán baracktermés, ennek kiküszöbölése érdekében vannak olyan fajták, amelyek jobban fagytűrőek. Mi füstöléssel védekezünk a fagyok ellen, számunkra eddig ez a módszer vált be leginkább. Szalmabálákat szórunk szét a fák tövében, amik sok esetben, ha egy kicsit megáznak még megfelelőbbek, mert nem ég, hanem csak füstöl, amikor meggyújtjuk őket – tette hozzá Szabolcs, aki még a nagyszüleitől és szüleitől leste el a fanevelés csínyját-bínját.
A vásárlók igényeit legtöbb esetben az időjárás is befolyásolja, az elmúlt két-három évben a sárgabarack fogyott el legelőször, az idei évben ez már némivel hanyatlott a késői fagyok miatt.
A Zóni család tagjai a környező piacokon is megtalálhatóak, de az otthonukban is szeretettel fogadják az érdeklődőket. Tavasszal és ősszel Moholon, Adán, Zentán, Óbecsén, Topolyán és Csantavéren biztosan megfordulnak. A faiskolát évente körülbelül legalább hússzor kell kapálni a gyomnövények miatt, és azért is, hogy ne vesszen el a nedvesség, ne száradjon ki a föld. Rendszeres locsolást és trágyázást igényel, így folyamatosan folynak a munkálatok a péterrévei család tanyáján és udvarán egyaránt.
Néhány éve kezdtek el fenyőkkel foglalkozni és úgy vélik, azokkal könnyebb a dolguk, mint a gyümölcsfákkal.
Zóni Szabolcs és felesége, Lenke viszik tovább a családi vállalkozást (Fotó: Gergely Árpád)
– Az örökzöldek esetében egyszerűbb a folyamat, nincs szemzés, a palántákat elpalántáljuk, évente körülbelül kétszer permetezzük, azonban a vízigénye nagyon nagy, és sűrűn kell kapálni is. Az egyméteres tuja kitermeléséhez körülbelül négy-öt év szükséges. Jelenleg tifonnal öntözünk, de a közeljövőben szeretnénk majd áttérni a mikrofejes öntözésre, a vízmegtakarítás érdekében. Földlabdával áruljuk a tujákat, amikre tavasszal van a legnagyobb kereslet, amikor megkezdődik a jó idő és a vásárlók elkezdik szépítgetni a kerteket. Vannak azonban törpe tujáink is, amiket cserépben árulunk, azok egész évben kaphatóak – mondta Szabolcs.
Mindenki maga dönti el, hogy ősszel vagy tavasszal szeretne fát ültetni, a növények szempontjából az őszi faültetés a megfelelőbb. Ha a növény még a talaj menti fagyok előtt földbe kerül, van ideje felkészülni a hideg télre. Tavasszal sokkal gyorsabban megindul a vegetáció, a hajtások erősebbek lesznek és a rügyek időben kipattannak, így sokkal lendületesebb lesz a facsemete növekedése. Nem mellékes az sem, hogy az ősszel elültetett facsemete egy évvel előbb fog virágozni és termést hozni, mint a tavasszal elültetett társaik.
