Az idei kishegyesi Anna-napok rendezvénysorozatának egy külön érdekessége volt Vékony Edit előadása a tűzzománcozásról. Edit kishegyesi származású, Szegeden él, és nyolc éve foglalkozik ezzel a technikával. Az előadás során számos érdekesség elhangzott a tűzománcozás kapcsán, ám nekem az volt a legérdekesebb, hogy Edit prezentációján végigkövettem személyes fejlődését, a kezdeti próbálkozástól kezdve egészen kiforrott és művészi értéket képviselő alkotásokig. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy érdemes lenne kicsit tovább időzni ennél a témánál. Az első kérdésem Edithez az volt, hogy egy laikusnak mit kell tudni a tűzzománcozásról?
Vékony Edit előadás közben (Lakatos János felvétele)
– Először is tudni kell, hogy mi az a zománc. A zománc szó a gyakorlatban különböző bevonatokat jelöl, ezek azonban összetétel és felhasználás szempontjából nagyon különböznek egymástól. A zománcok fém oxidot és természetes ásványokat tartalmaznak. Égetés után üvegszerű bevonatot képeznek a felületen, és por alakban kaphatóak. Az iszapzománc (zománc) és az ékszerzománc (por alakú üveg) is üvegszerű festékek, melyeket egy vagy több rétegben viszünk fel a felületre. A felület lehet vörösréz, vas, vagy nemesfém. Nemesfémekkel még nem dolgoztam, csak vörösrézzel és vassal, de tervben van. Maga a tűzzománcozás a fémek üveggel történő bevonását jelenti. A legegyszerűbb példának egy zománcozott bögrét tudnék felhozni.
Mikor és miért kezdtél ezzel foglalkozni?
– 2014-ben kezdtem ezzel foglalkozni. Megláttam egy felhívást, hogy tűzzománcszakkör fog indulni, és szerettem volna kipróbálni. Régen kerámiáztam, és érdekelt, hogy ez miben különbözik, valamint nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lehet. Az első óra után lelkes voltam és tudtam, hogy szeretnék ezzel foglalkozni és minél többet megtanulni, felfedezni erről a területről, amiről addig semmit nem tudtam.
A MIRK-en első helyezést megszerző alkotások (Lakatos János felvétele)
Hol tanultál és milyen fejlődési úton haladtál végig?
– Csókási Katalin Nóra zománcműves mesternél tanulom a tűzzománcozást Szegeden, a Szent-Györgyi Albert Agórában. Először a legegyszerűbb dolgokkal kezdte a mesterem az oktatásom, és lépésről lépésre építettünk rá, mindig újabb és újabb adatok és lehetőségek kipróbálásával a gyakorlatban. Kati engedi, hogy önállóan alkossunk, és csak akkor jön oda, ha valami kétség akad a kivitelezésben, vagy látja, nem biztos, hogy úgy jó lesz, ahogy épp elképzeltük. Ad nekünk nézőpontokat, hogyan lehet még megoldani az elképzelést, de engedi, hogy kibontakozzunk. A sok, kitartó és alázatos munka meghozza a gyümölcsét. A tűzománcozást csak szeretettel lehet csinálni. Az alkotásaim jó része konkrét személyeknek készült. Amikor alkotok, a saját énemből, szeretetemből is beleteszek egy darabkát az alkotásaimba, így az eljut azokhoz, akiknek készítem, vagy azokhoz, akik látják és megcsodálják magát az alkotást. Mivel esztétikus dolgot hozok létre, ezért elkerülhetetlen, hogy a bensőm tükröződik az alkotásaimban. E 8 év alatt folyamatosan fejlődött és változott az, ahogy alkotok. Mindig szerettem önállóan alkotni, de Katitól rengeteg segítséget kapok, tanácsokat, megoldási ötleteket. Hihetetlen tudással rendelkezik, és tanárként arra törekszik, hogy tudását átadja a jövő nemzedéknek. Volt olyan, hogy az Agórában egy nyílt nap alkalmával az érdeklődőknek én tartottam bemutatót a tűzzománcozásból, a mesterem ajánlásának köszönve. Ez számomra megtiszteltetés volt.
Milyen témákat dolgozol fel szívesen és milyen technikákkal?
– Általában a témák találnak meg engem. Valami csak beugrik, megfog, és mondhatom úgy, hogy nem hagy nyugodni. Onnan már tudom, hogy meg fogom csinálni. Először mindig gondolati szinten dolgozok ki minden pici, apró részletet. Amikor összeállt minden, akkor kezdek a megvalósításához. Azt mondom, hogy amikor az elképzelésem és ami a végén megvalósul teljesen megegyezik, akkor az a tökéletes kombináció. Ezt azért mondom, mert a tűzzománcnál miden a kemencében dől el. A kemencében általában 830–840 Celsius-fok van, és az, hogy mi lesz az alkotásból, egy hajszálnyi idő töredéke alatt dől el. Ha a technikákat nézzük, akkor a huzalzománc, rekeszzománc, sodronyzománc is a kedvenceimhez tartozik. Sokat dolgozok ékszerzománccal, amit eredetileg kisebb felületeken használnak például medálokon, és azt szeretem kristályokkal kombinálni, de képeket is szeretek készíteni ezzel a technikával.
A magány című alkotás (Lakatos János felvétele)
Mik az eddigi legszebb eredményeid, díjaid, amiket alkotásaiddal értél el?
– Hosszú évekig nem akartam megmérettetni magam. Volt jó pár kiállítás Magyarországon, ahol a tűzzománc-szakkörösökkel együtt volt kiállításom, de nem foglalkoztatott a megmérettetés. Egy év tűzzománcozás után részt vehettem egy közös projektben, ahol a Szegedi Tűzzománc csoport tagjaként az Égig érő fa megalkotásával belekerültünk a Magyar Kézművesség 2015 évi kiadványába, és alkotásunk Budapesten volt kiállítva a Duna palotában, most pedig a Szegedi Agórában látható. Az első önálló megmérettetés számomra a MIRK volt 2019-ben, ahol megkaptam az első helyezést. Sokan kérdezték, hogy miért Vajdaság? Igaz, hogy lassan 19 éve külföldön élek, de az én elsődleges otthonom Vajdaságban van.
Élhetek bárhol a világon, de sosem feledem el, hogy az elsődleges otthon hol van. Fontosnak tartom, hogy az alkotásaimat hazavigyem és az ott élő emberek is lássák, ezzel is támogatva és erősítve az ott élő közösségeket. Élhetünk bárhol, de ma már nem probléma eljuttatni egy kis szépséget bárhova. Akkor miért ne oda, ahol annyi szépséget, támogatást kaptunk gyerekként a közösségünktől. A következő megmérettetés ugyanabban az évben jött a „Kína a képzeletemen túl” művészeti pályázaton. Ezt a pályázatot az ELTE Konfuciusz Intézete és a Kínai Népköztársaság Kulturális és Turisztikai Minisztériumának Közép-kelet-európai Képviseleti Irodája írta ki, a kínai–magyar diplomáciai kapcsolatfelvételének 70. évfordulója alkalmából. 49 alkotótól közel 100 pályamunka érkezett be. A legvégén az első 10 került kiállításra Budapesten, a Bartók 1 Galériában. Az ELTE-n rendezett ünnepi díjátadón kiderült, hogy én lettem az, aki a végén megnyerte a fődíjat, ami egy 10 napos út volt Kínába. Gyönyörű helyekre jutottam el egész Kína területén, felejthetetlen élmény volt, és méltán mondhatom, hogy nagy hatást gyakorolt arra, ahogyan most alkotok. Azért mentem, hogy tanuljak, és azt hiszem, ez sikerült is a 10 nap alatt. Eredetileg nem akartam elindulni ezen a pályázaton, de egy barátom rábeszélt. Akkor még nem sok mindent tudtam a kínai kultúráról, de nagyon sokat tanultam ahhoz, hogy a pályázaton megtaláljam a megfelelő témát. Rengeteg segítséget, útmutatást kaptam ennek az alkotásnak az elkészítése során nem csak a tűzzománc-mesteremtől, de az addigra már 2 éve kínai kalligráfia és kínai festészetet tanító mesteremtől is. Könyvek tucatjait olvastam el, hogy felkészüljek a témában.
A Kína a képzeletemen túl művészeti pályázatra készült alkotás (Lakatos János felvétele)
Ennek a műnek az elkészítésénél minden úgy alakult, ahogy kell, hogy tökéletes legyen a történt. Nagyon sok akadály jött közben, de a figyelmem csak a célon volt, hogy egy páratlan alkotást készítsek, ami majd megállja a helyét. Egy ékszerzománc kép született Swarovski kristályokkal, amiben rengeteg szimbolika van, és egy kínai legendát is feldolgoz. A következő megmérettetés a MIRK volt 2022-ben, ahol szintén az első helyezést értem el. Csak két képet akartam kiállítani, ezek pedig Az élet és A magány. A két kép elkészítése között 2 év telt el, de mégis egy egészet alkotnak. Az élet 2019-ben készült, a Covid időszaka előtt. Egy vidám, vibráló, felhőtlen életet szimbolizál, amilyennek az életnek valójában lennie kellene.
Majd megérkezett a változás, amely mindenki életét felborította. Így készült el A magány. A kép felső része az elmúlt 2 év időszaka, teli viharos érzelmekkel, bizonytalansággal, zűrzavarral és sok-sok veszteséggel. Az alsó részén viszont már megjelenik a remény. Nyugalom sugárzik belőle, amely azt sugallja, hogy szeretteink bárhol is legyenek, mindig vigyáznak ránk, és így valójában, sosem vagyunk egyedül.
Az előadásodon elhangzott, hogy készítettél olyan alkotásokat, amelyekről azt mondták, hogy lehetetlen elkészíteni.
– Szeretek kísérletezni és szeretem feszegetni a határokat, megcsinálni a lehetetlent. Van jó pár ékszerem, aminek nem kéne léteznie úgy, ahogy megalkottam, mert a tűzzománcozás törvényszerűségeit figyelembe véve, nem kivitelezhető a megalkotásuk. Amikor az első ilyen ékszert megterveztem, égtem a vágytól, hogy megcsináljam és teszteljem, hogy mit bír ki. Egy hónapon keresztül teszteltem, és valahogy kibírt mindent. Több részből tevődik össze, és ahogy a különálló részeket kapcsoltam egymáshoz, ott volt a lehetőség, hogy szétesik darabjaira, de nem esett szét! A másik egy saját tervezésű sárkány, amely egy gyöngyöt fog. Ez is ékszerzománc. A kihívás az volt, hogy egy rész lelóg a medálalapról, és valószínű, hogy a huzal puhasága miatt letörik, mivel nincs megtámogatva két oldat a huzal ékszerzománccal, így abból is tud kitörni darab. A megoldást a Swarovski kristályok és azok bázisa adja, ami kitölti a levegőben lógó részt, ezzel stabilizálva a medált, és a huzalokat, és megadja az egyedi kinézetet a legvégén. A magány is a lehetetlen kategóriába tartozik. Meg kellett oldani azt, hogy a különböző színű üvegek égetésénél ott maradjanak szétolvadva a „levegőben” és valahogy mégis úgy legyenek a levegőben rögzítve, hogy megmaradjon a légiességük, valamint szabadon tudjon majd áthatolni rajtuk a fény, mert a lényeg egyénisége és ragyogása csak így lesz látható. Rézháló került a kép hátuljára és a háló tartotta meg az olvadt üveget, ami csak addig volt égetve, hogy egy picit megolvadjon, de ne olvadjon keresztül rajta. Persze, keretezés után is meg kellett oldania a fény áthatolását, hogy a lényeg látható legyen, ezért a fényforrás, ami megvilágítja a színes üvegeket, a kép és a hátlap közé került be, LED lámpácskák formájában. A gyűrűk is egytől egyig ebbe a kategóriába esnek. Szeretem kombinálni az ékszerzománcot, a szuper érzékeny iszapzománcot, ami egy pillanat alatt a barack színből bordóvá ég a kemencében, és a Swarovski kristályokat.
Mik a terveid, elképzeléseid a tűzzománcozás terén?
– Rengeteg ötletem van. Folyamatban van a Hegyesi sorozat, Kishegyes fénykoráról. Ebből már elkészült 3 kép és a Kishegyesi Női Fórum tulajdonát képezi. Állandó jelleggel a női fórum közösségi házban találhatóak, és remélem, hamarosan bővülni fog a számuk. Mivel eddig még nem próbálkoztam a domborítással és a plasztikus alkotásokkal, ezért ez egy igen érdekes kihívás lesz a számomra. Egy projekt részeként már tavaszra meg szeretnék valósítani egy alkotást erről a területről.
A tűzománckészítés igen kitartó és aprólékos munkát igényel (Lakatos János felvétele)
A nemrég elkészült Pipacsok ennek volt az előfutára. Itt már ízlelgettem a technika lehetőségeit és a benne rejlő kihívásokat. Az új tervben a hagyományos magyar motívumokat szeretném újragondolni, felhasználva a régi erdélyi mesterek sodrony technikáját a XV. századból, picit megtámogatva a modern világ találmányaival. Eddig még ilyet nem csináltam, de az alkotásaim egymásra épülnek, nemcsak időrendben, hanem technikai kihívások megoldásában is.
Remélem, a jövőben is olyanokat fogok alkotni, ami elnyeri az emberek tetszését. Ezzel a gondolattal készült el a Kishegyesi Női Fórum névtáblája is, ami ma már az épület falát díszíti, nagy büszkeségemre.
