Longinus, a szentté avatott római százados valószínűleg legmerészebb álmában sem gondolta, hogy a Pannon-síkság egyik szegletében, Zentán egy lelkes és tettre kész fiatalokból álló társaság az ő nevét viselve kezdi el ápolni egy olyan kor hagyományait, amely a köztudatban ugyan a sötétségéről vált hírhedtté, de bizonyos tekintetben mégis igazságosabb és szebb volt komor jelenünknél. Legalábbis egyesek szerint ezért létezik annyi, a történelem ezen időszakát bemutató csoport kontinensünkön, s nem utolsósorban talán ezért töretlen a zentai Szt. Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület népszerűsége nemcsak szűkebb pátriánkban, hanem Szerbiában, az egykori jugoszláv tagköztársaságokban, no meg persze Magyarországon is.
2005-ben Zentán már számos civil tevékenykedett és öregbítette a törökverő város hírnevét. Az ez évben megalakult Szt. Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület viszont tovább színesítette a polgári egyesületek akkoriban igen tarka palettáját.
– Igazából egy kocsmai baráti társaság kezdeményezte az egyesület megalapítását, mivel Kónya Miklós, az egyik tagunk, a szentesi Zenthus János Középkori Hagyományőrző Egyesületnél tevékenykedett külsős tagként, akitől az egyesület tagjai megkérdezték, hogy lenne-e kedve velük bemutatókon részt venni, s miután ebbe beleegyezett, kapott egy rakás korabeli viseletet és fegyvereket, hogy ő is aktív részese legyen a haditorna-bemutatóknak – kezdte el az egyesület történetét mesélni Nagy Abonyi Szabolcs – Samu, a zentai középkori hagyományőrzők kapitánya, s elmondta, hogy miután barátjuk idehaza elmesélte szentesi élményeit, felötlött bennük, hogy ők is alakíthatnának egy ilyen egyesületet, s az elhatározásukat tett is követte. Egyébként az alapítók legtöbbje akkor már egy ideje tevékenykedett más civil szervezetekben, legtöbben a DMISZ-ben, illetve egykoron Zenta üde és azóta is hiányzó színfoltjaként, éveken keresztül a Nyári Ifjúsági Játékok szervezőiként is tevékenykedett.
– Eleinte nem volt senkinek sem különösebb célja. Egyszerűen jól érezték magukat, s civil szervezetként az akkori lehetőségeikhez mérten egy olyan tevékenységgel kezdtek foglalkozni, amelyet országszerte nem is nagyon ismertek, Vajdaság területén pedig csak ők foglalkoztak középkori hagyományőrzéssel, s így folyamatosan fejlesztették magukat és haditorna-bemutatóikat – ecsetelte Szabolcs, aki a megalakulását követően másfél évre rá csatlakozott az egyesülethez, és elmondása szerint ez sorsfordító volt az életében, s a hadi tornász társai mutatták meg számára, hogy miképpen is lehet az életben boldogulni.
– Valamikor ekkor találta meg az egyesület is a célkitűzéseit. Ez a második vagy harmadik Őseink csillagösvényén tábor idején történt – jegyezte meg beszélgetőtársunk.
Az Őseink csillagösvényén elnevezésű táborok során a zentai középkori hagyományőrzők arra törekedtek, hogy minél sokrétűbben megismertessék a fiatalokkal a magyarság életéhez köthető, különféle történelmi eseményeket, hozzájárulva ezáltal magának a történelemnek a minél szélesebb körű népszerűsítéséhez is. A tábor óriási népszerűségnek örvendett Vajdaság-szerte. Időközben az egyesület kinőtte magát, s a zentai századnak Szabadkán és Magyarkanizsán is megalakult egy-egy tizede, így a szervezetet már teljes joggal lehetett vajdaságinak nevezni. E történelmi táborok megszervezését anyagi okok miatt függesztették fel évekkel ezelőtt.
– Azt vettük észre, hogy bizonyos helyeken nem mutatnak érdeklődést iránta, így ezért úgy döntöttünk, hogy méltóképpen megünnepeljük fennállásunk tizedik évfordulóját – jegyezte meg Szabolcs.
– Egyesületünk a fiataloknak egyfajta célt tud mutatni, ugyanakkor boldogulást az életben, de igyekszünk az általunk megtanult dolgokat a fiatalabbaknak átadni úgy a haditornákon, mint ahogyan a történelem- elméleten keresztül.
– Bizonyos tekintetben az, amit mi csinálunk, egyfajta kísérleti régészet. Legyen szó a különböző fegyverekről, amiket egyrészt a haditornákon használunk, másrészt annak is utánanézünk, hogy mire is képesek ezek és mire is tudták használni – magyarázta Szabolcs és hozzáfűzte, hogy ez alapján saját maguk is elkezdtek olyan középkori fegyvereket készíteni, amelyeket a szokványos kard mellett használhattak.
– A cséphadaró, az egyszerű furkósbot használatát is kipróbáljuk, s ami meglepő, hogy nagyon jó eredményeket kaptunk, arról pedig kevesen tudnak, hogy a kardot nemcsak fegyverként használták, hanem a keresztes háborúk ideje alatt a keresztet jelképezte, s Jeruzsálem felé menetelve valamihez imádkozni is kellett – mesélte az egyesület vezetője, s elmondta azt is, hogy elsődleges céljuk az volt, hogy a középkori harcmodort mutassák be, de ahogyan mind jobban belemélyedtek a témába, rájöttek, hogy a harcászaton kívüli dolgokat is meg kell mutatniuk a nagyközönségnek, illetve tovább kell adniuk.
– Emellett én is és mások is ettől az egyesülettől kaptunk egy tartást, egy életcélt, s egy olyan alapot, amit csakis építő jelleggel tudok felhasználni – hangsúlyozta ki a zentai fiatalember.
Az első években az egyesület tagjai az általuk használt élethű fegyverek egy részét saját kezűleg állították elő, úgy, hogy utánanéztek, utána olvastak, hogy miképpen is lehet ezeket elkészíteni, a másik részét pedig ajándékba kapták.
– Az akkori időkben volt, hogy innen-onnan szerzett hulladékvasakból készítettük el a kardokat, s csak ezután kezdtük kitapasztalni, hogy miképpen tudunk számunkra alkalmas, tökéletes kardokat készíteni, s ez idáig minden egyes fegyvert saját kezűleg gyártottunk, most viszont úgy tűnik, hogy lehetőségünk lesz egy újabb generációs kardkovács által elkészített kardok beszerzésébe beruházni, s így a régieket nyugdíjaztatni is tudjuk – mesélte Szabolcs.
Mindazok, akik valaha is jelen voltak az egyesület valamelyik bemutatóján, megtapasztalhatták, hogy a hadi tornászok apait-anyait beleadva, élethű produkciókkal rukkolnak elő rendkívül profi szinten. Szabolcs ennek kapcsán elmondta, hogy mivel ők hadi tornászok, nem pedig egy hímzőkör, így a sérülések veszélye is kicsit nagyobb, aminek esetenként olyan 50 százalékos a valószínűsége.
– Ahogyan az egyik most már külföldön lévő tagunk, Nagy Abonyi Pegya megjegyezte egyszer: vagy megtörténik, vagy pedig mégsem, de valami lesz – jegyezte meg nevetve Szabolcs, aki azért hozzátette, hogy ezek megelőzésére nagy hangsúlyt fektetnek az edzéseiken, amiket jelen pillanatban ugyan elég nehéz megtartaniuk, mert a zentai önkormányzat nem tud nekik megfelelő helyszínt biztosítani erre, így az edzések pillanatnyilag háttérbe szorultak.
Ugyanakkor vannak szabályok, amiket a csapatban mindenkinek be kell tartania, például: fegyverhasználat előtt szigorúan tilos alkoholt fogyasztani.
Az egyesület bemutatóinak a haditorna mellett alapvető része a középkori táncoknak korabeli viseletekbe öltözött udvarhölgyek általi bemutatása. Szabolcs ennek kapcsán elárulta, hogy a középkori táncok közül nagyon kevés maradt fenn, s ezek közül is inkább azok, amelyeket nem az udvarban lejtettek, hanem inkább a pórnép körében voltak divatosak, s ezek közül egyet a mai napig is táncolnak, ami Szabolcs szerint feltehetőleg még a honfoglalás idejéből származó tánc, az Ördög útja. Írásos hagyatékban viszont késő középkori, reneszánsz eleji táncok maradtak fenn – jegyezte meg beszélgetőtársunk, aki hozzáfűzte, hogy olyan táncaik is vannak, amiket következtetés alapján gyakoroltak be, hogy milyen lépéseket is alkalmazhattak az adott korban.
– Ez is egyfajta kísérleti régészet része – fűzte hozzá, és elmondta, hogy leírásai ezeknek nincsenek és nem is voltak, de igyekeznek bizonyos szempontokat betartani, és ezek alapján dolgozni. A ruházatot ezekhez pedig a krónikákból, kódexekből szerzett képanyagokból készítik. Annak is utánanéztek, hogy az adott korban az egyes tájegységeknek milyenek voltak a lehetőségei.
Az elmúlt több mint másfél évtized alatt a Szt. Longinus KHE nemcsak tartományunk területén, illetve Magyarországon, hanem az egykori jugoszláv tagköztársaságok területén is öregbítette az egyesület, illetve Zenta város hírnevét, 2019-ben pedig Máltát is meghódította a Birguban hagyományosan évente megrendezésre kerülő Birgufesten való fellépésükön. Itt tűzzsonglőrködéssel kápráztatták el a közönséget, amivel néhány éve bővítették az egyesület repertoárját, de Szabolcs szerint ezzel korántsem merítették ki a lehetőségek tárházát és lesznek még meglepetéseik, amikre jelen pillanatban várják a megfelelő anyagi lehetőséget.
– Ez nemcsak nagyon látványos, hanem kipróbálható is lesz – jegyezte meg sejtelmesen a Szt. Longinus kapitánya.
Az egyesület, a zentai pályázók közül egyedüliként, nemrég tekintélyes összeget nyert a Nemzeti Újrakezdés Program első szakaszában. Nagy Abonyi Szabolcs, kérdésünkre, hogy mire használják fel a támogatás összegét, elmondta, hogy a saját maguk fejlesztése érdekében fegyverarzenálba ruháznak be, amelyekkel biztonságosan tudnak vívni, viseletük, láncingeik, páncélzatuk kibővítésére, emellett, mivel a táboruk szállítása is már gondot jelent, egy utánfutót is be szándékoznak szerezni, hogy mindenhova el tudjanak jutni a legkisebb költségekkel.
A Szt. Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület négy év múlva ünnepli fennállásának a 20. évfordulóját. Nagy Abonyi Szabolcs ennek kapcsán elmondta, hogy amennyiben reményeik visszaigazolást nyernek, s a helyzet is a legoptimálisabb lesz, akkor ezt a jubileumot nem Zentán, hanem Bácson ünneplik meg, Károly Róbert király egykori lovagi várában. Amennyiben ezt itt nem sikerül megrendezni, akkor mindenképpen kisebb kereteken belül Zentán, vagy pedig a környéken megtartják a születésnapjukat.
–…örömtüzet járva, vagy lőve…de ezt még nem tudni – jegyezte meg a zentai hadi tornászok kapitánya.
