Megtelhet élettel a topolyai Roxfort

Zuhogó esőben szálltam ki az autóból a topolyai mezőgazdasági középiskola parkolójában. A látvány még a szomorkás idő ellenére is fenséges volt. A zöld fák között megbúvó épületek ugyanolyan hívogatóak, mint két évvel ezelőtt – állapítottam meg magamban arra a napra gondolva, amikor a lányunkkal először látogattuk meg a választott iskoláját. Aznap bejártuk az épület környékét, kívülről megcsodáltuk a diákotthont, és sétáltunk a Topolyai-tó partján. Hazafelé a fiam megállapította, hogy „nagyon jó lesz itt Emőkének, mert ez olyan, mint Harry Potter iskolája". Papírra is került a topolyai Roxfort története, nyitására azonban azóta is várunk.

A 2020-as kezdés elmaradását követően ugyanis az idei tanév elején sem tárultak ki a kollégium ajtajai: a diákok pályáztatása után számos adminisztratív gond hátráltatta a nyitást.

Így jelenleg csaknem 90 kollégista vár arra, hogy az első hónapra biztosított online oktatás helyett végre beülhessen az iskolapadokba, és alhasson a topolyai Roxfort ágyaiban. Ha minden igaz, akkor ez október folyamán meg is történhet – tudtuk meg dr. Horváth Zsolttól, a Topolyai Mezőgazdasági Iskola és Diákotthon nemrégiben kinevezett igazgatójától. A hírt Barna Boglárka is megerősítette, aki hivatalosan csupán egy hete tölti be a kollégium vezetői tisztségét.
A beköltözés dátumát dr. Horváth Zsolt fenntartásokkal közölte lapunkkal, hisz a júliusi kinevezését követően már egyszer beharangozta nekünk a szeptember elsejei nyitást. Akkoriban boldogan közölte a hírt, hisz 1999 óta állandó tanára a topolyai mezőgazdasági iskolának, és láthatta a diákotthon megépítését is. Fájdalmas volt tehát számára, hogy az új megbízatása kezdetén sem tárultak ki a több mint egy évtizede bezárt ajtók.
– A szeptember elsejei nyitás főként adminisztratív okok miatt maradt el. Elsősorban kádergondokkal küszködünk. A 21 alkalmazott felvételét ugyanis augusztus végén engedélyezte számunkra a minisztérium. Hangsúlyozom, hogy pillanatnyilag ideiglenes munkahelyekről van szó. A nevelői feladatkört vállaló, már alkalmazott tanárainknak tehát fel kellett mondaniuk az állandó állásaikat, és újra kellett pályázniuk a diákotthoni megbízatásukra. Az egyéb munkakörökre sem volt egyszerű biztosítani a megfelelő szakkádert: a szakácsoknak el kellett végezniük egy többhetes tanfolyamot, a gondnoknak pedig rendelkeznie kellene a gázkazán kezelésére vonatkozó engedéllyel.
A kollégiumban a vezető mellett négy nevelőt és egy pedagógust alkalmaztak. A konyhában a két főszakács mellett négy segítő kapott állást, valamint egy őr és egy gondnok is munkába állhatott. A többi munkahelyet takarítók töltötték be – részletezte az igazgató. Horváth elmondta azt is, hogy az alkalmazottak fizetését, illetve a diákok ellátási költségeinek 80 százalékát köztársasági eszközökből fedezik.

– Az iskolát és az önkormányzatot csak azok a kisebb tételek terhelik, amelyek a működés fenntartásához szükségesek. Azzal ugyanis, hogy a topolyai diákotthon felkerült a szerbiai kollégiumok listájára, a pénzelése is a minisztérium által meghatározott rendszer alapján történik. A diákok ellátásának 20 százalékát fedezik a szülők, a többit az állam finanszírozza. Az, hogy az említett 20 százalék mennyi lesz, attól függ, hogy a diákotthonok országos rendszerének mely kategóriájába sorolják a topolyai kollégiumot. Ezt a besorolást ugyanis még nem kapta meg az intézményünk. Az általunk megbízott illetékes cég felmérése szerint ez az IA kategória kellene, hogy legyen. A minisztérium megerősítése nélkül azonban nem tudjuk pontosítani a szülők hozzájárulását. Az igazgató kérdésemre elmondta, hogy a minisztérium a nyár folyamán értesítette az iskola vezetőségét arról, hogy a nyitáshoz szükség van a besorolásra is. Azóta elsősorban ezen, illetve a munkakörök engedélyeztetésén és betöltésén dolgoznak. A minisztériumban nagy segítségünkre van Vicsek Annamária államtitkár, aki munkájával folyamatosan támogatja a diákotthon nyitását – emelte ki Horváth.
– A diákotthon nyitásában látom az iskolánk fennmaradásának esélyét. Országos szinten tapasztalható ugyanis a tanulók számának csökkenése, és évente szüntetnek meg osztályokat. A diákotthonnal azonban fenntartható lenne az iskolánk létszáma. Ez már idén is látszott abból, hogy az állategészségügyi szakra magyar nyelven 31 diák jelentkezett: ebben az osztályban soha nem volt még ennyi tanulónk. A többi szakon is megnövekedett a gyerekek száma, akik Vajdaság legkülönbözőbb településeiről érkeznek. A diákotthon Topolyára tudja vonzani a középiskolásokat: a legtöbb utazó diákja a mezőgazdasági középiskolának van, emellett a kollégiumi elhelyezésre a Sinkovics József Műszaki Középiskola és a Dositej Obradović Gimnázium és Közgazdasági Iskola tanulói is pályáztak.
Az igazgató hangsúlyozta azt is, hogy a nyitáshoz rengeteg segítséget kapnak a jelenlegi helyi vezetőségtől, akik biztosították az évek óta üresen álló épület javítási költségeit, és a hiányzó eszközök beszerzését is támogatták.

TIZENHÁROM ÉVE KONGÓ ÉPÜLET

A diákotthon építését 2008-ban kezdeményezte a topolyai önkormányzat, és az építéshez, illetve a több mint tíz évvel későbbi berendezéshez kötődő pénzügyeket is a mindenkori helyi vezetőség koordinálta.

Az építés első fázisát követően ugyanis 2019 márciusában kezdték meg a belső tér rendezését. Ahogyan akkor beszámoltunk róla, a két évvel ezelőtti munkálatokat tartományi támogatással, valamint Topolya község költségvetési eszközeiből fejezték be. Az építkezés utolsó fázisa 77,5 millió dinárba került, a költségek egy részét, 25 millió dinárt a Tartományi Nagyberuházási Igazgatóság biztosította, az önkormányzat része pedig 52 millió dinár volt – hangzott el azon a látogatáson, amelyen Kislinder Gábor polgármester 2019 decemberében megtekintette a befejezett épületet. Ugyanekkor bejelentették, hogy 2020 januárjában kiírják a közbeszerzési pályázatot a helyiségek bebútoroztatására és a konyhai felszerelés megvásárlására. Ekkor mintegy 30 millió dinár hiányzott még ahhoz, hogy beköltözhető legyen a diákotthon.
Tavaly júniusban az iskola előző igazgatója, Tóth Tibor azt nyilatkozta a lapunknak, hogy az épületet mintegy 80 százalékban sikerült bebútorozni. Az intézmény ugyanis 25 millió dináros támogatást nyert a tartományi oktatási titkárság pályázatán, így a bútorzat mellett sikerült a konyha alapfelszerelését is biztosítani. Az igazgató ugyanakkor megerősítette, hogy a tervek szerint 2020 őszétől beköltözhető lesz az épület, hiszen a szükséges engedélyek beszerzése már a tavalyi tanév végén folyamatban volt.
A tervezett határidőn belül azonban nem sikerült bejegyeztetni az intézményt a szerbiai diákotthonok listájára, így a 2020/2021-es tanév elejére nem nyithatott ki a kollégium. Erre csak idén került sor: júniusban beszámoltunk arról is, hogy a Prosvetni Pregled szakfolyóiratban közzétett listán szerepel a topolyai diákotthon. Erre alapozva az iskola dolgozói elkezdték a munkát, és az iratkozáskor már pályázhattak a diákok a felvételre. A munkások alkalmazására azonban augusztus végén kaptak engedélyt, a jóváhagyás szerint pedig szeptember 17-től kezdték meg hivatalosan is végezni a feladataikat a kollégium dolgozói.

ALOHOMORA: LEKERÜLT A LAKAT

Az elmúlt időszakban már másodszor takarították ki a 102 férőhelyes kollégiumot. Ottjártamkor épp a konyhában pakolták ki a csészéket, illetve tisztították újra a csőrendszert. A takarítók az új szemeteseket helyezték el a folyosókon. A kollégium vezetője, Boglárka tanárnő körülvezetett az emeleteken is: a diákokat már megvetett ágyak várják a kétágyas szobákban, amelyek mindegyikéhez kis előszoba, konyhasarok és külön fürdőszoba is tartozik. Jártunk a tanulószobákban és a televíziókkal ellátott társalgókban is: ezeket még otthonosabbá szeretné tenni az újonnan kinevezett vezető.
– A minisztérium jóváhagyását követően azonnal elkezdtük a munkát. Nagyon gyorsan rájöttünk azonban, hogy az évek óta tárolt felszerelés egy része károsodott. A belső tér rendezésekor végzett munkálatokra és az akkor biztosított eszközökre van érvényes jótállásunk, így a meghibásodásokat kezdtük el először javíttatni. A konyhát újabb felszereléssel is erősítettük, amelyet a helyi önkormányzat biztosított. Ez ugyanis nagyon fontos pontja lesz a topolyai diákotthonnak, így az itt dolgozók több továbbképzésben is részesültek. Bevezettük az étkeztetést szabályozó elektronikus rendszert is. Az ételjegyek helyett tehát kártya leolvasásával reggelizhetnek, ebédelhetnek és vacsorázhatnak a tanulók. Emellett helyi forrásokból a mosodát is felszereltük korszerű mosógéppel, szárítóval és egy hatalmas vasalóval: az ide felvett munkás is továbbképzésben részesül – összegezte az elmúlt hetek munkáját az új vezető.
Boglárka tanárnő hangsúlyozta, hogy az ideiglenes munkaviszony ellenére már most igyekeztek úgy kialakítani a csapatot, hogy az összeszokást követően ne történjenek nagy változások. A nevelőtanárok ugyanis már egy ideje készülnek a feladatra.
– Mindig is bennünk volt az a szándék, hogy ha már itt van ez az épület, amely oly fontos lenne a gyerekek számára, akkor kiálljunk a célunkért, és küzdjünk, hogy ennyi év után végre lehetővé tegyük a beköltözést. Kollégáimmal együtt több vajdasági diákotthonba is ellátogattunk a nyár folyamán: példának a futaki mezőgazdasági iskolát és diákotthont tűztük ki magunk elé, ahova a jó fogadtatást követően többször is visszalátogattunk. Nagyon sok információt kaptunk Szabadkáról is, és a napokban tervezzük meglátogatni a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégiumot is.

ROXFORTI CSODÁRA VÁRVA

Jelenleg csaknem 90 diák vár arra, hogy megnyíljanak a topolyai diákotthon kapui. Köztük van a temerini Oláh Dóra is, aki elsős kora óta kollégista szeretne lenni.

– Már kiskorom óta körülvettem magam állatokkal, szeretem őket, érdekel a gyógyításuk. Így egyértelmű volt, hogy az állategészségügyi szakot választom. Hatodik osztályban a pályaválasztási napon nagyon megtetszett a topolyai iskola bemutatkozása, és attól kezdve oda vágytam. Szerettem volna azonban, ha a bérelt lakás helyett kollégiumban lakhattam volna elsősként. Úgy gondolom ugyanis, hogy a diákotthonban a tanuláshoz is kaphatok segítséget, és emellett biztosítanak mindent, ami szükséges az ott-tartózkodáshoz.
Dóra elmondta, hogy kicsit csalódott volt, amikor idén szeptemberben sem nyílt meg a diákotthon. A koronavírus-járvány miatt elterjedt online oktatást ugyanis nem tartja célszerűnek: legjobban a tangazdaságban szerezhető gyakorlat hiányzik neki, de aggódik amiatt is, hogy egyszerre kell majd megírnia azokat a teszteket, amelyeken az osztálytársai az elmúlt hetekben már túlestek. Hasonló aggodalmakkal küzd Dóra anyukája, Mónika is, akit leginkább a bizonytalanság terhelt le az elmúlt másfél év alatt.
– A lányom mindenáron a topolyai iskolához ragaszkodott, így mi is megtettünk mindent azért, hogy biztosítsuk neki ezt a lehetőséget. Az iratkozáskor azt az információt kaptuk, hogy a tanév elejére megnyílik a diákotthon is, így a nyár folyamán nem igazán kerestünk lakást. Augusztusban aztán fordult a kocka, és hirtelen kellett biztosítanunk a lakhatását. Temerin és Topolya között ugyanis nincs közvetlen járat, ezért a napi utazás lehetetlen küldetésnek számít. Nagyon nehéz volt lakást találnunk az utolsó pillanatban, de az osztályfőnökünk, Pósa Attila segített, így végül csak sikerült minden gyereknek elhelyezkednie valahol. Mi a közműszámlákkal együtt havonta 14-15 ezer dinárt fizettünk a jól berendezett, különálló kis lakásért. A nyár folyamán is fenntartottuk, hisz a tangazdaságban eltöltött kéthetes gyakorlat idején is szükség volt az ott alvásra. Ekkor már megpályáztuk az idei tanévre a kollégiumi elhelyezést, de ennek ellenére sem mertük lemondani a bérlést. A házibácsink augusztus végéig fenntartotta számunkra a lakást arra az esetre, ha valamiért mégsem nyílna meg a kollégium.

Oláhék félelme beigazolódott: a szeptember elsejei nyitást 15-ére halasztották. Eközben a fenntartott lakás tulajdonosa is szólt, hogy elsejétől lenne egy biztos bérlője. A család úgy döntött, hogy a kéthetes halasztás még elviselhető lesz online oktatással is, és visszaadták a kulcsot a tulajdonosnak. Eljött azonban a 15-e, és a kollégium nem nyílt meg...
– Minden tiszteletem azoké, akik harcolnak a diákotthon megnyitásáért. De én most már csak akkor hiszem el, hogy valóban kitárultak azok a kapuk, ha majd októberben az autónk Temerin felé halad, és az üléseken hármunk helyett már csak ketten maradunk a párommal – mondta keserédesen nevetgélve a temerini édesanya.