Közvetlenül a távoli orosz falu, Dargavs mellett van egy középkori település, amit illően halottak városának hívnak. Itt több mint 10 000 ember maradványait őrzik – írja a BBC. Az ősi temetkezési helynek manapság is hátborzongató a híre. A helyiek úgy tartják, aki be mer menni, nem fog visszatérni. Sok rejtély övezi ezt a Grúzia határán túl található temetőt (még építésének a dátuma is csak becslés), a történészek máig igyekeznek megfejteni teljes történetét.
A 16. század óta a délorosz termőföldnek ezt a távoli szakaszát temetkezési helyként használták; eredete azonban még mindig nem világos. Egyik elmélet szerint a 13. századi mongol-tatár invázió során kevés volt a terület a halottaknak, így a Kaukázus hegységének ebben a 17 km-es völgyében élő helyiek kriptákat kezdtek létrehozni a föld felett is. Egy másik elmélet azt sugallja, hogy a holtak városát az indiai-iráni hagyomány szerint hozták létre, amelyet a vándorló szarmaták alapítottak, akik Oroszország déli részén telepedtek le, és halottaikat a föld felett temették el, hogy tiszteletben tartsák a földet.
Ma a hely 99 középkori ívelt tetős kriptát tartalmaz, mindegyiken egyetlen ablakkal. A bent lévő holttestek egy része „annyira jól megmaradt, hogy a hús még mindig a csontjaikon van”. A területhez tartozik egy őrtorony. A helyiek úgy tartják, a torony szerepe a halott lelkek őrzése volt. A holtak városához kötődik a régió történelmének egy másik darabja is: a 17. és a 18. század pestisjárványainak sorozata. A történészek szerint ezen a vidéken nagy járvány pusztított, több tízezer ember halt meg. Bizonyíték van arra, hogy a pestissel fertőzött lakosok karanténba helyezték magukat a kriptákban, amikor a halál közeledtére vártak.
Azért, hogy a fertőzés ne terjedjen, ha valaki elhunyt, a szomszédai, ismerősei, gyerekei, gyakran egész családok költöztek be a kőházakba, megvárni a halált. Soha nem jöttek ki többé. Az életük addig tartott, amíg a helyiek táplálékot hordtak nekik. A kripta belsejében található néhány test csónakokra emlékeztető fakoporsókban van eltemetve, sőt egy olyan holttestet is felfedeztek, aki mellett evező volt. Mivel a közelben nincsenek hajózható folyók, egyes történészek azt gondolják, hogy az ókori lakosok úgy vélték, hogy a mennybe jutáshoz át kell kelni egy folyón. Létezik egy másik érdekes elgondolás is. Mivel minden kripta előtt található egy kút, és sok érmét találtak bennük, a tudósok azt mondják, hogy mikor az ott élők eltemették egy szerettüket, érmét dobhattak a kútba. Ha az érme egy kőbe ütközött a kút alján, az azt jelentette, hogy a halott lelke elérte a mennyet. A helyet a helybeliek soha nem látogatják a babona miatt, és a turisták is csak elvétve, ennek oka viszont nem a babona, sokkal inkább az a tény, hogy a helyet nehéz megtalálni.
Egy másik forrás szerint Rengeteg turista érkezik a 1,5 hektáros temetőhöz, hogy a figyelemreméltóan jó állapotban fennmaradt középkori építészetet tanulmányozza. Luidmila Gaboeva történész szerint ugyanakkor nemcsak ez az egyetlen oka a hely népszerűségének. Úgy véli, hogy azok, akik a város szépsége miatt érkeznek, valójában egyfajta békére is lelnek, és nem érzik a haláltól való örökös félelmet.
