A Gránátalma hímző szakkör hét évvel ezelőtt alakult meg a szabadkai Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület szakosztályaként, s tagjai azóta számos rangos díjat érdemeltek ki. Idén nyáron az Országos Népművészeti Kiállításon – amely a Kárpát-medence színe-javát sorakoztatja fel, Sebők Valéria csipke kategóriában Gránátalma-díjban részesült. Az elmúlt években díjazott alkotásaikat, munkáikat láthatta a közönség Budapesten, a Nemzeti Szalonban, a Budai Várban, Békéscsabán, Nagykanizsán, Kiskunhalason...
Látványos kiállítás a Lányi Ernő IME-ben (Fotó: Gergely Árpád)
A fennállás évfordulója alkalmából nemrégiben egy nagyon szép tárlatot rendeztek a Lányi Ernő IME-ben, gyönyörű munkákat, egyházi és polgári textileket láthattunk, egyebek közt asztalterítőket, alátéteket, népi viseleteket és egyéb ruhadarabokat, de nyakékeket és gyöngy ékszereket is.
A tárlatot dr. Silling Léda néprajzkutató méltatta, aki arról is beszélt, hogy a gránátalma motívum nyomon követhető a magyar kultúrában:
– Még Mátyás király udvarában, felesége Magyarországra költözésével jelentek meg felénk az első ilyen formák. Beatrix magával hozta udvartartásával a reneszánsz motívumkincset. A királyi udvarból aztán a nemesség átvette, majd lassan leszivárgott az alsóbb, népi körökbe. A népi díszítőkultúra, legyen az akár az építészetben, a bútorokon vagy a lakástextileken, őrzi máig. A termékenység, a szerelem és az élet szimbóluma ez a növény. De egyházi körökben más jelentése is van. A középkori Mária-kultusz idején a gránátalma számtalan magját a Szűzanya erényeire és mérhetetlen irgalmára vonatkoztatták. Ezért a Szűz Mária-képeken gyakori a gránátalmás brokátminta – mondta dr. Silling Léda, majd a munkákról is szólt.
Tüllkendő (Fotó: Gergely Árpád)
– A kiállításon bemutatott kelmék igazi jelentősége amellett, hogy szépek, a helyi motívumkincs továbbéltetése. A mi, vajdasági népi díszítőkultúránkhoz tartozik a kiállított darabok elkészítési technikája is, legyen az akár hímzés, horgolás, csipkeverés vagy -fonás, gyöngyfűzés, viseletek készítése vagy a helyi népszokások kellékeinek elkészítése. Elődeink hagyatéka ez. A doroszlói lyukhímzés kecses folyása, a székely hímzések keresztszemeinek ritmusa és a szlavóniai fonott csipke egyedisége is a mi örökségünk – emelte ki dr. Silling Léda.
A Gránátalma szakkört Sebők Valéria vezeti, s a szakkört rajta kívül Bárdos Valéria, Bitó Erzsébet, Gabrić Irénke és Kovács Edit alkotja, új tagként Arancsity Angéla és Galai Kornélia, vendégként pedig Ökrös Csilla csatlakozott a csoporthoz. A tárlat felállításában dr. Raffai Judit néprajzkutató volt a Gránátalma tagjainak segítségére.
Vajdasági lyukhímzéses ünnepi abroszgarnitúra (Fotó: Gergely Árpád)
A kiállítást követően Sebők Valériával beszélgettünk a szakkörről:
– Itt mindenki abban érvényesülhet, amit a szíve szerint a legjobban szeret, senkit sem hajtunk rá semmire sem. Emiatt vagyunk sokoldalúak, és számos pályázatra jelentkezhetünk, mert jó eséllyel akad köztünk valaki, aki épp abban jó, amit kérnek. Nagyon jólesik rangos rendezvényeken részt venni – mondta Sebők Valéria.
A Gránátalma szakkör asszonyai abban is kiemelkednek, hogy több helyi templom részére is készítettek oltárterítőt:
– Több kiállításon vettünk részt, egyebek közt azon is, amelyen a Prágai Kis Jézuskának kellett ruhát varrni. Ekkortájt igény mutatkozott a templomok részéről oltárterítőkre, és felkerestek. Azt mondtam, hogy egy ilyet kivarrni egy személynek lehetetlen. Ezért csoportot kellett alapítani, ahová ügyes kezű asszonyokat kerestünk, akik már tudtak hímezni, mert haladni kellett, az oltárterítők kidolgozása rengeteg munkát igényel. Így alakult meg a Gránátalma hímző szakkör, ez volt a kiindulópont. A terítőket úgy készítjük, hogy először is a plébános mintát választ, megbeszéljük, milyen terítőt szeretne, és mi elmondjuk, mi kell hozzá. Ezután ő beszerzi a hozzávalókat, mi pedig ingyen elkészítjük. Egy terítőgarnitúra – amely négy darabot foglal magába – elkészítése három-négy hímzőasszony számára hat hónapig tart – tudtuk meg Sebők Valériától.
Úgymond, vajdasági hungarikumnak számítanak a papírangyalkák is, amelyeket a Gránátalma szakkör tagjai nagy szeretettel készítenek templomok részére is. Néhány angyalkát láthattunk is a kiállításon.
Horgolások, hímzések és csipkék (Fotó: Gergely Árpád)
– A papírangyalkák a parasztcsaládokból erednek. Nem volt pénzük nagy cicomás díszekre, de szerették volna valamivel jelképezni a hitüket, Isten jelenlétét, ezért abból készítettek díszeket, amihez könnyebben hozzájutottak, ezek pedig a krepp-papír, a ragasztó és az angyalkafejek voltak, ezeket papírboltban vették meg. A papírangyalkák dr. Raffai Judit javaslatára lettek vajdasági hungarikumok.
Papírangyalkák (Fotó: Gergely Árpád)
Radanovácon élt egy család, akikről ki lehetett deríteni, hogy négy generációra visszamenőleg az év utolsó két-három hónapjában készítettek ilyen angyalkákat, és a piacokon, a környező falvakban árusították őket. Nekünk az unokával sikerült beszélnünk, akinek ez az élete része volt. Amikor eljött a hideg, és már nem dolgozhattak a földeken, befűtöttek, összejöttek a szomszédok, és segítettek angyalkákat csinálni. Közben falatoztak is, mert valaki mindig sütött valamit. Nemcsak angyalkákat, hanem agyagbáránykákat is készítettek, ezeket szintén krepp-papírral díszítették – hallottuk Sebők Valériától.
Népi viseletek (Fotó: Gergely Árpád)
A látványos kiállításon megcsodálhattuk egyebek közt Arancsity Angéla csipke vitrázs függönyeit, papírangyalkáit és fonalgrafikáit, Bárdos Valika különböző méretű richelieu textíliáit, kerek kötött csipketerítőjét, horgolt gyermekruháját, kesztyűvel, gépi hímzéssel készült oltárterítőit, Bitó Erzsébet komádi, beregi, gömöri, matyó, szűcs-, karádi, hertelendyfalvi, tűfokos, vagdalásos hímzéseit, valamint vert csipkéit és hajócsipkéit, Gabrić Irénke vajdasági színes hímzéseit és fehér lyukhímzéseit, úri hímzéseit, valamint vajdasági lyukhímzésű női alsóneműjét, Kovács Edit palóc, szálánvarrott, hertelendyfalvi, komádi és zoborvidéki hímzéseit, úri hímzéseit, valamint vajdasági színes hímzéseit és fehér lyukhímzéseit, Ökrös Csilla ukrán gyöngygallérjait, szövött modern gyöngy ékszereit, sárközi bíborvég keresztszemmel hímzett mintájával készült csavart nyaksiját és szorítóját, váraljai szíves, rojtos gyöngygallérját, pántlikáit, Galai Kornélia sárközi, bácskai Tisza menti, dél-alföldi és ludasi viseleteit, némelyiküket pedig Ökrös Csilla ékszerei egészítették ki.
Gyöngy ékszerek (Fotó: Gergely Árpád)
A kiállításon láthattunk Sebők Valéria által készített vajdasági lyukhímzésű női alsóneműt, vitrázs függönyöket, vajdasági lyukhímzéses ünnepi abroszgarnitúrát a mai korhoz alkalmazkodva, viselhető fonott csipkés ruhákat, táskákat, öveket, lakástextíliákat, tüll- és batisztkendőket, szlavóniai fonott csipke főkötőt:
Oltárterítők (Fotó: Gergely Árpád)
– A fehér lyukhímzés szerelemese vagyok, ezzel kezdtem, és ezzel kaptam meg a népi iparművész címet. Szívesen megyek táborokba, és megcsodálom, hogyan, milyen szépen varrják ki más tájegységek jellegzetességeit, de bármilyen gyönyörű is, a magunkénál szebbet nem látok. Egyszer egy szakmai kirándulásra mentünk Budapestre a Néprajzi Múzeumba, és ott a csipkékről volt szó. Ott hallottam egy régi fonott csipkéről, amit már senki sem készít. Ez engem annyira felcsigázott, hogy úgy gondoltam, utánajárok. Mint kiderült, tényleg nagyon utána kellett járnom, mert írásos nyoma ugyan volt, de a technika nem volt leírva. Adatközlőt sem találtam, hiába mentünk különböző településekre. Nem nyugodtam, és megint elmentem Budapestre a Néprajzi Múzeumba. Amikor látták, mennyire kitartó vagyok, megengedték, hogy kesztyűvel megfogjam. Akkor megszámoltam a sorokat, és megfigyeltem a technikát. Sokáig tartott, míg elsajátítottam ezt a technikát, de megérte, mert meghozta a gyümölcsét, szó szerint, hiszen a munkámat Gránátalma-díjjal jutalmazták – hallottuk Sebők Valériától.
Nyitókép: Népi viseletek (Fotó: Gergely Árpád)
