Az innováció nemzeti érdek és érték

Szerbiában szinte kultusz övezi Nikola Tesla vagy Mihajlo Pupin feltalálók személyét, bármikor felmerül a feltalálás és az innovációk témája, a közbeszédben elsősorban az említett tudósokkal és feltalálókkal igyekeznek szemléltetni Szerbia kiemelkedő szerepét a világ innovációs térképén, gyakran megfeledkezvén az aktuális találmányokról és a személyekről, akikhez ezek fűződnek. Sokan vannak, akik szerint nemcsak a közbeszéd-alakító, hanem az állam is megfeledkezik napjaink feltalálóiról, mások szerint viszont nem a támogatás mértéke az első számú probléma, hanem a hangsúlyok.

A Magyar Feltalálók Egyesületének és a többi hasonló szervezet álláspontjának értelmében nyilvánvaló, hogy egyre jobban népesedő bolygónk lakói az egyre fogyó földi erőforrások mellett csak úgy lesznek képesek életben maradni, ha szüntelenül újabb és újabb javakat hoznak létre, azaz egyre több és több találmány születik, és azok az innováció révén megvalósulnak. A McKinsey & Company, egy világszerte aktív vállalatvezetési tanácsadó vállalat kimutatása szerint a vállalatvezetők 84 százaléka véli úgy, hogy jövőbeli pénzügyi sikerességük elsősorban az innovációktól függ. Utóbbiak lehetővé teszik, hogy a gazdasági társaságok versenyképesek legyenek, és gazdasági növekedést jegyezzenek. Ugyanennek a tanácsadó vállalatnak a meglátása szerint a fejlődő országoknak nagyobb szükségük van az új találmányokra és az innovációkra, mint bármely másiknak.

A GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS AZ INNOVÁCIÓKTÓL FÜGG

A Szerb Királyság egyike volt annak a 11 államnak, amelyek 1883-ban a Párizsi Uniós Egyezmény aláírásával megalapozták a nemzetközi iparjogvédelmet – emlékeztetett a történelmi tényekre lapunknak nyilatkozva Anđelko Glavašević, a Vajdasági Feltalálók Szövetségének elnöke, rámutatván arra, hogy a legfejlettebb országok nemzeti bevételének 75 százaléka az innovatív fejlesztésekre vezethető vissza.

Ezekben az országokban a szabadalmakra nemzeti érdekként és értékként tekintenek, ennek folyományaként pedig utóbbiakat jobban óvják, mint például az állam aranytartalékait – jegyezte meg, mondván, hogy napjainkban egy kilogrammnyi, tudást tartalmazó adathordozó chip többe kerül, mint egy kilogramm arany.

– A világban ma már általánosan elfogadott az az álláspont, hogy a termelési növekedés nem elsősorban a nagyberuházásoktól, hanem a szabadalmaktól, illetve az innovációktól függ. Ennek folyományaként számos országban nem kérdéses, hogy a gazdasági fejlődés és növekedés legdinamikusabb alapfeltételei a szabadalommal védett innovációk és találmányok. Az egy-egy államban bejegyzett szabadalmi oltalmak számával mérik az ország gazdasági és technológiai fejlettségét, valamint függetlenségét. A szabadalmaknak jelentőségére a fejlettség és a fejlődés szempontjából már Nikola Tesla is felhívta a figyelmet, egy 1904-ben közzétett nyilatkozatának értelmében megállapította: egyik alapvető probléma, amivel a világ jelenleg szembesül, a szabadalmak megfelelő módú és irányú védelmének a kérdése. Minél inkább fejlődik a világ, annál nagyobb igény mutatkozik a szabadalmak megvédésére, ezt mondta akkor Tesla – fogalmazott Anđelko Glavašević.

A jogi keretet beszélgetőpartnerünk megfelelőnek tartja. Szerbiában elfogadták a szükséges törvények java részét, majd összehangolták őket a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) és az Európai Unió Szellemi Tulajdon Hivatalának (EUIPO) alapelveivel. Meghozták az innovációs tevékenységről szóló törvényt, 2005-ben létrehozták az innovációs alapot, később pedig innovációkért felelős minisztérium alakult, továbbá támogatási eszközöket különítenek el az állami költségvetésből az innovációs projektumokra, továbbá a fejlesztések és a feltalálói tevékenység népszerűsítésére, valamint az innovációs vállalkozások támogatására – sorolta a folytatásban, megjegyezvén: „Mindennek köszönhetően az országban megteremtették a törvényes és a pénzügyi alapját annak, hogy Szerbia az innovációk tekintetében fejlett országok családjába kerüljön, azaz oda, ahol adottságainak megfelelően a helye van. A hatályos jogi keret szempontjából hiányosságként talán azt tudnám kiemelni, hogy a feltalálókat és érdekvédelmi szervezeteiket az innovációs tevékenységről szóló törvény nem ismeri fel ennek a tevékenységnek a hordozójaként, vagyis nem számíthatnak támogatásra. Ennek okán a szerbiai feltalálók szervezetei, illetve egyesületei szinte csak formálisan léteznek. Csupán néhány lelkes egyénnek és szervezetnek sikerült fenntartania tevékenységét, jórészt helyi önkormányzati támogatásnak köszönhetően. Szervezetünk például annak köszönhetően tudott fennmaradni, hogy a nemzetközi TESLA FEST szervezője, ezt pedig a tartományi kormány és Újvidék Városa is támogatja, meg persze a WIPO."

– A megfelelő jogi keret ellenére a lakosságszámhoz viszonyítva a bejegyzett és a megvalósított szabadalmak számának tekintetében Szerbiában a térség, de Európa többi országához képest is több évtizedes lemaradás jellemző. Ez a tény még sajnálatosabb, ha tudjuk, hogy mennyire megnövekedett az egyetemek és a karok, a különböző intézetek és intézmények, az innovációs központok és vállalatok, valamint az inkubátorok száma. Ezek az innovációkra fókuszálnak, állami költségvetési eszközöket igénybe véve. A szerbiai tudományos közösség gyakran arra panaszkodik, hogy a fejlett országokhoz képest Szerbiában nem fordítanak eleget a tudományra és a kutatásokra. Mások ebben a témában arra mutatnak rá, hogy ha összehasonlítjuk a tudomány támogatására elkülönített költségvetési eszközöket, valamint a bejegyzett és a megvalósított szabadalmak számát, akkor leszögezhetjük, hogy Szerbia számos fejlett országhoz képest többet fordít a tudományra. Saját magam győződhettem meg arról, hogy az innovációk szempontjából fejlettnek minősített országokban magától értetődik, hogy a technológiai és műszaki tudományok doktorai legalább egy szabadalommal rendelkeznek, a karok pedig évente 150–200 szabadalmat jegyeztetnek be. A helyzet Szerbiában addig biztosan nem változik, amíg a tudományba és a kutatásokba való beruházást nem a bejegyzett és megvalósított szabadalmak számával mérik. Példának okáért 2016-ban Szerbiában 191 hazai szabadalmat jelentettek be és 50-et jegyeztek be, tavaly viszont 138-at jelentettek be és 52-őt jegyeztek be. A számbeli adatoknál csak az lesújtóbb, hogy a szabadalmat bejelentők 90 százaléka magánszemély, 7 százaléka gazdasági társaság, és csak 3 százaléka intézet vagy egyetemi kar. Az ehhez hasonló szabadalombejelentői struktúra az európai országokban a múlt század elején volt jellemző. Értékelésem szerint a szerbiai feltalálók innovációs potenciálja hatalmas, de sajnos nem kerül kellőképpen kihasználásra. Értelemszerűen felmerül a kérdés, hogy ha sokan foglalkoznak feltalálással, akkor miért jegyeznek be az országban évente csak annyi szabadalmat, mint amennyit némelyik országban évente egyetlen gazdasági társaság vagy egyetemi kar jegyeztet be. A feltalálók egy része azért nem nyújtja be a szabadalmi bejelentést, mert nem tartja megfelelőnek a légkört találmányának a megvalósításához, vagy nem tudja kifizetni a szabadalmi dokumentáció, valamint a nemzetközi szabadalmi oltalom költségeit. Nem egy esetben a hazai feltaláló szimbolikus összegért átengedi a találmányát egy külföldi állampolgárnak, s az aztán saját találmányaként jegyezteti majd be az országában. A szerbiai szellemi tulajdon szempontjából sajnálatos a tény, hogy feltalálóink pénzhiány miatt nem tudják a nemzeti szabadalmi kérelem átadása utáni egy éven belül kérelmezni a nemzetközi védelmet, így azt követően elveszítik ezt a jogukat, így találmányukat onnantól térítésmentesen használhatják bármelyik országban. Azt is tudjuk, hogy Szerbiában számos szervezet, illetve egyén igyekszik a szerbiai találmányokról értesülések birtokába jutni, majd ezt bizonyos külföldi országokban működő központjaiknak továbbítják, hogy megfelelő fizetség ellenében a feltaláló abban az országban jegyeztesse be a szabadalmat – taglalta Anđelko Glavašević.

A beszélgetés folytatásában Anđelko Glavašević egy másik, a szerbiai találmányok kihasználásának a szempontjából jellemző akadályozó tényezőre is felhívta a figyelmet: „A hazai ipar egyelőre nem kellőképpen fejlett, és nincsen elegendő beruházási kapacitása, a Szerbiában beruházó külföldi vállalatokat viszont nem érdeklik a hazai innovációk, ehelyett magukkal hozzák a saját országukban bejegyzett fejlesztéseket. Ezzel magyarázható, hogy jelenleg a rendszerben több tucat olyan érdekfeszítő találmányt tartanak nyilván, amelyek továbbra is vásárlóra vagy beruházóra várnak. Némelyike ezeknek a beruházásoknak azt eredményezné, hogy Szerbia évente több százmillió eurót spórolhasson meg."

Milyen intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy Szerbia ne csak elméletileg legyen innovációs hatalom? – kérdeztük a folytatásban, Anđelko Glavašević pedig a következőket emelte ki válaszában: „Elsősorban fontos lenne alapos elemzéssel megvizsgálni, hogy mi az oka a rossz mutatóknak. Az innovációs tevékenység finanszírozásának tervezésekor a jövőben a szabadalmi oltalmakra és a megvalósított innovációkra kellene összpontosítani, érdemes lenne megalakítani a szabadalmi politika kialakításával és koordinálásával megbízott szakmai testületet, a középiskolákban és az egyetemeken a tananyagot az aktuális kihívásokkal kellene összehangolni, valamint fontos lenne támogatni a feltalálók érdemi tevékenységet folytató érdekvédelmi szervezeteit. "

A SZABADALOM TÖBBSZÖRÖS HASZON

Szerbiában a találmányok szabadalom által történő védelmének területén a Szellemi Tulajdon Intézete rendelkezik felhatalmazásokkal. Az intézet tavaly ünnepelte százéves fennállását. Ez az egyetlen olyan szerv, amelyikben a feltalálók szabadalmaztathatják találmányukat, illetve oltalomban részesíthetik az ahhoz való szellemi jogot.

A szabadalom, illetve szabadalmi oltalom a találmányon fennálló jogi oltalom, amely 20 évig áll fenn. A vonatkozó törvény a használatiminta-oltalom, azaz az úgynevezett kis szabadalom fogalmát is ismeri, ez 10 évig áll fenn. Utóbbival olyan konstrukciós jellegű műszaki megoldások is oltalomban részesíthetők, amelyek létrehozásához a szükséges alkotói szint nem éri el a szabadalmi oltalom elnyeréséhez megkövetelt mértéket.

Lapunk írásban kereste fel kérdéseivel a Szellemi Tulajdon Intézetét. Egyebek mellett azt tudtuk meg, hogy az elmúlt 101 évben az intézet több mint 62 ezer szabadalmat jegyzett be. Tavaly a hazai bejelentések alapján 56 szabadalmat jegyzett be, de emellett 1490 európai bejelentés is bejegyzésre került. Az elmúlt néhány évben elsősorban az úgynevezett negyedik ipari forradalom különböző ágazataiból érkeztek szabadalmaztatási bejelentések – például digitális televízió vagy önvezérelt gépkocsi, de a védőoltások, növényvédő szerek, gyógyszerek és különböző élelmiszerek is gyakoriak.

– Minden egyes találmány külön értékkel bír, hiszen a feltaláló önmagát is beleépíti ezekbe. Az intézet fennállásának ideje alatt számos különlegesen értékes és egyedi találmányra volt példa, ezek némelyike a leghíresebb szerbiai feltalálók, Nikola Tesla, Mihajlo Pupin, Ljubomir Klerić, Milutin Milanković, Ruđer Bošković vagy Danica Gajić nevéhez fűződnek. A szabadalomról szóló törvény pontosan meghatározza, hogy mit lehet szabadalmi oltalommal védeni. Így például nem lehet szabadalmaztatni a felfedezéseket, a tudományos elméleteket, az esztétikai alkotásokat, a terveket vagy a szellemi tevékenység végzésére, valamint a különböző játékok játszására vonatkozó szabályokat, terveket és eljárásokat, de a számítógépes programokat sem. A találmány szabadalommal történő védelme a jövőbe való beruházás, és több szinten haszon származik belőle. A használatiminta-oltalom eljárása néhány hónapig tart, a szabadalmaztatás viszont akár több évig is elhúzódhat. Ennek az oka az, hogy az illetékesek lényegbeli vizsgálatot, elemzést hajtanak végre. Tizennyolc hónappal a szabadalmaztatási kérelem benyújtását követően megjelenik a bejelentés, ezzel a kérvényt benyújtó a szabadalom elismeréséig ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik, mint az elismert szabadalmi oltalom tulajdonosa. Amennyiben a szabadalmat végül mégsem jegyzik be, az ideiglenes jog összes következménye megszűnik – áll az intézet válaszában, amelyben arra is felhívják a figyelmet, hogy a szabadalom tulajdonosa éves fenntartási díjat köteles fizetni, illetve fizethet, ha azt úgy tartja jónak. A Szellemi Tulajdon Intézetének álláspontja szerint ezt a díjat akkor észszerű fizetni, ha a szabadalmi oltalom tárgya hasznot hoz a tulajdonosnak.

A szabadalmi oltalom és a használatiminta-oltalom területi hatálya annak az országnak a területére korlátozódik, amelynek illetékes szerve azt bejegyezte.