Egykoron minden olyan háztartásnak a pincéjében, amely valamit is adott magára, érlelődött egy-két hordó jóféle szőlőlé, amit aztán borként vagy értékesítettek, vagy elfogyasztotta a népes rokonság. Mára már a legtöbb település külvárosában vagy határában csak a név őrzi az egykori „szőlőerdők" emlékét.
Bácskossuthfalva azon kevés települések egyike, ahol még vannak régi szőlőültetvények,s amelyek az utóbbi időben újabb tőkékkel is szaporodtak több hektáron. Ennek megfelelően a településen ma is élnek a szó valódi értelmében vett borászok, akiknél lakodalmakra, keresztelőkre vagy más népesebb, meghittebb alkalmakra nagyobb mennyiségben lehet minőségi és kedvező árú jóféle itókát kapni.
A Sila Kft. és az AgroDima Kft. közös vállalkozása 2014 táján indult azzal az elképzeléssel, hogy a láncgyár melletti 2,3 hektáros szántó hasznosítva legyen. Első lépésben szőlővel ültették be, majd későbbaz ültetvény köré felépült a Dimalis borászat és a Bácskossuthfalván egyre népszerűbb közösségi térré váló székház, a Karcag utcai borház.
Méhes Béla, a vállalkozás igazgatója a beszélgetés kezdetén megjegyezte, hogy társaival a kezdetekben még csak nem is sejtették, milyen szerteágazó kalandba vágnak.
– Falunk szőlészei számára jelenleg az az egyik legnagyobb gond, hogy bejegyzett vállalkozás híján nem tudják hivatalosan értékesíteni a boraikat. Mi ezért döntöttünk a szőlőültetvényhez köthető cég beindítása mellett, hogy minden törvényes feltételnek eleget tudjunk tenni, hiszen hiába van jó borod, ha csak háztól tudod eladni, kis mennyiségben. Nem titkolt szándékunk, hogy a borainkat eljussanak a vajdasági vendéglőkbe, és hogy ismertek legyünk az igényes borbarátok körében. A különböző minőségű talaj különböző minőségű bort ad, a mi löszös régiónk borai igenis fogyasztható, különleges, élvezhető és minőségi borokat teremnek – hangsúlyozta a Dimalis Kft. igazgatója, majd a kezdetekről beszélt.
– A szőlős beültetésével párhuzamosan tagjai lettünk a helybeli Rizling Szőlészek és Borászok Egyesületének, és ezen keresztül is lehetőségünk volt megízlelni a szőlészet, a borászat varázsát. Illetve azt a gazdag szőlőtermelő, borkészítő múltat is megismerhettük, ami a falunkra jellemző. Mint minden kezdet, ez is nehéz volt, mi is szembesültünk megpróbáltatásokkal, de folyamatosan igyekeztük magunkat továbbképezni, elsajátítani az újdonságokat. Kerestük a piaci igényekkel összeegyeztethető különböző kitörési lehetőségeket, és így sikerült fennmaradni – mesélte Méhes Béla, aki szót ejtett arról is, hogy fontos odafigyelni a piaci trendekre. Például arra, hogy milyen ízvilágot kedvelnek a fiatalok és milyetaz idősebbek. Ezért is telepítettek úgynevezett szélesebb körben is népszerű, „világi" szőlőket, tehát nem a helyi kövidinkát vagy kadarkát, hanem cabernet sauvignon, sauvignon blanc, rajnai rizling vesszőkkel kezdték kitaposni az utat.
– A tőkék telepítése előtt segítségül hívtuk a tudományt, vagyis talajminta-elemzéssel kezdtük, továbbá ellenőriztük, hogy egyáltalán az éghajlati feltételeink megfelelnek-e ezeknek a fajtáknak. Ezt követően, hogy valóban borászatként lehessünk bejegyezve, kiképeztettünk egy borászt, hogy megfelelő tudással rendelkező szakértő bevonásával tudjunk belefogni a vállalkozásba. Mert csupán a szőlő, a bor szeretete nem elég a későbbi sikerhez. Így borászunk, Gáspár Endre egy villányi kurzuson vehetett részt. Ez jó döntésnek bizonyult, hiszen évről évre javul a boraink minősége, jobb, tisztább, minőségibb italokat tudunk előállítani – hallhattuk, és azt is megtudtuk, hogy reduktív eljárással ötféle úgynevezett fajta jellegű bort készítenek.
Rajnai rizlingből és sauvignon blancból fehéret, kék frankosból és a cabernet sauvignonból vöröset, illetve szintén kék frankosból rosét alkotnak. Házasítással egyelőre még nem foglalkoznak.
– A néhány évtizeddel ezelőtt teljesen ellaposodott borkultúra szerencsére az utóbbi néhány évben ismét magára talált, és mindinkább visszatér a becsülete a minőségi italoknak és a stílusos borfogyasztásnak vidékünkön is. Azért sokan még mindig nem tudják konkrétan megfogalmazni, milyen borra is vágynak. Egyelőre a fogyasztóink szárazat vagy édeset, esetleg egy jó rizlinget szeretnének inni, vagy egy illatosabb bort. Az úgynevezett házasított italok fogalma még nincs annyira a köztudatban. Feltett szándékunkezt előremozdítani a jövőben azzal is, hogy mi magunk is lépjünk ezen az úton, és készítsünk majdan efféle italokat. Egyben pedig, hogy népszerűsítsük az ilyen borokat, „rávezetve" a fogyasztókat az igényességre – hangsúlyozta Méhes Béla, aki azt is hozzáfűzte, hogy erős középkategóriás borokat készítenek.
A magas minőségi besoroláshoz szakmai elismerések, nemzetközi versenyeken elért maradéktalan siker szükséges. Ehhez még szükség lesz néhány év tapasztalatra és szakmai fejlődésre, addig is lépésenként haladnak a siker felé.
– A 2017-es rajnai rizlingünk a Kárpát-medencei református közösségek borversenyének első helyezettje lett három éve, illetve szintén abban az évben az újvidéki kiállításon a rozé borunk Šampion besorolásban részesült, amivel felkeltettük a szakma érdeklődését. Az a tapasztalatunk, hogy igénylik a fogyasztók a középkategóriás bort, a baráti összejöveteleken kedvelt ital. Emellett egyre nagyobb az igény az, úgymond, nem egész estés borokra, amiből csak pár kortyot szeretnénk fogyasztani, hogy egy adott étel élvezeti szintjét emelje – tette hozzá a borászat vezetője, akitől a borfogyasztás nemzetközi trendjeiről is érdeklődtünk.
– A tiszta és friss, illatos borok a legkelendőbbek az utóbbi időben. A rozé borok közül pedig a habzó borok a népszerűbbek, azok, amelyek tartalmaznak egy kis szén-dioxidot. A rozé bort általában nyáron, hűtve fogyasztjuk, és az enyhe szén-dioxid-tartalom még könnyebbé teszi az élvezetét. A kóstolók, borvacsorák alkalmával pedig a jelenlévő szakértő igyekszik a kedves vendégeket szóban is rávezetni erre az ízharmóniára, s ez még élvezhetőbbé teszi a nemes italt. Ez pedig fontos lépés abba az irányba, hogy tudatos borfogyasztót neveljünk, és hogy várjuk vissza borházunkba egy következő alkalommal is. Nem titkolt szándékunklátogatóinkat rávezetni az olcsóbb kategóriás bor és a minőségi, pincészetben előállított ital közötti különbség felismerésére – tudhattuk meg, mint ahogy azt is, hogy az üzletek polcain árusított borok csomagolása nem feltétlenül árulkodik a tartalomról.
Mert akár műanyag csomagolásban árusított bor is lehet meglepően élvezhető.
– Szerbiában egyelőre nem támogatja a minisztérium az úgynevezett zöld szüretet, s ez azt eredményezi, hogy a termelők a mennyiséggel igyekeznek kompenzálni, vagyis az eladhatóságot árban akarják kifejezni. A műanyag csomagolásban árusított italt általában gyors fogyasztásra irányozzák elő, így nem tárolható hosszú távon, csupán néhány hétig, aztán romlik. Persze van, aki elvből nem vásárol ilyen bort. Mint ahogy olyan vásárlónk is akad, aki gyakori vendégünk, és kis tételekben vásárol, mondván, annak az italnak van páratlan íze, ami egyenesen a tárolóhordóból kerül ki – osztotta meg tapasztalatát Méhes Béla, majd arról beszélt, hol lehet a Dimalis-borokkal találkozni.
– A Karcag utcai borházunk előzetes egyeztetés után rendelkezésére áll a vendégeinknek. Kisebb-nagyobb csoportokat is várunk szívesen, hiszen az embereknek igényük van arra, hogy az ünnepeket, a jelentősebb családi összejöveteleket stílusosan kialakított közösségi terekben éljék meg. Ha egy ilyen alkalmat még borkóstoló is színesít, az emeli a hangulatot. Emellett néhány környékbeli étteremben is kínálják az italainkat, illetve a falubeli üzemanyagtöltő állomáson és helyi kiskereskedésekben is megvásárolhatóak. Tervezünk együttműködni egy üzlethálózattal, és Csantavér felé igyekszünk nyitni. Az a célunk, hogy az év minden napján el tudjuk látni a fogyasztóinkat borral, tehát túl sem szeretnénk lépni a kapacitásainkon. Ebben a pillanatban csak a saját, bácskossuthfalvi termésünket használjuk, és a földünkön 20-23 tonna szőlő terem az év időjárási feltételeitől függően, s ebből 12–14 ezer liter bor lesz – tudhattuk meg, majd arról ia hallhattunk, hogy a járványügyi helyzet milyen hatással volt a borászat működésére.
– A járványhelyzet jelentős nyomot hagyott a bor eladási mutatóin, hiszen elmaradtak a lakodalmak, a bálak, a nagyobb rendezvények. Magára a borkészítésére viszont nem volt hatással. Szerencsénkre a szőlőtőkék gondozását ellátó kétkezi munkaerőre sem lehetett panaszunk, találtunk idénymunkásokat.
Méhes Béla arról is szót ejtett, hogy megvásárolták a falu határában, a Sila Kft. szomszédságában még megmaradt egyik utolsó tanyát, a Szabó-szállást.Ezzel a lépéssel további elképzeléseiket szeretnék megvalósítani, és hozzájárulni a bácskossuthfalvi faluturizmus kínálatához.
A szőlőültetvény közepén apartman-, illetve klasszikus pincészet kialakításán gondolkodnak. Emellett további szőlőfajtákat is szeretnének bevonni a kínálatukba, hogy a közeljövőben házasított Dimalis-borokkal is tudjanak koccintani a Kárpát-medence bármely szegletéből vagy a balkáni régiókból Bácskossuthfalvára érkező vendégek, akik a közösségi összetartásra, a helyi épített és szellemi értékekre, a kikapcsolódási lehetőségeket nyújtó rendezvényekre kíváncsiak.
