Faluhelyen egykor legalább egy hétig tartott a sátoros lakodalom. Már egy héttel korábban összegyűltek az asszonyok a lányos házánál és kora reggeltől késő estig, egész napon át gyúrták, nyújtották, aprították a húslevesbe való, a tojástól szép sárga levestésztát, a siflit. Amikor több mint fél évszázada, 1969-ben a hódegyházi Fekete Rozika és Lőrincz Laci lakodalmára készültek, akkor is a levestészta készítésével kezdték.
VASÁRNAP TÉSZTAGYÚRÁS
– A lakodalmat megelőző vasárnap készítettük a húslevesbe való tésztát. A tésztagyúrásra a szélesebb rokonság és a szomszédság asszonytagjait hívták meg a szüleim, voltunk vagy harmincan. Egy részük már hajnalban, 3–4 óra tájban megérkezett a gyúrás helyszínére, begyújtottak a kemencébe, bedagasztották a kalácstésztát és reggelire már volt a kalákába érkezőknek frissen sült búbos kalács, meg sós kifli.
Tojásból több mint százat használtunk fel a gyúráshoz. Sok levestésztára volt szükség, hiszen az érkező vendégek ebédet is kaptak, majd vacsoránál újból került az asztalra húsleves, de nem az a leves, amit délben szolgáltak fel, hanem délután a szakácsok újat főztek estére.
Nálunk Bánátban a lakodalmas ebéd húslevesből és kötelezően birkapaprikásból állt. Minden háznál, így nálunk is tartottak valamennyi birkát, hogy majd legyen az esküvőre, vagy, ha úgy hozta a sors, akkor a halotti torhoz. Lakodalom és temetés nem múlhatott el birkapaprikás nélkül.
A tésztagyúrás az asszonyok „dóga vót”. A tésztagyúrás jó hangulatban telt, az asszonynép kibeszélgethette magát, miközben a kezük serényen járt. A tésztagyúró társaságnak a reggeli friss kalács után ebéd is járt, hiszen egésznapos munka volt. Ebédre az asszonyok férjei és gyerekei is megérkeztek, együtt ebédeltünk, ami után folytatódott a tésztakészítés.
Az egésznapos gyúrás részvevőinek nem csak enni, de inni is adni kellett.
Házi üdítőket és likőröket készítettünk, nagy edényben a tűzhelyen cukrot oldottunk fel vízben, amihez kis üveges gyümölcsaromát kevertünk majd pálinkát öntöttünk hozzá és már kész is volt a likőr. A tésztagyúrók ezt itták, amitől még vidámabb hangulatban folyt a munka estig.
A gyerekeknek tasakos porokból kevertünk színes cukros üdítőket. Volt még szódavíz és bor.
A vasárnapi tésztagyúrás idején két koszorúslány járta a falut és hívogatta a vendégeket. A távolabb, a szomszéd faluban vagy messzebb lakó vidéki rokonságot, vendégeket két héttel a lakodalom előtt hívtuk meg, a még távolabb lakókat levélben. A tésztagyúrásra a szüleim hívták össze a rokonságot, ismerősöket szomszédokat.
Nyújtófával dolgoztunk, a tésztacsíkokat éles késsel apró rombuszokra, siflire vágtuk. Én is segédkeztem a tésztakészítésben, de ez a munka elsősorban a tapasztalt asszonynép feladata volt. Annyi tészta készült, hogy még a szomszédoknál a bevetett ágyak tetején is lepedőre terítve száradt a kész sifli. Amikor már kellően kiszáradt a tészta, vászon tarisznyába gyűjtötték és lakodalomig hűvös helyen, kamrában tárolták. A mi lakodalmunk november elején volt, akkor már nem volt nagy meleg.
A SZERDA ÉS CSÜTÖRTÖK A SÜTEMÉNYKÉSZÍTÉS NAPJA
– Szerdára az asszonyok összeszedték a náluk beszáradt siflit, elhozták hozzánk és kezdődhetett a lakodalmas sütemények, vaníliás kifli, nápolyi szelet, habcsók meg „cúkorpogács” készítése, ez utóbbi a guráblira hasonlít. Ami sütemény nem készült el szerdán, megcsináltuk csütörtökön. Nagy lábosokban főttek a tortalapok kitöltéséhez szükséges krémeket. Félkiló cukrot megpörkölni, majd felönteni két liter tejjel és addig főzni, fél napig kevergetni, míg be nem sűrűsödik. Arra is vigyázni kellett, hogy friss tejből készüljön a krém, nehogy összecsomósodjon.
A süteménykészítőket ugyanúgy el kellett látni reggel frissen sült kaláccsal, sós kiflivel, majd kaptak ebédet, enni és inni, ha már egész nap dolgoztak a sikeres lakodalom érdekében.
PÉNTEKEN TYÚKPUCOLÁS, BIRKAVÁGÁS
– Amikor elkészültek a sütemények, pénteken tyúkpucolás volt soron. A tyúkokat a lakodalomba meghívott vendégek hordták össze, volt azok közt mindenféle, öreg is, sovány is, de végül a sok tyúkból finom húsleves főtt nagy bográcsokban. Egészben kellett hagyni a megkopasztott, kibelezett tyúkokat, ezekből főt azután a jó aranysárga húsleves. Nagy üstben forrt a víz, az asszonyok sorban vágták el a tyúkok nyakát és forrázták le a tollukat, kopasztottak, beleztek.
Egy közepes lakodalomban 60–70 tyúkot meg kellett főzni. A tyúkpucolás mellett zajlott a birkanyúzás, aprítás, ami a férfiak dolga volt. Előkészítették, feldarabolták a birkákat, hogy szombaton, az esküvő és lakodalom napján a szakácsok reggel már elkezdhessék főzni a birkapaprikást.
A SZOMBAT A FŐZÉS NAPJA
A lakodalmas házhoz a rokonság és a szakácsok hozták a saját üstjeiket bográccsal, ezeket mind megjelölték, hogy a lakodalom után az üstház tulajdonosa könnyeben megtalálja a sajátját. Egy-egy üsteben 8–10 felpucolt, egész tyúk főtt zöldséggel, fűszerekkel. 7–8 üstben főttek a tyúkok. A fiatalabb baromfi hamarabb megpuhul, de az öreg tyúkokat órákig kellett főzni, mire megadták magukat. A fiatalabbak egy óra alatt megfőttek, az öregebbek meg 3–4 óra alatt. A főző asszonyok bevágták a tyúkok lábát, a lábujjak közét, hogy hamarabb megfőjenek az öreg tyúkok. Ahogy főttek meg sorban a tyúkok, úgy szedték ki őket a tyúkhúslevesből. A puhára főtt tyúkokat metszőollóval darabolták fel, hogy valami formája legyen a daraboknak. A szárnyak, a combok, a zúza, a háta mind-mind benne volt a délben érkező vendégeknek feltálalt húslevesben. A bácskai vendégek csodálkoztak is, hogy a húslevesben benne van a tyúk minden darabja.
Egy lakodalomba fél tucat főzőasszony serénykedett, a többi asszony meg segített nekik. 1991-ben Teodóra lányom 300 személyes lakodalmában legalább harminc asszony horda tálakban a vendégeknek a levest, a birkapaprikást és a többi ételt.
A bográcsokban visszamaradt lét, a húslevest leszűrték, ebe főzték bele a vasárnap elkészített tésztát, a siflit. A főtt tyúkdarabokat az előkészített tálakba rakták, rászedték a levet, tésztát és mehetett a vendég elé a lakodalmi ebédre. A második fogásnak birkapaprikás dukált ebédre.
Az esküvő után a esti vacsorához már új levest, meg új birkapaprikást kellett főzni, nyáron melegben estig megromlott volna a déli húsleves. Volt dolga a szakácsoknak bőven.
Vacsorára az új tyúkleves és birkapaprikás után fasírt gombócok és tyúkcombok zsírban megsütve kerültek a vendég asztalára. Volt, aki disznót is vágott lakodalomra, és abból még sült oldalast is feltálaltak a vacsorához. A paprikás mellé friss káposztasaláta járt, a húsok mellé pedig kompót. Az előre elkészített sütemények is ott voltak már az asztalon, de a vendégek hozták a lagziba a maguk tortáját.
A húsok reggelig az asztalon maradtak, olyan, hogy hajnali terítés, töltött káposzta, nem volt szokás Jázován, hanem, amikor már felkelt az új nap, a zenészek házról házra járva visszatrombitálták a kialvatlan, a reggeli jószágetetést éppen befejező vendégeket, akik az esti maradék húsokból gyűjthettek erőt maguknak a további mulatozáshoz – emlékezett vissza a lakodalmára Lőrincz Rozika.
