Kézzel és ésszel

Szabadkán a Zsinagóga közelében található a megközelítőleg ötvenéves múltra visszatekintő Unikat ékszerészműhely, amelyet Bacsi Árpád tíz éve vezet. Ahogyan a műhely neve is mondja, itt az egyediségen a hangsúly. Bacsi Árpád kérésre egyedi ékszereket állít elő, de javít és át is alakít. Az ékszerek pedig szó szerint a kezei alól kerülnek ki, hiszen mindent kézzel készít. Állami tanúsítványt is kapott arról, hogy az általa készített ékszerek egyedi darabok és régi, kézműipari termékeknek tekinthető kézműves alkotások. Ebben is egyedi az Unikat. Az adai születésű ékszerésszel egyebek közt arról beszélgettünk, hogyan állják meg a helyüket a régi módszerek a mai világban.

Hogyan kezdett el aranyművességgel foglalkozni?

– A szüleimnek nincs közük ehhez a szakmához, engem viszont mindig is vonzott az aprólékos, precíz munka. Megfordult a fejemben, hogy órás leszek, de ennek kitanulására nem mutatkozott lehetőség a környéken. Az aranyművességre viszont igen, a szüleimmel pedig úgy gondoltuk, hogy ez elég közel áll hozzá. Legalábbis, ami az ilyen bíbelődős munkát illeti. Középiskolásként, kétezerben, inasként kezdtem el dolgozni itt az üzletben, azután alkalmazott lettem, majd társtulajdonos I. B. Mácsai Mártával, aki azóta nyugdíjba ment, így néhány éve az én nevemen fut a vállalkozás, a feleségemmel, Adrienn-nel együtt vezetjük. Ez az ékszerész, illetve aranyműves műhely már régóta létezik. Mácsai Márta édesapja indította el a vállalkozást, még a hatvanas években, Márta folytatta, és én számítok a harmadik generációnak, habár nem állok velük rokonságban. Tulajdonképpen, amikor ide Szabadkára kerültem, egyik kedves tanárom, Sziveri József ajánlott Mártának, hátha szüksége van egy fiatal segédre. Így jutottam ide, és végül itt is maradtam.

Mitől különlegesek az itt készült ékszerek? Tényleg egyediek?

– Mindent kézzel végzek, és már csak ezért sem lehetnek teljesen egyformák. Ha valaki arra kérne fel, hogy készítsek például száz ugyanolyan darabot, nagy bajban lennék. Nem is tudnám vállalni. A fülbevalóknál is már problémát jelent, hogy két egyforma legyen. Nehezebb, mint amikor medált kell készíteni, mert az egyedülálló. Emellett a fülbevaló lehet teljesen szimmetrikus, de ellentétes formájú is, egy jobbos és egy balos, és ez is nehezítheti az elkészítését. Ráadásul, amíg valaki nem rakja be a fülébe, nem is tudhatja, mennyire illeszkedik be. Javasoltam már, hogy hozzon el az illető egy olyant, aminek megfelelő a formája, akár bizsut, és máris van egy alapunk. Ha már egy ékszert elkészítettem és valaki ugyanolyant kér, amit ugyanúgy készítek el, ugyanazokon a folyamatokon keresztül, akkor nem vagyok elégedett a végeredménnyel, mert semmit sem tettem hozzá. Valamiben másnak kell lennie, ha másban nem, akkor abban, hogy gyorsabban vagy másképp készítem el. A legegyszerűbb ékszerekhez is lehet hozzáadni valamit, amitől kicsit más lesz.

Mit gondol a sorozatgyártásról?

– Uralja a piacot, de ez a minőség rovására megy. Persze ez nem azt jelenti, hogy rossznak tartom, ha valaki ilyen ékszert választ, például kiegészítőnek egy ruhához, de úgy gondolom, hogy amennyiben olyant szeretne, amihez kötődik, az legyen minőségi és időtálló. Az ilyen pedig akár hosszabb ötletelés és több konzultáció után születik meg. Kézi módszerrel nem tudok nagy mennyiséget elkészíteni, ezért nem is tudok mindent elvállalni. Amíg én egy darabot elkészítek, addig sorozatgyártásban száznál is többet előállítanak. Nálam a költségek is nagyobbak és az alapanyagnál is nagyobb a veszteség, de mindenképpen a végeredmény, a minőség számít. Még akkor is, ha egyesek úgy gondolják, hogy ezek az ékszerek ugyanúgy néznek ki, mint a sorozatgyártásban készültek.

Mik a legkeresettebbek? Kik térnek be főleg az üzletbe?

– Az nagyon változó. Sokan rendelnek karikagyűrűket, eljegyzési gyűrűket, különféle medálokat. Az esküvői szezonban több pár érdeklődik. Idősebbek is jönnek, akik egész életükben vágytak valamilyen ékszerre, soha nem kapták meg és most megengedhetik maguknak. A fiatalabbak pedig egyebek közt azért fordulnak be, mert elegük van abból, hogy olyan ékszereket hordjanak, amelyek gyorsan eldeformálódnak, kiesnek belőlük a kövek.

Milyen köveket rendelnek leginkább a vásárlók?

– Tulajdonképpen gyakran a szín a döntő, és nem a kő fajtája. Nekem pedig az a legfontosabb, hogy a foglalat, ahová beágyazom, kifogástalan, kellően masszív legyen, hogy a kövek ne lötyögjenek és ne essenek ki. A sorozatgyártásban készült ékszereknél gyakran tapasztalhatjuk, hogy kis idő múltán már ki is hullanak. Mivel az ékszereket kézzel készítem, külön odafigyelek arra, hogy ez ne forduljon elő. Természetesen egy ilyen ékszer sem bír el mindent, ha például szerencsétlenül odaütik egy kemény felülethez, akkor megsérülhet.

Az elmúlt években népszerűek lettek a filmes ékszerek. Olyanokat is kértek már a vásárlók?

– Igen, például a gyűrűt A Gyűrűk Urából. Azt is készítik sorozatgyártásban, de én ezek részleteit is kézzel dolgozom ki. Mégis inkább arra buzdítom az embereket, hogy tegyenek hozzá valami sajátost, amitől eredeti lesz. Szerintem az is fontos, hogy az ékszer illjen a tulajdonosa személyiségéhez.

Gyakran javít, átalakít ékszereket. Az is jelenthet kihívást?

– De még mennyire! Ha például valakinek drágaköves ékszere van, nem mindegy, hogyan nyúlunk hozzá, mert nagyon könnyen tönkre lehet tenni. Fontos, hogy a régi ékszereket olyan mester javítsa meg, aki tisztában van azzal, hogy milyen módszerekkel készültek. Egy gyűrű vagy karperec, habár egy darabnak tűnik, akár több mint húsz elemből is állhat. Amennyiben szeretnénk megjavítani, ismernünk kell a felépítését. Ha csak az egyik darabkájáról is van szó, tudnom kell, hogyan illeszkedik a többihez. Akik otthonról, családból örököltek ékszereket, jobban kötődnek hozzájuk. Szeretnének vigyázni rájuk és átadni a következő generációnak. Akiknek számít egy tárgy, azoknak csak az a kérésük, hogy az legyen a lehető legjobban elkészítve. Nem is lehet mindig előre látni, hogy mennyibe fog kerülni.

Hogyan jut alapanyagokhoz? Milyen szerszámokat használ?

– Az alapanyag fogyóeszköz, Szerbiában is beszerezhető néhány helyen, de főleg külföldön. A kézi szerszámaimat viszont nagyon tisztelem, mert régiek, és azok tartósabbak is. Minden szerszámnak megvan a maga szerepe. Sokat én magam alakítottam át, hogy megfeleljenek ahhoz, amire szükségem van. Amikor a kétezres évek elején elkezdtem aranyművességgel foglalkozni, nehéz volt informálódni és fel kellett találnom magam. A mai világban sok a rossz, de vannak jó dolgok is. Egyik ilyen az, hogy információkhoz lehet jutni, rátalálni másokra, akik szintén régi technikákat használnak és inspirálódni tőlük. Főleg a fejletlenebb területekre jellemző, hogy a régi módszerekkel dolgoznak, mert arra vannak utalva, mégis lélegzetelállító dolgokat hoznak létre.

Kerültek-e már a kezébe olyan tárgyak, amelyek nem tartoznak a hordható ékszerekhez?

– Igen, templomoknak is dolgoztam, kelyhek, monstranciák hiányzó részeit pótoltam, ezek is tudnak az évek múltával megsérülni, eldeformálódni. Ilyen esetben is fontos tudni, vagy jól megfigyelni azt, hogyan készült. Nem lehet csak úgy nekirontani. Sokszor rácsodálkozok arra, hogy régebben a mesterek milyen egyszerű eszközökkel milyen kiváló minőséget tudtak produkálni. Amikor ilyen tárgy kerül a kezembe, azt sokáig forgatom és csodálom.

Egyáltalán mennyi időt tölt a munkájával?

– A munkaidő nem csak az üzlet nyitvatartási idejét jelenti. Nem lehet mindig kiszámolni, hogy meddig tart valamit elkészíteni. Az is munka, amit gondolkodással, tervezéssel töltök, hogy valamit hogyan oldok meg. Valamikor próbát is kell ejteni, mindez tovább tarthat, mint a tényleges, kézzel történő munka. Nagyon sok időt töltök a munkával, de most kicsit vissza kell fognom magam, mert nemrég gyarapodott a család, otthon is szükség van rám és nekem is szükségem van a családomra.

Nem sokan vállalják manapság azt, hogy mindent kézzel készítsenek...

– Az emberiség eltompul, mindent könnyebben és gyorsabban szeretnének megoldani, lehetőleg anélkül, hogy az eszüket használni kelljen hozzá. Márpedig ha nincs mi, hogy ösztönözzön bennünket, akkor annak nem lesz jó a végeredménye. Úgy gondolom, hogy ez, amit képviselek, előbb-utóbb eltűnik. Jó lenne tenni valamit, hogy megmaradjon. Sokan óva intettek ettől a fajta munkától, mondván ne ezzel foglalkozzak, inkább forduljak a sorozatgyártás felé, hiszen a mai világunkban az a cél, hogy minél többet, minél egyszerűbben termeljünk. Nekem viszont nem ez a célom. Úgy érzem, szembe megyek sok mindennel, ami globális trendnek számít, de megpróbálom tartani ezt az irányt, azután majd kiderül, hogy hosszú távon mit eredményez. Ehhez a munkához sok türelem kell, de főleg kitartás, hogy ne adjam fel az elveimet, ne térjek le az útról, amelyen elindultam és ne válasszam helyette a könnyebb utat. Nem tagadom, megtörtént, hogy én is meginogtam és azt fontolgattam, átállok valamiféle félig-sorozatgyártásra. Ehhez vásároltam is gépeket, de soha nem üzemeltem be, és ahogy voltak, úgy tovább is adtam rajtuk. Engem ez érdekel, amivel foglalkozok. Nem akarok mindenáron többet termelni és nagyobb hasznot húzni. Akkor se, ha egyesek lebecsülik a kézzel készített termékeket, az igazi értékeket, a kézműves munkát, és fel se fogják, hogy emögött mennyi tanulás, munka, igyekezet és szeretet van. Nem könnyű tartani ezt az irányvonalat. A mai életvitelünk azt követeli, hogy tartsunk lépést a korral, ehelyett én arra törekszek, hogy ne modernizáljam túlságosan a készítést, hanem inkább a régi módszereket hozzam vissza és megmaradjak a kézi előállításnál. Mindig öröm, amikor ezt valaki megbecsüli és pozitív visszajelzést kapok.