Az ingatlan elvesztése, az adósságok felhalmozódása, a szegénység és mélyszegénység olyan társadalmi problémák, amelyek nem idegenek a szerbiai polgároknak sem. Az égető gondot maga az állam sem szívesen ismeri el. A Tető a fejünk felett (Krov nad glavom) független polgári kezdeményezés viszont önkéntesek munkája segítségével próbál kiállni a rászorultak jogaiért. Telečki Boris okleveles pszichológussal, praktizáló pszichoterapeutával és a csoport szabadkai részlegének önkéntesével beszélgettünk az ilyen élethelyzetekről.
– A világhálón keresztül rendszeresen követem a társadalmi eseményeket, híreket, aktualitásokat, és a polgári mozgalmak tevékenységét, amelyek egy jobb világért állnak ki. A neten találkoztam a Tető a fejünk felett lakossági kezdeményezés munkájával is. Megtetszett a csoport eszmeisége és céltudatossága, ezért magánkezdeményezésre meghívtam őket Szabadkára. Egy nyilvános filmvetítést szerveztünk az igazságtalan kilakoltatásokról, a megtekintés után pedig a probléma súlyosságáról beszélgettünk, mint az állami szervek működése, a végrehajtók tevékenysége. Egyre inkább belemélyedtünk a témákba, felismertük, hogy sajnos Szabadkán is van létjogosultsága az önkéntesekből álló csoportnak. Ekkor néhányan elhatároztuk, hogy létrehozzuk a szabadkai részleget is, így kezdődött el az akciók sorozata 2019 októberében Szabadkán.
A SZEGÉNYEK ADÓSSÁGÁT MINDIG BEHAJTJÁK
A Tető a fejünk felett csoportosulás pontosan mivel foglalkozik?
– Érdemes tisztázni, hogy a Tető a fejünk felett nem egy civil szervezet, ez polgári kezdeményezés, aktivistákat tömörítő csoport, ahol önkéntes alapon, bármilyen jellegű juttatás nélkül végzi mindenki a munkát. A csoport tevékenysége nincs hivatalosan regisztrálva, mert törvényellenes védeni olyan személyeket, akiket épp kilakoltatnak. A bíróság által jóváhagyott kilakoltatás törvényes folyamat, tehát aki ezt akadályozza, vagyis védi azt a személyt, akinek épp az ingatlanát veszik el a végrehajtók, az akadályozza a törvény által megbízott hivatal munkáját. Emiatt az alapítók nem szerették volna, valószínűleg nem is tudták volna, teljesen hivatalosan bejegyeztetni a csoportosulást. A szervezet 2018 óta működik Belgrádban és Újvidéken, és immár másfél éve Szabadkán. Legpontosabban megfogalmazva, az egyenlő lakhatási jogokért küzdünk, ugyanakkor az igazságtalan kilakoltatások ellen, amit államilag megbízott végrehajtók, vagyis magánszemélyek, illetve külön ezzel megbízott cég végez. Az állam, illetve annak szerve a bíróság, néhány éve átadta a végrehajtó cégeknek azt a szerepet, hogy az eladósodott polgárokkal fizettessék meg az elmaradt tartozást. Sajnos pár év tevékenység után kiderült, hogy ez az egész rendszer nem működik megfelelően. A szegények tartozása mindig behajtásra kerül, de a nagy üzletemberek bármennyivel tartozhatnak, legtöbb esetben sértetlenek maradnak. Csak egy tipikus példa, a 2000-es évek privatizációja után számtalan új beruházó nem fizette ki az elmaradt fizetéseket a munkásoknak, ők boldogan, zavartalanul élnek továbbra is, és senki nem akarta elvenni a vagyonukat. A csoport aktivistái úgy vélik, hogy az egyetlen ingatlan nem lehet a végrehajtás tárgya. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy legyen fedél a feje felett, ami alapvető emberi jog.
Miként keveredik valaki egyáltalán olyan helyzetbe, hogy veszélybe kerüljön a háza felett gyakorolt tulajdonjogi viszonya?
– Létezik több példa az igazságtalan kilakoltatásra, és eléggé összetett a helyzet. Az egyik inkább a nagyvárosokra jellemző és a nagyberuházókkal és ingatlanépítésekkel kapcsolatos. Gyakran megesik, hogy a beruházók nyomást gyakorolva próbálják a jó és attraktív helyszínt megkapni, nem ritka, hogy az ottlakókat különféle nyomásgyakorlással kényszerítik arra, hogy adják el az ingatlant. Legtöbbször a telkek, ahol építenek ezek a befektetők, nem befejezett tulajdonjogi perek alatt állnak. Aztán az építkezés végén kiderül, hogy mégsem az övék a terület, a lakásokat pedig vissza kell adni a tulajdonosnak. Ez egy jogi dzsungel. Gyakori eset az elszegényedés is. Kevesen lesznek egyik napról a másikra szegények, a szegénységnek is van egy kisebb történelme. Munka nélkül marad valaki, de előtte felvett kölcsönt, jön a stressz, majd a betegség, a kiadások növekednek, az illető munkaképtelen lesz. A kamat utána odáig növekszik, hogy ezek a személyek elsüllyednek a tartozásban. Azt tudni kell, hogy az ingatlan mindig sokkal többet ért, mint az a tartozás, amit a végrehajtók le akarnak fedni vele. Sajnos igen magas a korrupció is, a végrehajtók gyakran összeköttetésben állnak a beruházókkal, akik próbálnak különböző ingatlanokat megszerezni, és mindig a veszélyeztetett rétegen csattan az ostor.
Tudsz esetleg számokat mondani, milyen eredményei vannak a csoportnak?
– A csoport aktivistái eddig több mint 200 ingatlant és ezzel együtt családi otthont védtek meg. A végrehajtás egy nyilvános folyamat, amit lehet követni, tehát előre tudod, kihez mikor kopogtatnak be a kilakoltatás miatt. Jelentős részben az érintettek felkeresik a Tető a fejünk felett kezdeményezést, megmutatják a hivatalos iratokat, amikből általában az derül ki, hogy igazságtalanságról, átverésről, jogi rendellenességekről van szó. Ezekben az esetekben az aktivisták kimennek a helyszínre és elállják a végrehajtók útját. Ez a cselekedet sajnos tavaly óta törvényellenes a járványügyi gyülekezések miatt, fennáll mindig a veszélye, hogy az aktivisták akár büntetést is kaphatnak.
A SZEGÉNYSÉGNEK TÖRTÉNETE VAN
A szabadkai részlegnek volt már alkalma kilakoltatásban részt venni?
– A fennállásunk óta szerencsére ilyenre nem került még sor. Volt olyan esetünk, hogy ennek fennállt a veszélye, ám mivel időben megtettünk bizonyos jogi lépéseket, ez végül nem következett be. Egy szabadkai mélyszegénységben élő családról van szó, a járványügy miatt elmaradt a kilakoltatás, ezért nem kellett közvetlen akcióba lépnünk. Aztán addig tolódott a kilakoltatás időpontja, hogy tavaly decemberben jogilag sikerült elrendezni, hogy további halasztást kapjanak. Persze az esetet továbbra is szem előtt tartjuk, követjük, mi történik és megtesszük a további lépéseket is, amikor erre szükség mutatkozik. Mi egyébként mindig abból az alapvető jogból indulunk ki, hogy minden polgárnak joga van fedélre a feje fölé. Ha ezt nem tartja tiszteletben az állam, akkor elindítja a hajléktalanok gyártását, ami további súlyosabb problémákhoz vezet.
Az ingatlanvédés mellett milyen más eseteitek voltak?
– Tizenpár embernek segítettünk ez alatt az idő alatt a végrehajtókkal szembeni harcban, hogy kicsit talpra álljanak, könnyebben tudjanak megküzdeni a nehézségekkel. Az ingatlan lefoglalása a legszélsőségesebb eset, a cél valójában az, hogy erre ne kerüljön sor. Ezért gyakran segítünk különféle tartozásos esetekben, amikor a végzés már megszületett, az eljárás pedig elindul valaki ellen. Általában 100–200 ezer dináros tartozási esetekről van szó. Ekkor hivatalos úton végrehajtóhoz fordul a csoport, és tárgyalást kezdeményez vele, majd áttárgyaljuk az esetet, miként lehetne minél emberibb módon megoldani a helyzetet, úgy, hogy lehetőleg ne kerüljön senki utcára. Mondok erre példát. Egy illető, háborút viselt személy, kölcsönt vesz fel a 2000-es években, a gyárat, ahol dolgozik, privatizálják, az elmaradt fizetését nem kapja meg. A sok probléma miatt stresszes lesz, majd később pszichiátriai esetté válik, állandó munkát nehezen talál, az is mindig alulfizetett, a kamatok pedig halmozódnak. Mindeközben az állam tartozik neki 200 ezer dinárral, ugyanakkor kiküldi a végrehajtókat a vagyon lefoglalásért 100 ezer dinár miatt. A dolgot végül rendeztük, azóta ő is eljön segíteni, amikor valami akciónk van. Egyébként több olyan személy is van, akinek segítettünk, majd ő is csatlakozott hozzánk és most önzetlenül segít a bajbajutottakon.
A járványidőszak kezdete óta a hivatalos eljárások jelentős mértékben lassultak. Ezt az időszakot mire használtátok ki?
– Az egész járványhelyzet a legalsóbb rétegeket érintette leginkább. A szegények közül sokan alkalmi munkákból tartják el magukat, a kijárási tilalom pedig megnehezítette számukra a mindennapi betevőért való munkát. Emiatt elkezdtünk szolidaritási akciókat szervezni, adományokat gyűjtöttünk, és végül több mint 300 ember számára tudtunk alapélelmiszereket biztosítani, amiket házhoz szállítottunk. A fennmaradt pénz egy részéből ruházatot vásároltunk, valamint elindítottuk a szolidáris konyha akciónkat tavaly novemberben, ahol meleg ételt készítünk a rászorultaknak. Az étel mellett egyébként mást is beszerzünk a számukra, amikor erre szükség mutatkozik.
RENGETEG A TENNIVALÓ
Honnan vannak információitok arról, hogy kik azok, akik valóban rászorulnak a segítségre?
– Sajnos nagyon sokan élnek Szerbiában mélyszegénységben, erről az állam nem szívesen beszél hivatalosan, mert nem felel meg a jelenlegi politikai retorikának. A 2017-es adatok szerint félmillióan élnek peremlétben, de feltételezések szerint 2021-re többen lettek. Mikor erről a rétegről beszélünk, akkor olyanokat kell elképzelni, akik a létszükségleteiket sem tudják kielégíteni. Ezek az emberek legtöbbször a rendszerből kirekesztettek. A legnagyobb gond pedig az, hogy az állam sem foglalkozik velük, de stratégiát sem dolgoz ki a szegénység elleni harcra. Emiatt a társadalmi különbségek nem szűnnek meg, hanem csak újabbak generálódnak helyettük. Értem én, hogy egy olyan világban élünk, ami nem lehet mindenki számára aranykor, mert a jelenlegi szabad tőkés alapú társadalom alapvetően ezt nem teszi lehetővé. De azokat, akik nem találják fel magukat a mai verseny alapú világban, nem szabad figyelmen kívül hagyni. A szolidaritási konyhának sajnos létjogosultsága van Belgrádban, Újvidéken és Szabadkán is. A fővárosban egyébként egy óra alatt 500–600 ételadag elfogy, a számok pedig mindenhol csak nőnek.
Hogyan kerülnek az emberek olyan helyzetbe, hogy nincs betevő falatjuk sem?
– A szegénység összetett kérdés. Visszamenőleg kell megfigyelni, mert mindegyik szegénység egy külön élettörténet, ami nem máról holnapra születik. Mikor az embert elkapja az örvény, nehezen van megállás. Az egyszer elinduló szegénység később generációról generációra szállhat, amiből segítség nélkül nehéz kiszállni. Minél később történik az első lépés a kiút felé, annál több probléma halmozódik fel. Ezért fontos, hogy az állam még időben megállítsa ezeket a folyamatokat, mert a szegénység szegénységet szül, újabb társadalmi problémákhoz, szélsőséges esetben bűnözéshez vezet.
Ha visszatekintünk az elmúlt 30 évre, hogy mi történt Szerbiában, akkor rájöhetünk, nem szokatlan dolog itt mélyszegénységbe keveredni. Először jöttek a háborúk, amikor sokan felélték a tartalékaikat, elveszítették a munkahelyüket, a privatizáció nem felelt meg az elvárásoknak. A gyárakat, közjavakat szétlopták, a munkásokat kisemmizték. Létrejött egy bizonytalan állapot, ami azóta is tart. Azok az emberek, akikkel mi is foglalkozunk, a legtöbb esetben nem felelősek a szegénységükért, ilyen helyzetbe taszították őket, a helyzetük pedig évről évre lett súlyosabb.
Miért tartod fontosnak a társadalmi aktivizmust és miként csatlakozhatnak hozzátok az érdeklődők?
– A tennivaló rengeteg, amikor változtatni akarunk, akkor nem feltétlenül és kizárólag az adakozásra, a szegények megsegítésére gondolok, mert rengeteg tennivaló van a környezetvédelem és egyéb más társadalmi területeken is. Hosszú folyamat az is, hogy alulról tekintélyt vívj ki magadnak, de az apátia nem megoldás. Én már eldöntöttem, hogy az életem egy részét erre fordítom, és minden tőlem telhető segítséget megadok. Ugyanakkor azt sem hibáztatjuk, aki másképp gondolja.
A Krov nad glavom kezdeményezés aktivistáival bárki kapcsolatba léphet a Facebook-profiljukon keresztül. A polgári csoport várja a bajbajutottak, valamint a tenni akaró aktivisták jelentkezését is.
