Ősi szokás szerint a május elseje előtti éjszakán a férfiak kimentek az erdőbe, kivágtak egy szép egyenes és magas fát, majd bevitték a faluba és a kiszemelt lány háza előtt felállították. Általában segítséggel történt a májusfaállítás. Az erdőben a barátokban a májusfát állító legény tartotta a lelket, pálinkával vagy borral. A sudár fát legallyazták majdnem a végéig és le is hántolták. A felállítás az éj leple alatt történt. A májusfa legtetején megmaradtak az ágak, vagy ha szálfát állítottak, akkor zöld ágakat kötöztek rá, hogy azután ezekre szalagokat (pirosat, fehéret, zöldet) kötözzenek, valamint kendőket, néhol üveg bor, kolbász és sütemény is került rájuk.
A legények így jelezték komoly szándékukat az eladósorban lévő lánynak és családjának, ezenkívül pedig üzenet volt ez a környezetnek is. A nagyhírű legények hírüknek megfelelően gazdag és díszes fát állítottak.
Többféle változata is élt ennek a szokásnak. Az egyik, miszerint a vőlegény állított májusfát jegyesének, a másik szerint a kilétét felfedni nem akaró udvarló tette ezt titokban, így jelezte szerelmét, udvarlási szándékát. Ha egy lány nem kapott májusfát, sok településen a szégyenpadra került. Voltak települések, ahol a család figyelte a fiatalok éjszakai munkálkodását, s amikor elkészült a májusfa, akkor az apa kiment a ház elé, megvizsgálta, s ha elég jónak találta, behívta a legényeket és hajnalig tartott a mulatozás.
Egy lány kapóssága a vagyoni helyzetétől, a családja renoméjától és a fiatal hölgy szépségétől függött. Előfordult, hogy egy-egy lányos ház előtt több májusfa is állt. A fiúk versengtek. A májusfaállításra egy 1918-ban eladósorban lévő, gyergyóremetei lány így emlékezik vissza. „…nem egy fiú jött, aki udvarolt, a szobát úgy megtöltötték, hogy új leány vótam, hogy hazajöttem a szolgálatból, hát az új lányhoz annyian jöttek, hogy nem vót szék se, ahova leüljenek. Teli vót a ház minden este. De én úgy meguntam azt a sok vizitelést, me én úgy vótam kényszerülve, hogy kellett egész este kézimunkázzak, s egy helyben üljek. Nekem úgy fájt a fenekem, nem vótam szokva az üléshez, me ugye szolgálatban nem nagyon ültünk…” (https://kozossegekhete.hu/)
A májusfa nagysága és díszessége azt is jelentette, milyen helyet foglal el a kérdéses hölgy a házassági „piacon”. A rosszhírű lányoknak vagy a vénlányoknak egyes településeken kiszáradt gallyra fazekat, rongydarabokat aggattak fel vagy karóra húzott lókoponyát vagy tojáshéjból készült láncot vittek májusfa helyett. De olyan szokások is éltek, ahol nem csak az eladósorban lévő lányoknak állítottak májusfát, hanem a kislányoknak és minden még nem házas hölgy háza előtt állt az élet megújhodását szimbolizáló szálfa.
Egyes vidékeken kialakult a májusfa őrzésének szokása is, mert ha a legények egymásnak konkurenciát jelentettek, akkor igyekeztek eltávolítani a versenytárs májusfáját a kiszemelt lány háza elől. A férfivirtus is helyet kapott a szerelem nyilvánítása mellett ebben az ünnepségsorozatban. A fiúk, legények erőfitogtatását jelentette, hogy a lehántolt, csúszós szálfán kinek sikerül felmásznia a legtetejére és onnan lehozni az ott lévő akár kendőt, akár bort vagy kolbászt.
Egész Európában elterjedt szokás volt májusfát állítani, de a különböző régiókban különbözőképpen díszítették fel. Általános szokás volt, hogy zöld ágakat hagytak a kivágott fán vagy kötöztek rá, ami a tavaszt, az élet újra indulását szimbolizálja és fehér virágok is kerültek fel rá, ami pedig a lányok szüzességének jelképe. Egyes kutatók egyenesen a szexualitásra utaló jelnek veszik, hogy az egyenes szálfa tetejére kerek koszorú került.
Régen a templomok előtt, sőt a templomokban is voltak tavaszt szimbolizáló fák. Ezekre némely településeken annyi kendő került, ahány eladósorban lévő lány volt a faluban. Ugyanígy a közösségi májusfa állhatott a kocsmák udvarán is és abból is kiolvasható volt, hogy a jövő évben hány lakodalom lesz a településen. A májusfa egészen pünkösdig állt, és akkor ismét egy mulatság következett: kitáncolták azt a helyéről. Ez azt jelentette, hogy a szomszédság összejött és jó ételek, italok mellett a májusfa tövében elhelyezett asztalok körül folyt az eszem-iszom, és a zenészek is előkerültek, ropták a táncot, hogy kitáncolják a májusfát. Örömünnep volt ez, május a szerelem hónapja és a májusfa is a szerelem kinyilvánításának egyik formájaként élt a néphagyományban.
A májusfa állítása nemcsak az udvarlási szándék kinyilvánítását szolgálta, hanem közösségépítő szerepe is volt. Ezért állítottak a közösségi épületek előtt vagy a templomok előtt is májusfát. Különösen a második világháborút követően terjedt el ez a szokás. Vannak települések, ahol a nők is részesei a májusfaállításnak, ugyanis előző napon teasüteményeket sütnek és azt aggatják fel a fára. A májusfa tetejére kerülő koszorút is a nők készítették.
A májusfa állításának szokása a 15. századra vezethető vissza, de minden bizonnyal ennél régebbi néphagyományról van szó, amely elterjedt az egész kontinensen. Magyar nyelvterületen a 16. századból vannak ránk maradt források ezzel a néphagyománnyal kapcsolatban. Réső Ensel Sándor Magyarországi népszokások című szokásgyűjteményében a következőképpen fogalmazza meg a májusfaállítás eredtét: „Szent Jakab és Szent Fülöp midőn térítgetni jártak, útitársuk lett Valburga nevű szűz hajadon; ezt ebbeli cselekményét a pogányok tisztátalan személynek nyilváníták, s rágalmazták. A leány azonban, hogy elűzze a gúnyolódókat, elővette vándorbotját, letűzte a földbe, előtte letérdepelt, imádkozott, s erre alig múlt el egy-két óra, midőn a pogányok szeme láttára leszúrt bot kizöldült.”
A májusfaállítás szokása igen tarka, ám egy dologban minden tájegység hagyománya megegyezik: a májusfát Szent Fülöp és Jakab apostolok napján, április 30-án állítják, ezért egyes helyeken jakabfának is nevezik.
Vidékünkön a májusfaállítás szokása fennmaradt, de már csak közösségi májusfát állítanak például Temerinben, Adahatáron, Horgoson, Muzslyán… A közösség összetartó erejét hivatott szolgálni ez a rendezvény egyfelől az állításakor, másfelől pünkösd napján, amikor is kitáncolják a helyéről a felállított fát. Ma már elővigyázatosságból nem akasztanak se bort, se édességet vagy kolbászt a májusfákra, mert féltik a vakmerő fiatalságot, inkább a májusfa alatt elhelyezett asztalokra teszik a sok finomságot. Mint annyi más népszokás esetében, a májusfa állítását is a művelődési egyesületek vagy civil szervezetek szervezik meg, így próbálják átmenteni az egykor élő hagyományt az utókornak.
