A csonolyai Batalo Balázs Melinda tanult és választott hivatását tekintve zenetanár, négygyermekes édesanya, feleség. Ezek mellé a becsülendő életfeladatok mellé azonban társul a vállalkozói jelző is. Ez a terület mondhatjuk, hogy soraiba választotta Melindát, amikor a fiatalasszony kiemelkedő sikereket ért el saját készítésű, házi joghurtjaival, fűszeres sajtjaival. Figyelemre méltó története ez a női felelősségvállalásnak, munkabírásnak és kreativitásnak, amely lehetővé teszi, hogy az ember több területen is kiteljesedjen, elérje azt az önállóságot, amely nem önösséget, hanem önzetlenséget valósít meg a nagycsaládos mindennapok terepén.
Balázs Batalo Melinda tejtermékeinek alapanyagát saját gazdaságukból nyeri, házi joghurtjainak és sajtjainak előállítására a közvetlen környezete ihlette és az a megfontolás, hogy naponta egészséges táplálékot tegyen a családi asztalra. A szorgalmas, alapos és gondos munkának köszönhetően az évek során ezek a tejtermékek számos országos és bálkáni régiós gasztrodíj nyertesei, most legutóbb Etnobrand minősítést szereztek és az újvidéki Mezőgazdasági Kiállítás arany medáljában részesültek. A fiatalasszony immár tejüzemet is működtet és tervei között szerepel egy városi kisbolt megnyitása is.
Nem több, mint hároméves sikertörténetről van szó. Mi késztetett rá, hogy a szakmai profilodtól ennyire eltérő ágazatba kezdj és mi a siker kulcsa esetedben?
– A motivációt valójában a saját nyugtalan személyiségem jelentette. Nem vagyok az a háziasszony típus, aki ül a négy fal között várakozva. Gondolkodtam rajta, hogy a négy gyermek nevelése mellett mit tudnék még otthon végezni. Innen jött az ötlet, hogy a helyben meglévő adottságokból, tehát, hogy a gazdaságunk, a családi „farm” adta tejből állítsak elő valami hasznosat és finomat. Ahogy mondod, mindez három évvel ezelőtt kezdődött. Okleveles zenetanár vagyok, nem voltak tejfeldolgozással kapcsolatos előtapasztalataim, viszont kreatív, tanulékony és kíváncsi embernek tartom magam. A gyerekeim számára készítettem az első termékeket. Egyébként is mindig arra törekedtem, hogy egészséges, házi készítésű ételt tegyek a családi asztalra. Így készültek az első termékeink, a házi joghurtok. A legidősebb fiam, amikor először elé tettem a joghurtot, azt mondta, nem szeretné meginni, a megszokott boltit kéri. Ekkor ugyancsak előtört belőlem az anyai találékonyság: a házit beleöntöttem a bolti flakonba és az én fiam nagy örömmel, élvezettel fogyasztotta ezentúl a házi készítésű, saját joghurtunkat, azt gondolván, bolti terméket iszik. Az első joghurtot tehát a gyerekek kóstolták, tesztelték. Később jöttek a barátok, az ismerősök, ötletekkel, miért nem dolgozom fel az alapanyagokat, hiszen szerintük nagyobb mennyiségben áruba lehetne bocsátani. Az első vevők az ismerősök voltak, úgymond szájról szájra ment a híre annak, hogy belekezdtem a házi tejtermékek készítésébe. Szintén a vevőkör javaslatára kezdtem el a sajtok készítését is. Hozzáteszem, nem volt azért teljesen idegen számomra ez a terület, hiszen annak idején, az infláció éveiben a nagyanyám a friss túró készítésével és eladásával tartott el bennünket. Időközben kidolgoztam egy speciális keménysajt-receptet, amely minden készítményem alapja. Ennek nyomán bővítettük lassanként a termékskálát is.
Milyen termékeitek vannak jelenleg és hol, hogyan értékesítitek azokat?
– Az értékesítés alapja jelenleg is a házi eladás. Ez nagyon jól működött a járvány alatti bezártság idején is, egy-egy üzenet, telefon és már vittük is házhoz a terméket. Továbbá árusítunk a zombori tejpiacon meg különböző vásárokon és az internet segítségével népszerűsítjük portékánkat. Ami a kínálatot illeti, van ugye házi joghurtunk, a fűszeres sajtok közül készítünk paprikásat, olívabogyósat, fokhagymás-csalánosat, kezdtünk füstölni is és belefogtunk a trappista készítésébe is.
A fűszeresek közül személyes kedvencem a fokhagymás-csalános. Ezzel persze nem vagyok egyedül, ez a sajtfajta elnyerte az Etnobrand díjat, az idei újvidéki Mezőgazdasági Kiállítás aranymedálosa lett. Milyen minősítésekkel rendelkeznek a sajtkészítményeid?
– Business Women Awards volt az elsőként kapott díj, itt annyi szavazatban részesültem, hogy automatikusan bekerültem a Beogradski pobednik elnevezésű verseny döntőjébe is. Ott a sajtom elnyerte a bírálóbizottság tetszését és szintén díjazták. Ezután következett a Szerbia Első Oscarja nevű gasztroelismerés, aztán a Balkan Awards, méghozzá a fokhagyma-csalán ízkombinációval, amely itt jelent meg először versenyben. Legutóbb pedig az újvidéki Mezőgazdasági Kiállítás arany minősítésében és az Etnobrand kitüntetésben volt részünk.
Mi alapján határozod meg, hogy éppen melyik termék kerül megmérettetésre?
– A benevezésre szánt sajtok kiválasztásánál több szempont lehet. Van, hogy a személyesen nekem tetszőt, néha pedig a fogyasztók egy-egy kedvencét választom ki a megmérettetéshez. Például a fokhagymás-csalánosat konkrétan a Balkan Awardsra dolgoztam ki és gyakori, hogy az itteni táj jellegével összhangban álló ízvilágot versenyeztetek.
Életetek, a mi (nyugat)bácskai életünk ízvilága, a szülőföldhöz való ragaszkodás érezhető ki ezekből a sajtokból… Milyen további terveitek vannak?
– A férjemmel tősgyökeres csonoplyaiak vagyunk. Nagyon ragaszkodunk a szülőhelyhez. Itt próbálunk minden erőnkkel érvényesülni. Jómagam mindig kezdeményező típus voltam, mindketten szeretünk dolgozni. Azt viszont nem gondoltuk, hogy ez a vállalkozás ilyen nagyra növi ki magát. El kell mondjam, pályázati támogatások nélkül, önerőből nagyon nehéz lett volna mindezt létrehozni. A legnagyobb segítséget a Prosperitati Alapítványtól kaptuk. A régóta vágyott és immár működő tejüzemhez szükséges alap gépezeteket a Prosperitatinál pályáztuk meg és nyertük el. Az üzemen vannak még elvégzendő munkálatok és egyelőre nincs nagy mértékű eladásunk, még mindig a házi eladási rendszerre vagyunk regisztrálva, de idővel, ahogy bővül majd a kereslet, úgy bővítjük a gyártást is. Tervezzük egyéb, például svájci féle sajtok előállítását is, de ahhoz speciális érlelő környezetre lesz majd szükség. Reménykedünk abban is, hogy hamarosan szert tehetünk saját eladási helyiségre, egy városi kisboltra is.
