Annak idején, van annak már több mint negyven esztendeje, egy padban ültünk a padéi Sövényházi Lacival a zentai gimnázium első osztályában. Laci hamar túllépet a zentai tanintézmény keretein, mert amikor évekkel később találkoztunk, takarmányboltja volt és van azóta is, jószág- és terménykereskedéssel, nagybani tejtermeléssel és a mezőgazdaság több ágával is eredményesen foglalkozott. Padén, a falu határában, a Betlehem-puszta bejártánál kiterjedt farmgazdaságot alakított ki, ami egyben mini állatkert is, hiszen a tehenektől a tevékig, a nyulaktól a mosómedvékig, a fajgalamboktól a mindig rikácsoló, díszes tollruhát viselő papagájokig nagyon sokféle egzotikus állatfajtával vette körül magát. És akkor még nem is szóltunk a szebbnél szebb lovakról, köztük a gyerekkorunk indiános filmjeiből ismert különleges színű, fekete-fehér pöttyös Appaloosa lovakról.
Mikor alakítottad ki a falu szélén, a Betlehem-puszta kezdetén a sokszínű állatfarmot?
– A kilencvenes évek végén, a NATO-bombázások idején, amikor mások a menekülés gondolatával foglalkoztak, vagy éppen elmenőben voltak, én akkor vásároltam nagyban a borjúkat. Eszem ágában sem volt itthagyni szülőfalumat, Padét és Bánátot. Abban az időben viszonylag jutányos áron lehetett üszőket, birkákat vásárolni. Padén a háznál már nem fértek volna el a jószágok, ezért vágtam bele a farm létesítésébe. A kétezres év elején vettem meg Bicók Lajos ácsmestertől a mostani gazdaság alapjául szolgáló területet, amelyen néhány kisebb épület állt. Ide hoztam ki a jószágokat, itt alakítottam ki a tehénistállót, karámokat építettem a lovaknak és a kedvenc egzotikus állataimnak is készítettünk alkalmas befogadóhelyet, egy kis mesterséges tavat stb.
A tanyának érdekes előtörténete van, annak idején, még a második világháború előtt új papot kapott a falu, aki nem engedte meg, hogy a baptista felekezethez tartozó, nem római katolikus keresztény vallású elhunytakat oda temessék a katolikus temetőbe. Itt a tanya mögött alakítottak ki a baptista vallású felekezeti tagok halottai számára egy kisebb temetőt. A sírok most is itt vannak, de már nem igen látogatja, gondozza őket senki, a gaz és bozót javarészt benőtte a sírokat. Nemrégiben elhunyt egy idős padéi ember, aki azt kérte, hogy ide temessék el, mivel a szülei is ebben a kis temetőben nyugszanak.
Amikor megvettem az épületet a farm számára, felajánlottam a baptista egyháznak, hogy megveszem a kerítésnek valót, az oszlopokat stb. és kerítsék be a temetőt. Végül nem csináltak semmit, elhagyatottá vált a temető. Baptistákból már mutatóba is alig akad a faluban.
A családi napok jó hangulatban telnek a farmon (Fotó: Gergely József)
Néhány évtizede még virágzott a jószágtenyésztés Padén, mi a helyzet napjainkban?
– Az ezredfordulóra a közel ötezer lakosból alig több mint a fele maradt meg. Az idősek kihalnak, sok fiatal pedig vándorbotot fogott. Tíz évvel ezelőtt 2300 padéit vettek számba a népszámlálók, de ez a szám napjainkra igencsak leapadt. A lakosságfogyás arányában és a mezőgazdaság helyzetének romlásával, a felvásárlási árak bizonytalanságával arányosan a jószágtenyésztés is drasztikus hanyatlásnak indult.
Több mint húsz éve foglalkozom jószágfelvásárlással és takarmányforgalmazással. Annak idején különféle takarmányból, különféle tápokból hetente másfél vagont adtam el, manapság havonta sem fogy ennyi takarmány. Hetente elszállítottam mintegy 120–150 disznót, most nem tudnék összeszedni húszat sem havonta. Az alacsony felvásárlási árak mellett nincs értelme hizlalni, nem beszélve a 30 dináros kukoricaárról. Annyira bizonytalan a jószágpiac, hogy már a legkitartóbb tenyésztők is kezdik felszámolni, legalábbis jelentősen csökkenteni az állományt, nincs semmi biztató jele, hogy jobbra fordulna a helyzet.
A kétpúpú tevék az újabb farmlakók közé tartoznak (Fotó: Gergely József)
Én is hizlaltam disznókat, de már felhagytam vele. A farmon tejtermelésre álltam rá, naponta több mint 800 liter tejet adtam át a szabadkai tejgyárnak, amiért prémiummal együtt 45 dinárt fizettek literenként. Amikor azonban felfutott a tejtermelés, elkezdtek válogatni, elkezdtek játszani a szomatikus sejtek és a baktériumok számával, hónapról hónapra szigorították a minőségi feltételeket. Nem vették át többször is a tejet tőlem meg másoktól sem. Kénytelen voltam 15–18 dinárért odaadni a mokrini falusi kis tejgyárnak, amelynek tulajdonosa utána még a tejprémiumot is megtartotta magánk, mivel semmiféle szerződést vagy írást nem köthettünk vele. Érdekes, hogy ugyanaz a tej megfelelt a tejtermékek előállítására Mokrinban, de Szabadkán már nem érte el a minőségi határt. Egyszerűen belefáradtam a kifogásokba, a szép fejőstehénállományt, a tejtermelést felszámoltam. Még próbálkoztam a nagybecskereki tejgyárnál, de az ígéretek ellenére nem adtak többet 23 dinárnál és 250–300 liter napi tejért ki sem jött a farmra a tejeskamion. Két hete adtam el az utolsó tehenet.
Milyen jószágokat tartasz mostanság?
– A fejőstehenek helyett inkább a juhtartás felé fordultam, de az állami támogatások esetlegessége, az adminisztrációs buktatók, a kifizetések késése, a bárány árának évről évre való csökkenése egyre több tenyésztő kedvét veszi el jószágtartástól. Az állami támogatás egy részét még 2019-re sem kaptuk meg. Egy milosevói szerb ismerősöm félig viccesen, félig komolyan azt mondta, hogy Belgrádnál lejjebb időben utalják a jószágok után járó támogatást, a vajdasági szerbek utánuk kapják, mi meg majd akkor, ha jut. Hogy mi a pontos igazság nem tudom, de az állami adminisztráció miden apróságba beleköt, hogy visszatartsa a támogatás kifizetését. Jelenleg 240 birkám van és 30 magbárányt hagytam meg a tavasszal.
Tavasszal viszonteladók járják a vidéket, vásárolják a bárányt. Voltak nálam felvásárlók, akik az arab országokba szállítanak bárányokat. Olyan keveset kínáltak a bárányokért, ami már nem hoz hasznot nekünk, tenyésztőknek, csak a kupecok gazdagodnak és nem is kell vergődniük a jószággal a hét minden napján. Négy éve még 10 000 dinárt adtak a 18–20 kilós kosbárányokért, 330 dinár volt a bárány kilója. Idén már háromszázat sem fizettek.
A kupec 210 dinárért megveszi a bárányt, megtölt egy jószágszállító kamiont, elviszi Temerinbe és ott 260 dinárért átadja a kiviteli cégnek. Egy kamion bárányon a kupec tisztán zsebre vág ezer eurót és egy napot sem terelgette a nyájat. Amikor még voltak állami szövetkezetek, a „kooperáció” helyben átvette a bárányt és a gyapjút is. A gyapjú nem kell semmi pénzért, a tavalyit kivittem a szemétre, de az ideivel se tudjuk mi lesz. Nem is olyan régen a birkanyírás árát még nagyjából lefedte a gyapjúért kapott pénz, vagy száz birka bundáján lehetett harminc bárányt venni, manapság meg a szemétbe kerül a gyapjú.
Milyen fajlovakat és díszállatokat láthatnak a farm és a mini állatkert látogatói?
– Lovaim voltak már régebben is bent a faluban, 25 éve 1500 márkát adtak egy csikóért, ami nagyon jó ár volt. Volt több mint harminc lovam, de a tavalyi 300 dináros hereszénán nem győztem őket etetni. A haflingi lovakból megtartottam három kancát, két csikót és egy csődört. Egy csikóért hiába adnak 500 eurót, egy ló egy év alatt megeszi magát, annyiba kerül a takarmány meg a többi, amennyi egy ló ára. Maradt még egy nagy Nóniusz és egy lipicai keverék. Az Appaloosa lovakat eladtam.
Két éve két kétpúpú tevét vásároltam, de ezeket csak ritkán engedjük ki a legelőre. Hosszabb ideje vannak lámáim, sajnos az idei szaporulatból származó két kisláma közül az egyiket a csődör agyontaposta. Agresszív, harapós csődör, ilyenem nem volt még. A baj nem jár egyedül, februárban elpusztult az antilop. Vannak örvös pekari disznók, muflonok, dámvad, bivalyok, rackajuhok, törpe birkák, közülük négy kos, korábban volt is irántuk érdeklődés, de egyelőre nincs rájuk vevő. Az emlősök közül van egy pár mosómedvém, idén három kicsinyük volt. A szenttamási cirkusz megvette a kis mosómedvéket.
A papagájok, galambok mellett színes récéket, vadlibákat, pávát stb. lehet még látni a farmon. Bárkit szívesen látunk, aki szeretne szétnézni a farmon, évente szoktunk tartani családi napot, amikor a falu apraja-nagyja kilátogat a farmra. A gyerekek simogathatják az állatokat, kocsikázhatnak a faluban és környékén – mondta Sövényházi László farmergazda.
