Az elmúlt évtizedek esztelen fegyveres-háborús konfliktusai sem gyülekezeti közösségeket, sem lelkészt, sem ártatlan lelkeket, mint ahogy a szakrális épületeket sem kíméltek. Ékes példái ennek vidékünk egykor népes és tehetős sváb kötődésű evangélikus és református gyülekezetei és templomai. A magyar kormány támogatásának köszönhetően Verbász haló porából az utóbbi években újjáéledő, külsejében megújult evangélikus temploma az idén felépítésének 200. évfordulóját jegyzi. Az egykor gazdag szellemi és gazdasági központként szolgáló város gyülekezetében Dolinszky Márta evangélikus esperes, bajsai lelkipásztor teljesít szolgálatot havonta egyszer. A lelkésznőtől az iránt érdeklődtünk első lépésben, hogy őt milyen út vezette a lelkészi hivatásához a ’70-es években, amikor a vallásos gondolkodás egyáltalán nem volt „divatos”.
– Szabadkaiként a helyi evangélikus gyülekezet tagjaként léptem a lelkészi pályára, miután a nagy múltú November 29 húsgyárban üzemi könyvelőként dolgoztam egy évet. Istenre bízva magam, Pozsonyban végeztem el a teológiai tanulmányaimat. Ez már az az idő volt, amikor engedélyezték gyülekezetünk számára a lelkészképzést. Tanulmányaim után Bajsára és Kúlára kaptam kinevezést, és az idén 42. éve szolgálom egyházamat, híveimet, megboldogult férjemmel, Dolinszky Árpádal három fiúgyermeket neveltünk az életre, jelenleg háromszoros nagymama vagyok – kezdte bevezetőjében a bajsai lelkésznő, akivel lassan arra terelődött a beszélgetés, hogy a második világháború utáni véres idők köztudottan teljesen átszabták vidékünk nemzetiségi térképét. Bajsán egykor a szlovák anyanyelvű lakosság vallotta magát evangélikusnak, ma már alig 10-en ha még beszélik őseik nyelvét. Újvidék környéki falvakban még működnek szlovák anyanyelvű evangélikus közösségek, de valaha a legnépesebb, leggazdagabb gyülekezetek tagjai németek voltak – mondta el a lelkésznő, majd hozzá tette, hogy bizony néhány évtizede még beszélni sem lehetett a gyülekezeteiket ért atrocitásokról. Szerencsére ma már nem tabu az egykori Duna menti németeket ért embertelen sorsokról, az őket begyűjtő koncentrációs táborok borzalmairól, a vagyonuk elkobzásáról megemlékezni. A templomokat az újonnan érkező lakosság hitközsége ugyan nem vette birtokába, legfeljebb magtárként használták. A gyülekezetek más építményeit viszont elfoglalták, illetve államosítva lettek. A vagyon-visszaszármaztatási folyamatban a földek nagy része már visszakerült az egyház birtokába, de az egykor patinás épületeiből szinte semmi. Így például Verbászon a jelenlegi községháza épülete volt valaha a paplak, vagyis a szuperintendens lakása, a Diakonisza nővérek otthona ma a sürgősségi ellátás székházaként működik, mint ahogy az árvaház épületét sem kapták vissza. Akárhogy is vizsgáljuk a mérleg nyelvét, az egyházi közösségek közül a legtöbb pótolhatatlan kár, emberi és anyagi veszteség az evangélikus közösséget érte.
– A verbászi gyülekezet mellett a cservenkai volt még jelentősebb, 6000-es lélekszámával. Bizonyos időszakokra vonatkozóan vannak feljegyzéseink, hogy ezekben a népes közösségekben hat lelkész teljesített egy időben szolgálatot. Emellett a cservenkai lélekszáma is hasonló volt, de a Torzsán (Savino Selo) és Zomborban működő német evangélikus gyülekezetek is nem csak lélekszámban voltak jelentősebbek, de igen tehetős vagyonnal is rendelkeztek. Ezek nagy része a második világháborút követő időszakban elveszett. Csupán azok a közösségek maradtak meg foltokban, amik vegyes anyanyelvűek voltak, és már keveredtek más nemzetiségekkel, elsősorban a magyarokkal. A tiszta német gyülekezeteket elsodorta a történelem vihara úgy Bácskában, mint Bánátban – hallhattuk a lelkésznőtől, akitől az iránt is érdeklődtünk, hogy jelenleg hány lelket számlál az evangélikus gyülekezet Vajdaságban.
– Hetven évig porladtak az épületeink és a közösségeink, rendeletileg „stop tábla” lett téve a kollektív bűnösség kimondásával az egyházunkra. Egyelőre előttünk áll az a feladat, hogy felmérjük a gyülekezeteink létszámát. A verbászi gyülekezet újjászervezésének apropóját a templom felújítása adja, de ugyanúgy a bácsfeketehegyi közösséget is most igyekszünk újjáépíteni. Egyebek mellett még arra sem volt lehetősége a darabkáiban még megmaradt közösségünknek, hogy a fiataljaikat egyházi pályára vezesse, még a szlovák közösségeknek sem. Ezért ők bizonyos időszakban a belgrádi pravoszláv teológián folytatták a tanulmányaikat, így Andrej Berenji püspök is. Viszont a magyar–német kötődésű evangélikusoknak még ez sem adatott meg. Így amikor az idősebb lelkészek elhunytak, mint például Sóstarecz Ferenc szuperintendens Szabadkán, vagy Konecsin Sándor lelkész úr Kikindán, akkor egyszerűen nem volt, aki a helyükre léphetne. Ezt látták az úgymond laikusok, és ekkor kézbe vették Isten üzenetének hirdetését. Nagy tisztelettel említhetem meg a kúlai Art Vilmos nevét, aki szakmája szerint műbútorasztalos volt, de a gyülekezet ügyét magáénak érezte, és a háborús időszak után az ’50-es, ’60-as évek időszakában felolvasásokon, szeretetvendégségeken keresztül próbálta meg a közösséget igen sikeresen együtt tartani. Ő egyebek mellett Újvidékre is eljárt, de a zombori, nagybecskereki gyülekezetet is felolvasók tartották össze. Illetve több helyen a református gyülekezetek lelkipásztorai is besegítettek, így Póth Lajos is Szabadkán öt évig gondozta az evangélikus közösséget, hogy fennmaradjon. Csak jóval később, a hetvenes években kapott zöld utat a mi korosztályunk, hogy részt vehet lelkészképzésen. Ez viszont rengeteg kiesett évet jelentett. További hátrányunk volt még, hogy külföldi segítségben a mi közösségünk a többi protestáns gyülekezettel ellentétben nem részesülhetett. Az épületeinket nem is volt szabad, de lehetőség sem felújítani – elevenítette fel az evangélikus egyház embert próbáló időszakát a bajsai lelkésznő, aki elmondta azt is, hogy a több sebből vérző közösségnek a magyar kormány segítsége hatalmas jelentőségű. Továbbá reményt keltő számukra, hogy az állandó lelkészhiánnyal küzdő közösségben ismét mutatkozik érdeklődés a fiatalok részéről a lelkészi pálya iránt.
– A Magyar Kormány segítségével sikerült az idén felépítésének 200. évét jegyző verbászi templomot külsőleg felújítanunk, illetve egy korábban szervezett evangélikus bálból folyó bevétel is a célra lett fordítva, és önkéntes adományokat is fogadtunk. Sajnos a város segítségére egyáltalán nem számíthattunk eddig. Ez a valaha pompás építmény a második világháború alatt és után rengeteg hányattatáson ment keresztül. A harcokban aláaknázták, hogy majd felrobbantják több más „német” templomhoz hasonlóan, és ekkor Sóstarecz Ferenc szabadkai szuperintendens egy levelet intézett Titóhoz, amiben kérte a marsallt, hogy hagyjanak fel a politikán kívüli szakrális építmények rombolásával – tudhattuk meg Dolinszky Mártától, aki elmondta azt is, hogy a későbbi „békeidőben” folyamatos betörések, rongálások áldozata az épület, aminek az értéke abban is mérhető, hogy a vajdasági evangélikus templomok közül a leginkább hordozza magán a reformáció jegyeit, szimbólumait. Így az oltár fölött látható egy kard és egy horgony. Ez egy bibliai tanításra utal, mi szerint maga az Úr Jézus mondja, hogy az Isten igéje olyan, mint a kétélű kard, amely elhatol egészen a csontokig. Tehát ilyen értelemben a kard az Isten igéjét szimbolizálja. Vagyis lényegében a reformáció azon tanítása kel általa életre, ami azt mondja, hogy a hitünk alapja egyedül a mindenek forrása, a Szentírás. A horgony pedig egyértelműen a reménység szimbóluma – ismertette a lelkésznő, mint ahogy azt is elmesélte, hogy a szószéken a magvető jelkép szerepel, így a Biblia szerint a mag Isten igéje, a termőtalaj pedig az azt befogadó híveket szimbolizálja.
– Ami gyakorlatilag a legértékesebb kulturális emlék a verbászi templomot illetően, az egy mennyezeti freskó, ami Pechán József festett, pontosabban annak restaurálásra váró maradványa. Ez Vajdaságban egyedülálló, hiszen a színes falak ugyan igen, de a freskófestészet nem jellemző az evangélikus templomokra. A kép Luthert ábrázolja a wormsi birodalmi gyűlésen, miután felszólították, hogy vonja vissza a tanait, ezen az összejövetelen volt egy meghallgatása, és ekkor hangzott el az a híres mondata, mi szerint „Itt állok, másként nem tehetek!” – mondta el a lelkésznő, aki hatalmas eredménynek értékelte, hogy a templomot külsejében sikerült felújítani, és reménykednek a belső tér restaurálására lehetőséget adó pályázatokban.
– Elsősorban az a célunk, hogy ez a bizonyos falfestmény nagy igénnyel legyen felújítva, és eredeti állapotába visszaállítva. Emellett az orgona restaurálása is egy nagy falat lesz majd, amit teljes egészében tönkre tettek. Az oltárkép szerencsére megkerült, ez is Pechán József festő alkotása, de hiányos állapotban van, egyszerűen kivágtak belőle egy darabot az egyik sarkából – sorolta a lelkésznő. A verbászi gyülekezet fénykorában 6000 lelket számlált, és a svábság központjaként Kisberlinnek is nevezték. Ugyanakkor a magyar evangélikus gyülekezet központja is volt egyben, mint ahogy a ’30-as években az alkotmányozó zsinatnak is helyszíne, majd később, az ’50-es években került át a székhely Szabadkára.
– Csak összehasonlításként említeném, hogy Bajsán jelenleg 570 lelket számlál az evangélikus gyülekezet, az egyházi alkalmak, istentiszteletek, közösségi találkozók, az aktív nőegyleti munkálkodás mellett 21 gyermek számára hittantanítás, konfirmációs oktatás is meg van szervezve. Sajnos a németség kitelepítésével gyakorlatilag kivégezték a gyülekezeti életet (is) Verbászon, mára csupán néhány híve maradt az evangélikus egyháznak a városban. Őszintén bízunk benne, hogy az immár külsőleg megújult, belső terében megújulás előtt álló szakrális hely „feltámadásával” új támaszt adhat Verbász lakosságának, és az evangélikus gyülekezet életében is ez új fejezetet nyithat. Nem titkolt álmunk, hogy ha evangélikus hívekkel a közeljövőben nem is telnek meg a padjai, de a város művelődési életének egy rangos helyszíne lehetne, mint például Szabadkán, vagy Újvidéken a zsinagóga. Ugyanakkor a Múzeumok éjszakája programsorozat egyik állomásaként is be tudna kapcsolódni a kulturális vérkeringésbe. Ez utóbbira már mutatkozott is igény. A közeljövőben sajnos kénytelenek vagyunk lebontani a régi német iskola épületét, mert már olyan állapotba került, hogy nem érdemes felújítani. És reményt keltő szintén, hogy a helyére egy gyülekezeti nagyterem és iroda épülhet fel, ami alkalmas lesz kisebb közösségi alkalmakra, bibliaórákra, téli istentiszteletekre – hallhattuk Dolinszky Mártától, aki elárulta azt is, hogy a templom felújítását szívügyükként kezelő egyének a Facebookon Verbászi Evangélikus Egyházközösség címmel alapítottak egy csoportosulást, amin keresztül követhető a templom újjászületésének az útja.
