Településeink lelkületét, hangulatát alapozzák meg a közterek, az ott elhelyezett jelképek. Bácskossuthfalva arculata mára egybeforrt névadója mellszobrával, illetve a mögötte díszletként ható, az I. világháború hősei előtt tisztelgő, a csodával határos módon ma is épen álló emlékművével. A boltíves építményt Bácska 1941-es visszacsatolása után kezdték el építeni, amikor is kormányrendelet szabályozta, hogy valamennyi önálló közigazgatással rendelkező település méltó módon adózzon a nagy háború áldozatai előtt.
Az I. világégés befejezésének 2018-ban jegyzett 100. évfordulója alkalmából az emlékmű ismét a figyelem középpontjába került, amikor is magyar állami segítséggel megújult, az őt körbevevő park is néhány részletével együtt. Emellett – a falura jellemző több szellemi és épített örökséggel együtt – bekerült a Vajdasági Magyar Értéktár, Vajdaság kincsei elnevezésű nyilvántartásba is.
A 100 éves jubileum alkalmat adott arra is, hogy a falu helytörténészei kutatásokat végezzenek a Bácskossuthfalvát érintő gazdasági-demográfiai következményekről, és ki-ki a maga területén kiadványba sűrítse a fellelhető adatokat, emlékiratokat, naplórészleteket. Besnyi Károly helytörténész, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, és a Monográfia Helytörténeti Egyesület gondozásában megjelent, Közös múltunk és sorsunk című könyvben, a bácskossuthfalvi Hősi emlékművet taglaló fejezetben elsősorban Bálint Lajos örökségében talált dokumentumokra hagyatkozva, a korabeli községi jegyzőkönyvből informálódva, illetve a tervezőmérnök, Matzon Frigyes hagyatékából merítve tette közzé írását, helyi adatközléseket is felhasználva.
– Az emlékmű megterveztetésére a falu elöljárói Matzon Frigyes budapesti szobrászművészt, tanársegédet kérték fel, aki több elképzelést is papírra vetett. Érdekesség, hogy a terveken szónoki emelvény is szerepelt, rajta a magyar címerrel, illetve az emlékmű elé vizes medencét képzelt el, amelynek vízfelülete visszatükrözte volna az építmény képét. A falu vezetése 1941 augusztus 27-én elfogadta a terveket, gyűjtést szervezetek, és bizottságot neveztek ki az emlékmű felállítására – tudtuk meg Besnyi Károlytól. Aki ismeri a „morovici virtust”, nem fog csodálkozni, hogy nem ment minden simán az építés körül. Besnyi írásából kiderül, hogy Matzon Frigyes eredetileg a református templomkertben szerette volna felépíteni az országzászlóval kombinált hősi emlékművet. Ez azonban a reformátusok és katolikusok között abban az időben még fennálló éles megosztottság miatt nagy port kavart, és végül a községháza melletti közlegelőn, illetve Natkai-kertnek is ismert területen jelölték ki a hősi emlékmű helyszínét. Az építési költségeire 28 ezer pengőt szavaztak meg, a befolyt adományok terhére.
– Az emlékmű alapozására Bálint Lajos okleveles kőművesmester kapott felhatalmazást, és nem sokkal a munkálatok megkezdése után kiderült, hogy a talaj ingoványos, ezért a szokásostól eltérő előkészületekre van szükség. A domborművek agyagmintája 1942 szeptemberében készült el, az országos tanács jóváhagyásával. A kőfaragó munkát Somorjay Antal és Juhász Gyula kőszobrász végezte. Az emlékművet 1943 május utolsó napjaiban tervezték befejezni, a felavatási ünnepség azonban valószínűleg elmaradhatott, mert a korabeli sajtóban sehol sem bukkantunk ilyen adatra kutató társaimmal. Az pedig egyértelmű, hogy egy ilyen monumentális emlékművet nagy sajtóvisszhanggal adták volna át a rendeltetésének – nyilatkozta Besnyi Károly.
A bácskossuthfalvi turulszobor és a köré tervezett építmény a református templomkertben kapott helyet (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
Bácskossuthfalva Hősi emlékművére az 1944-ben bekövetkezett események után hasonló sors várt, mint a vidékünk többi, ilyen jellegű köztéri építményére. A véletlen, vagy valami más folytán azonban megmenekült, mint a Szeghegy nyugati bejáratánál található, méretében kisebb társa.
– Feltételezzük, hogy a szobor megmaradásában szerepet játszottak az építőjénél, Bálint Lajosnál dolgozó, egyébként munkásmozgalmi emberek, így például Csík Feri bácsi, aki a Népfelszabadító Bizottság tagjaként leszavazta a bontást. A falu elöljárósága 1946-ban ismét Bálint Lajos kőművest bízza meg a magyar közigazgatásra utaló domborművek levakolásával – ismertette Besnyi Károly, majd rátérünk arra a mozzanatra, amikor a 2000 októberében történt belgrádi események hatására több helyi fiatal felkerekedik, és letakarítja a korábban letakart szimbólumokról a cementes réteget.
– Bálint Lajos kőművesmester arra is ügyelt, hogy olyan módon tapassza le a domborműveket, hogy azokról később könnyen le lehessen fejteni a takarást. Szerintem csupán legenda, hogy beszappanozta volna előtte az emlékmű kérdéses részét, hiszen akkor egyáltalán nem maradt volna rajta a malter. Valószínűleg az első réteget lazábbra keverte – tette hozzá a helytörténész, és arról is szót ejtett, hogy az első jegyzett megemlékezés 1991 novemberében, a délszláv háború borzalmainak hatására zajlott a talapzatánál a történelmi VMDK szervezésében, 2011-től kezdve minden év májusában, a magyar hősök napján – a néhai kőművesmester fia – ifj. Bálint Lajos helyezi el a kegyelet virágait a Vitézi Rend nevében, illetve 2014-ben, az I. világháború kirobbanásának 100 éves évfordulója alkalmából a Monográfia Helytörténeti Egyesület tartott megemlékezést. A szervezet múlt évben hagyományteremtő céllal a 20. század vérontásaiban életüket vesztett helybeliekre emlékezve kezdeményezett első alkalommal megemlékezést az emlékmű talapzatánál halottak napján. Illetve minden évben az id. Kovács Gyula Általános Iskola nyolcadikos diákjai is ellátogatnak a falu parkjába, amikor a szoborhoz köthető eseményekről tanulnak. Ekkor a gyerekek átnézik az építmény hátulján feltüntetett 239 hősi halált halt falubeli névsorát, rokonokat, hozzátartozókat keresve, gyertyát gyújtanak, illetve virágot helyeznek az emlékműre. Egyébként a falu helytörténészei által végzett kutatásokból megtudhatjuk, hogy közel sincs minden elesett bácskossuthfalvi neve feltüntetve az emlékművön, eddig ugyanis további nevekre bukkantak, így az első világégésnek bizonyítottan legalább 308 bácskossuthfalvi honvéd esett áldozatul.
A BÁCSKOSSUTHFALVI TURULSZOBOR
A turulszobor talapzatán olvasható felirat szerint a munkálatait a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával végezték el 2000–2001-ig (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
Bácskossuthfalván korszakoktól függetlenül mindig is erősebb nemzeti öntudattal rendelkező közösség élt, mint a környező településeken. Ezért is történhetett meg, hogy az ezredfordulón Vajdaságban egyedüliként állítottak turulszobrot a helyi református templomkertben. Besnyi Károly helytörténész, a Bácsország honismereti folyóirat 2015-ben megjelent 73. számának 55. oldalán leírja, hogy a Horvát Lehel tervezte emlékmű a nemzeti összetartozás, az egyetemes magyar nemzeti kultúra szimbóluma. „Külső ívén felismerhető a magyar visszacsapó íj vonala, ami az önvédelem szükségességére utal. Az ezen a vonalon levő „kapuk” (feljárók) viszont a nyitottságot jelképezik. A középpontban rovásírással írt, stilizált ezres szám van kirakva cseréptéglából, hirdetve, hogy ezer évvel ezelőtt vettük fel a kereszténységet és alapítottuk államunkat. A helyben készült régi téglából emelt, csavart oszlopon a magyar eredetmondák mitologikus madara, a bronzból öntött turulmadár áll.” Az emlékmű különlegessége még, hogy a talapzatához az egész Kárpát-medencéből származik kőzet, és egy-egy zacskó föld. Így például Agárd, Bácsalmás, Bácsfeketehegy, Bajsa, Becskerek, Bern, Budapest, Csúza, Debelyacsa, Felsőőr, Hertelendyfalva, Jászkisér, Karcag, Kórógy, Köln, Kunmadaras, Laskó, Magyarittabé, Magyarkanizsa, Maradék, Nagyvárad, Óbecse, Ómoravica, Pacsér, Pancsova, Piros, Réde, Sárkeresztes, Sárospatak, Szabadka, Szecsele, Szentlászló, Szombathely, Szováta, Topolya, Újvidék, Ütrecht, Verbász, Versec, Zenta, Zombor is képviselteti magát jelképesen a talapzatban. A bácskossuthfalvi turulszobor alapzatának leleplezése 2000. augusztus 19-én történt meg. A turulmadarat egy évvel később, 2001-ben helyezték rá.
