Amikor megkaptam a szerkesztői feladatot, hogy a bakancslistákról írjak, szinte pillanatok alatt kellett rájönnöm, hogy én ugyan nem hiszek bennük. Vagyis, ha közvetlenül hinnék, nálam nem működnének. Vagyis, hiszek, csak mégsem, vagyis…
Vagyis, inkább úgy érzem, túl fiatal vagyok ahhoz, hogy a bakancslisták fontosságáról és szerepéről írjak.
Miért?
Túl fiatalnak, zöldnek érzem magam ahhoz, hogy egy ilyen témát meglovagoljak, bármennyire is ártatlannak tűnik első ránézésre.
Kicsivel több, mint másfél évtizede, a középiskola padjában (majd később az egyetemen is) sebezhetetlennek, tévedhetetlennek, golyóállónak, majdnem mindenhatónak éreztem magam, mint a legtöbb tinédzser és fiatal felnőtt. Aztán pedig, ugyan úgy, mint generációm legtöbb tagja, túl nagyot huppantam a fenekemre, amikor végre véglegesen kicsengettek, és az iskolapad védelme mögül be kellett állni a munkaerőpiacra, villanyszámlát olvasni, mosógépet használni, magánnyugdíj után nézni, kocsit karbantartani, lakáskölcsönökkel szemezni…
Hogy érthetőbb legyen, amit mondani akarok, régebben nem volt szükségem bakancslistára, mert holtbiztos voltam benne, hogy mindent el fogok érni. Később nem mertem használni, mert meg voltam győződve róla, hogy bekerültem egy olyan gyalázatos fogyasztói körforgásba, amelyből kiutam csak akkor lesz, amikor egy szomorú napon befejezem földi pályafutásom.
Persze, időközben nekem is be kellett látnom, hogy minden az egyensúlyon múlik, úgy a bakancslista-készítés is. Mindezek ellenére ma sem lettem hatalmas pártfogója a dolognak, mégis aláírom azt, hogy szükség van rá.
Hogy miért van rá szükség? Egyszerű. Az embert a jövő iránti érdeklődés mozgatja. Tervei határozzák meg azt, hogy mit hoz a holnap, de a jelen pillanat percepciójára is nagyban kihatnak. Terveinken, céljainkon, ambícióinkon, óhajainkon keresztül is definiálhatjuk önmagunkat, segítenek abban, hogy ne tévesszük szem elől azt az utat, amelyet helyesnek vélünk. Egy jól megszerkesztetett bakancslista több olyan tételt is tartalmazhat (kell, hogy tartalmazzon), amely a belső, szellemi gyarapodást szorgalmazza, és segít abban, hogy nyitottabban szemléljük a világot, tudjuk élvezni azt, és hogy könnyebben dolgozzuk fel a kudarcot és a veszteségeket.
Persze, a jó bakancslistán olyan pontok is kell, hogy legyenek, amelyek apró, földi örömeink térnyerését szolgálják. Ellátogatni egzotikus helyekre, kipróbálni távoli ízeket, luxusüdülésen részt venni, megvenni azt a drága könyvet… Talán ezek egy kicsit önző pontoknak tűnnek, viszont segíthetnek abban, hogy az „Ezt is megvalósítottam” – hozzáállással megelőlegezzük önbizalmunkat, és a magunkba vetett szeretetünk gyarapodását.
Talán ebből a pár (még a szerző számára is túlságosan magasröptű) gondolatból láthatóvá válik, hogy a bakancslistáknak sokkal nagyobb fontosságot lehet tulajdonítani, mint azt sokan első látásra vélnék.
A titok egy jó és megvalósítható lista összeállításában lehet. Nem szabad túlságosan idealistának lennünk, hiszen nem élünk mézzel és tejjel folyó Kánaánban, ahol minden szép és jó karnyújtásnyira van tőlünk. A józan ésszel sokra mehetünk itt is, pláne, ha a listánkon olyan pontokat fogalmazunk meg, amelyek egyszerre elérhetőek, de kihívást is jelentenek.
Egy ilyen listával közelebb kerülhetünk az önmegvalósításhoz, bármennyire is elhamarkodottnak tűnhet ez a kijelentés.
Végül, ha ilyen nagy fontosságot szentel e sorok írója ezeknek listáknak, akkor miért nem hisz bennük teljes mértékben?
Egyszerű: túlságosan realista és túl sokszor látta beteljesülni Murphy törvényét ahhoz, hogy ne jusson mindig az az eszébe: a legrosszabb márpedig nemcsak bekövetkezhet, hanem be is fog következni.
Ezért nem listázom. Ehelyett igyekszem csupán észben tartani mindazokat a célokat, dolgokat, tapasztalatokat, amelyeket el akarok érni, meg akarok vásárolni és meg akarok élni. Praktikusabb? Egyszerűbb? Egy cseppet sem. Amiben viszont talán segít, az az, hogy van miről álmodoznom, miközben a postán várom a sort, hogy letudjam az adósságaimat, vagy legyen miért hajtanom magam munka közben, amikor a feletteseim vagy megrendelőim már megint sikeresen kiütötték a biztosítékot.
