Barát Viktor és Barát Izabella a Prosperitati Alapítvány házvásárlási pályázatának köszönhetően tudta megvásárolni új otthonát. Korábban Palicson éltek a szülőkkel közös telken, és úgy döntöttek, hogy saját házat vesznek. Hajdújárásra esett a választásuk, és sikerült találniuk egy olyan eladó házat, amely közel van a falu központjához, így gyalog is el tudnak jutni egyik helyről a másikra. Miután megvásárolták az ingatlant, látták, hogy rengeteg munka vár még rájuk. A beköltözés előtt több hónapon át tartott a ház felújítása, ám sikerült időben befejezniük a munkálatokat. Rövid idő alatt szépen berendezték és otthonossát tették a házat. A fiatal házaspár és kislányuk, Doroti augusztus óta él új otthonában. Barát Izabellával a házvásárlásról, a kihívásokról, a család terveiről és a falusi élet szépségéről beszélgettünk.
Barát Izabella és kislánya, Doroti (Fotó: Gergely Árpád)
Miért döntöttek úgy, hogy jelentkeznek a Prosperitati házvásárlási pályázatára?
– Jó lehetőséget láttunk benne, mivel állatokkal foglalkozunk. Régebben Palicson éltünk, és ott nem tudunk tíznél több állatot tartani, mert a település narancssárga övezetében laktunk. Vannak birkáink, és szeretnénk egy kicsit komolyabban foglalkozni az állattartással. Ezért pályáztuk meg ezt a falusi házat.
Mennyire van lehetőségük erre az új házuk udvarán? Szeretnének-e a juhokon kívül más állatokkal is foglalkozni?
– Igen, később szeretnénk tyúkokat, pulykákat is tartani. A bikán is gondolkodunk még, de ez egy hosszú távú folyamat. Minden pénz és befektetés kérdése, ezért szépen-lassan kell haladnunk. Először a birkák számát szeretnénk növelni.
Jelenleg mivel foglalkoznak a férjével?
– A férjem fa fuvarozásával, kiszállításával foglalkozik, én pedig az egyik szabadkai gyárban dolgozom. A kislányunk kétéves, és amíg dolgozunk, a nagymama vigyáz rá. Még nem jár bölcsödébe.
Az új ház közel van mindenhez (Fotó: Gergely Árpád)
Miért pont Hajdújárást választották?
– Azért, mert közel van Palicshoz. A kislányunk is oda született, megszoktuk azt a környezetet. Nem szerettünk volna nagyon messze költözni a nagyszülőktől, viszont a falusi környezetet részesítettük előnyben. Nagy különbség van Palics és Hajdújárás között, pedig a két település közel van egymáshoz.
Az új otthonuk nagyon jó helyen van, hiszen közel van a falu központja, az iskola, az óvoda, a templom, a bolt, a helyi közösség épülete. Milyen lehetőségeket látnak Hajdújáráson, és hogyan képzelik el az életüket a faluban?
– Ez így van, jó helyen találtunk házat. Fontos szempont volt, hogy közel van hozzánk a központ, az iskola, az óvoda. Minden itt van, amire szükségünk van. A szerződésünk tíz évre szól. Addig minden adott számunkra. A gyermekünknek is jó lesz, mert nem kell autóval vinnünk az óvodába, és később az iskolába. A ház kiválasztásánál a helyszín ejtett rabul minket.
Vannak hasonló korú gyermekek az utcában vagy a környéken, akikkel a kislányuk barátkozni, játszani tud?
– Az utcánkban egyetlen kisgyermek sincs rajta kívül. Mi vagyunk az egyetlen fiatal pár. Nem messze tőlünk lakik egy nyugdíjas óvónő, aki gyerekekre vigyáz. Azon a helyen van lehetősége arra, hogy ismerkedjen, barátkozzon a többiekkel, illetve később, ha beíratom a bölcsödébe. Tervezem, hogy beíratom, hogy hasonló korú gyermekekkel legyen, mert eddig nem volt rá alkalma. Úgy hallottam, hogy szeptemberben 16–17 gyermeket írattak be a bölcsödébe a faluban. Biztos, hogy vannak még kisgyermekek, csak még nem ismerjük a helyieket.
Ön szerint mivel lehetne falura csábítani a fiatalokat? Miért jó falun élni?
– Szerintem ez emberfüggő. Aki a várost szereti, az ott is marad. Mi szeretjük az állatokat és a nyugalmat. Ebben egyetértünk a férjemmel, és azért ragaszkodunk a faluhoz, hogy nyugodt életet éljünk. Nagy különbség van Palics és Hajdújárás között is. Amikor idejöttünk, meglepődtem, hogy mennyire kedvesek voltak velem a boltban, a faluban. Teljesen másképp szóltak hozzám az emberek, mint Palicson vagy a városban. Egy hét alatt teljesen befogadtak bennünket a szomszédok és a falubeliek is. A kislányunkat is gyorsan megszerették. Ebből a szempontból szerintem jól döntöttünk, hogy ide költözünk. Sokkal barátságosabbak az emberek, mint a nagyobb településeken.
Segített önöknek valaki a pályázat megírásában?
– Felkerestünk egy pályázatíró irodát, és ők segítettek nekünk. Köszönettel tartozunk a Prosperitati Alapítványnak is, mert az ott dolgozók is mindenben segítségünkre voltak.
Miután sikerült megvásárolniuk a házat, látták, hogy szükség van felújításra. Mennyi mindenen kellett dolgozniuk?
– Sok mindenen. Volt faanyagunk, mert a férjem a fatelepen dolgozott. Évek óta terveztük, hogy szeretnénk egy házat, és gyűjtögettük az anyagot. Nem lepődtünk meg azon, hogy renoválni kellett az új otthonunkat, hiszen fel voltunk rá készülve. Új tetőre volt szükség, és bővítenünk kellett az épületet. Új fürdőszobát is kialakítottunk. Ki kellett cserélni a régi villanyvezetékeket, és új vízvezetékekre is szükség volt. Ugyanígy meg kellett oldani a szennyvízelvezetést is, tehát sok munka várt ránk. Még mindig nem fejeztünk be mindent. Megvan a további felújításhoz szükséges anyag, csak várjuk a tavaszt, hogy megkezdhessük a munkát. Az évek során lesz elég időnk mindenre. Tavaly a felújítások alatt a kislányunk is velünk volt, és volt ideje megszokni az új környezetet. Augsztus végén költöztünk be.
A fiatal házasok és kislányuk a nappaliban (Fotó: Gergely Árpád)
A járványhelyzet miatt nem volt könnyű az előző év. Tavasszal a kijárási tilalom kezdetéig dolgozhattak csak a ház felújításán, tehát sokkal kevesebb idő állt a rendelkezésükre, mint amire szükség volt. Hogyan sikerült megszervezni és kivitelezni a munkálatokat?
– Nagyon nehéz volt, de büszke vagyok arra, hogy négy hónap alatt kulcsra kész állapotba került a ház. Főleg azért, mert kisgyerek mellett sikerült ezt véghez vinnünk. Elégedett vagyok azzal, hogy ilyen fiatalon van saját házunk. Ezt nem sokan mondhatják el magukról.
