A nyugat-európai országok és Magyarország mellett térségünkben is kezd meghonosodni a Waldorf pedagógiai szemlélet, amellyel a minap a martonosiak is megismerkedhettek egy nyílt napon. Arról, hogy ténylegesen miről is van szó, illetve miben különbözik ez a módszer a hagyományos oktatási módszerektől, a zentai származású Tarapcsik Hajnalkával, az Óbudai Waldorf Óvoda óvónőjével beszélgettünk, akit korábban elsősorban a művészetek világa vonzott, majd több éves kalandozás után az óvóképző főiskolára sodorta az élet.
– Éltem Hollandiában, Angliában, önkénteskedtem Európa különböző pontjain, majd Indiába is ellátogattam. Dolgoztam, mint au-pair, fodrász, edző, varrónő, szobalány, zsalugáter-beszerelő asszisztens, majd a kalandozásaim során egyre több gyermekekkel kapcsolatos tevékenység talált rám: táborokban pedagógusként vettem részt, gyerekekre vigyáztam, majd óvónőként is kipróbáltam magam. Egészen különleges élmény volt számomra megtapasztalni a gyermekek varázslatos világát, ami teljesen új dimenziót nyitott meg az életemben. Végül rájöttem, hogy egészen egyszerűen ez a nekem való feladatkör. Jólesik nap mint nap megmártózni ebben a női, anyai minőségben, és ami nagyon fontos számomra, az az, hogy soha nem unalmas, mindig kihívásokkal teli és állandó lehetőséget ad a fejlődésre.
Miképpen fedezted fel magadnak a Waldorf szemléletű pedagógiát, egyáltalán mi a lényege ennek a szemléletnek?
– Egy budapesti magánóvodában kezdtem az óvónői pályafutásomat. Gyakran volt ellenérzésem az általuk képviselt nevelési stílussal, főként a teljesítmény orientált hozzáállással szemben, ezért keresgélni kezdtem más alternatívák után. Amikor rátaláltam a Waldorf szellemiségre, úgy éreztem, ez a szívemhez igazán közel álló dolog. Jelentkeztem a Fóti Waldorf Óvónő Képzésre, ahol jelenleg másodéves lelkes tanuló vagyok, emellett pedig az Óbudai Waldorf Óvodában dolgozom óvónőként. A Waldorf-pedagógia a gyermek ismeretéből, életkoronként változó testi, lelki és szellemi szükségleteinek felismeréséből indul ki. Célja, hogy a gyermek testileg egészséges, lelkileg szabad és szellemileg kreatív emberré váljon. A Waldorf óvodákban ünneptől ünnepig élünk egy meghatározott (napi, heti, évi) ritmusban, amely erős érzelmi biztonságot alakít ki a gyermekben. Ápoljuk népi hagyományainkat, valamint megjelenik az észszerű szokás- és szabályrendszer is. Ezáltal a gyermek egy megtartó, megbízható közösség része, a keretek pedig támpontokként szolgálnak számára, amelyek között megélheti szabadságát. Hangsúlyos a természettel való kapcsolat ápolása és a friss levegőn töltött idő. Játékszereink természetes anyagokból készülnek és alapelvszerűen nem részletesen kimunkáltak, ezzel segítve a gyermek fantáziájának működését. A hét minden napjához kötődik egy-egy művészeti tevékenység. Ilyenkor a gyermeknek lehetősége nyílik arra, hogy a rajzolásban, festésben, gyurmázásban, cipósütésben és a gyapjúkép-készítésben alkotó- és formálókészségét spontán fejlessze. A mindennapok szerves része az ének, a versikék, mondókák, a körjáték és a népmese. A tömegkommunikációs eszközöktől ugyanakkor óvni kívánjuk a gyermeket. Emellett nagy hangsúlyt fektetünk a szabad játékra is, amely a Waldorf-pedagógia szerint a kisgyermek legfejlesztőbb tevékenysége. Általa feldolgozza az élményeit, az őt ért külső hatásokat belsőkké teszi. A megfelelő tanulási formának óvodás életkorban nem az úgynevezett játékos tanulást tartjuk, hanem a valódi tapasztalatszerzést, amelyre a Waldorf óvodai élet egésze lehetőséget ad. Szeretnénk elkerülni az idő előtt való fejlesztéseket. Arra törekszünk, hogy lassítsunk a mai rohanó világban, a gyerekeknek lehetőséget adjunk a gyermekkor valódi megélésére. A szülőkkel karöltve tervezünk, szervezünk, dolgozunk és ünneplünk.
Miben különbözik a Waldorf-óvónők tevékenysége a hagyományos óvónők munkájától?
– Az óvodásoknál a legfontosabb korosztályi jellemző a gyermek utánzó természete, így óvónőként az egyik leghangsúlyosabb feladatunk követendő példát adni. Valós, értelmes tevékenységeket végzünk a nap folyamán (pl. kerti munkálatok, főzés, kézimunka, játékok javítása). Fontos feladatunk megteremteni a csoportban a kellemes, nyugodt, biztonságot adó, meleg hangulatot. Azt valljuk, hogy minden gyermek egy titokzatos és izgalmas külön világ, amelyhez nekünk kell megtalálnunk az utat. Folyamatosan önismereti munkát végzünk, valamint napi visszatekintést gyakorlunk, ami segít meglátni, hogy miben kell változnunk, változtatnunk.
Martonoson a közelmúltban már több nyílt napot is tartottatok. Mennyire vagy elégedett a visszajelzésekkel?
– Ezeken a nyílt napokon az alapító családok mellett új érdeklődők, szülők és gyermekek is részt vettek. Ismerkedtünk, játszottunk és olyan tevékenységeket mutattunk be, amelyek a Waldorf-ovi mindennapjainak részei. Nagy örömünkre akadnak érdeklődők, reméljük, hogy egyre többen ránk találnak majd! Időről időre tartunk majd ilyen jellegű eseményeket, ahová nagy szeretettel várjuk az érdeklődőket. Hamarosan egy egész napos családi rendezvény keretein belül is alkalom nyílik majd az ismerkedésre, a tájékozódásra.
Szeptembertől a vajdaságiak életébe is szeretnéd becsempészni ezt a pedagógiai szemléletet. Milyen módon tervezed ezt megvalósítani?
– Ősztől Magyarkanizsán mindenképp folytatódni fog a már működő, Waldorf szemléletű Tündérkert családi napközi tevékenysége Sárkány Szintia (Waldorf-tanítónő) és a jómagam vezetésével, ugyanakkor a vajdasági közösség további családi napköziket szeretne alapítani Palicson és Zentán is. Nagyon örülnénk, ha hamarosan egy-két iskolai csoport elindításához is lenne elegendő gyermekünk. Céljaink eléréséhez szeretettel várjuk a szemléletünkkel szimpatizáló érdeklődőket, családokat, pedagógusokat és támogatókat is.
Nyitókép: A gyerekeknek lehetőséget szeretnének adni a gyermekkor valódi megélésére (Fotó: Vígi Sára felvétele)
