Oláh Dóri, a Magyarkanizsáról indult grafikusunk mindenhol ott van. Szegeden a Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolában végezte el középiskolai tanulmányait, ezt követően Egerben szerzett tervezőgrafikus művész végzettséget az Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézetében. Jelenleg Budapesten él, közben rendszeresen jár haza Magyarkanizsára és a környékére. A Rakétaiskola darált húsból útinaplóját is több helyen kiállította és bemutatta már. A Malomfesztiválnak és a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjének már több éve tervezi az arculatát. A grafikusi szakmáról, a tervekről és a fesztiválszervezésről beszélgettünk Dórival.
Hol láthatjuk a kezed munkáját?
– Budapesten lakok, de a legtöbb munkám még mindig Vajdaságban jelenik meg. A Symposion folyóirat grafikai szerkesztésén dolgozom, valamint a kiállításaikon is gyakran veszek részt. Ezenkívül a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjének arculata, valamint a Malomfesztivál vizuális megjelenése is hozzám köthető, de van egy csomó kisebb volumenű munkám, például színtársulatoknak, zenekaroknak.
Hogyan kerültél kapcsolatba a grafikával?
– Nekem az anyukám is szépen rajzol, rengeteget foglalkozott velünk kiskorunkban, de nem hiszem, hogy ez sokkal jelentősebb lett volna, mint bármelyik más gyerek életében. Sokat rajzoltunk, a szülinapi meghívókat is kézzel gyártottunk, erre biztosan emlékszem. Már jóval az általános iskola befejezése előtt eldöntöttem, hogy a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium tanulója leszek, de nyolcadikban a kedvenc matematika tanárnőm azt mondta, hogy van Szegeden egy olyan iskola, ahol direkt rajzot oktatnak a gimnázium mellett, és lehet, hogy érdemes lenne megpróbálni azt. Így kerültem a Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolába, ahol a 4 éves gimnázium és szakképzés után van egy kifejezetten szakmai év, ami alkalmazott grafikusi végzettséget ad. Innen Egerbe mentem az egyetemre, és ott szereztem diplomát. Ennek már három éve, azóta sok minden történt, most éppen Budapesten lakok, és egyéni vállalkozóként dolgozom. De még mindig azt csinálom, amit a legjobban szeretek: rajzolok.
Hogyan tervezed meg egy-egy esemény arculatát?
– Ez változó, az arculat függ az eseménytől és az időtől is. A Malomfesztiválnál például ez egy egész éves munka, hiszen itt nemcsak tervezek, hanem szervezek is. A grafikai megjelenés a fő feladatom, de a szervező brigáddal is megbeszéljük az ezzel kapcsolatos fontosabb döntéseket. Az idén is így volt ez, amikor kitaláltuk, hogy milyen állat legyen az ötödik fesztivál jelképe. Ha a motívum már adva van, akkor, mondhatni, a későbbi munkák már gyorsabban haladnak, az ünnepi megjelenéstől egészen a fesztiválon funkciókat betöltő elemek megtervezéséig. A grafikai tervezés mellett a fesztiválhelyszín arculata, a dekorációs munkálatok megtervezése és levezetése a másik nagy feladatom a szervezőségben, szerencsére ebben rengeteg segítségünk akad, a fesztiválépítők csapata szorgos kis közösségként funkcionál egész évben, így már a megelőző munkálatokban nagy terhet vesznek le a vállunkról. Természetesen a fesztivál mellett igen sok egyéb megrendeléssel is dolgoznom kell.
Ha már a Malomfesztiválnál tartunk: hogyan csöppentél bele a fesztivál szervezésébe?
– Az alapításnál. Még 2014-ben találtak meg a srácok azzal, hogy van egy ötletük, és hogy lenne-e kedvem velük munkálkodni. Volt, és azóta is szívesen dolgozom ezen. Tehát az első fesztivál óta főszervezek, a helyszín vizuális összhangjáért felelek, de persze ezt a részt sem magam csinálom. Sok embernek köszönheti a fesztivál azt, hogy úgy funkcionál, ahogy azt mi mind szeretjük.
Amikor megrendelésre dolgozol, mennyire tudod a saját stílusodat kifejezésre juttatni?
– Ez egy összetett dolog. Sokszor felismerik a munkáimat, akkor is, ha más, mint amit egyébként csinálni szoktam, és rám jellemző. Ennek a szakmának valahol a művészet és a termelés között kell mozognia. Annál színvonalasabb, minél több benne a művészeti érték, de funkcionálisnak kell maradnia, ez meg a szakmai, technikai része. A kedvenc megrendeléseim azok, amikor „bármit” csinálhatok, ilyenek például a kiállítási anyagok, plakátok, lemezborítók. Ilyenkor erősen rajzi elemekkel operálok, színes, talán mókás, illusztrációközpontú alkotások jönnek létre, de vannak ennél jóval kötöttebb feladatok, amikor kevésbé tudom az én világomat belevinni a munkába, mert vagy nem illik a koncepcióba, vagy annyira profi és határozott az elképzelése a megrendelőnek. Ilyenkor az a feladat szépsége, hogy nagyobb a kihívás, mint amikor a ,,saját terepemen” dolgozok, mert azt kell megalkotnom, ami a megrendelő fejében van, és azt technikailag olyan minőségben kell kiviteleznem, mint ahogy azt magamtól elvárom. Ezek jellemzően inkább a szorosan tervezőgrafikához tartozó, ezért technikailag is kötöttebb megrendelések, logók, arculatok, weboldalak.
Mi az, amire a pályáddal összefüggésben különösen büszke vagy?
– A legbüszkébb azokra a barátságokra vagyok, amiket a szakmámnak köszönhetek, de messze túlmutatnak a szakmai kapcsolaton. Ugyanakkor szakmai szempontból is szerencsére elég erős listát szedtem már össze. Megjelent és díjazott lett a könyvem, a Rakétaiskola darált húsból. Állítottam már ki több országban és rangos helyeken, a Műcsarnoktól Mumbaig. De amit a legfontosabbnak tartok a munkámmal kapcsolatban, akár szakmai szempontból, akár emberileg, az az, hogy olyan kezdeményezések mögött állhatok, amik többről szólnak mint csupán művészet és szórakoztatás.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
– Sokat dolgozom most az egyéni vállalkozáson, a Malomfesztiválon, azon, hogy tovább fejlesszük, és a nagyközönség is láthassa azt, hogy ez nem csak egy szokványos szórakozási lehetőség. Szeretnék egy újabb könyvvel is foglalkozni a következő pár évben, ha lesz rá időm, de annyi minden történt az elmúlt években, hogy nem is tudok tervezni. Elképesztően jó dolgok jönnek, olyanok, amikre nem is számít az ember.
Magyarkanizsai vagy, ám évek óta Magyarországon élsz. Hiányzik Magyarkanizsa és Vajdaság?
– Nekem nagyon hiányzik, azt tervezem, hogy visszaköltözünk. Havonta járok haza, így szoros a kapcsolatom az otthonnal. A Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén is végig otthon leszek, valamint a Malomfesztivál előtt már legalább két héttel a helyszínen vagyunk, ekkor kezdődik meg ott a munka. Rengeteg dolog köt haza, nem csupán a család és a barátok – ami már önmagában is elég lehetne. Megérdemli Vajdaság azt, hogy hazamenjünk, és hazafelé is gondolkodjunk, mert olyan értékek vannak ott, amelyekhez hasonlót máshol még nem találtam. Azon kell munkálkodnunk, hogy amik ott vannak, nem szabad őket veszni hagyni.
