A Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség megalakulása
1941. április 11-én a magyar csapatok bevonultak a királyi Jugoszlávia északi területeire, és elfoglalták Bácskát, Baranyát, Muraközt és Murántúlt. Ekkor a Bácska magyar, a Bánát pedig német közigazgatás alá került, ezzel a bánáti magyarság elszakadt a bácskai magyarságtól és annak Magyar Közművelődési Szövetségétől. A bánáti magyarság ettől fogva külön utakon járt. Külsőleg is kifejezésre jutott ez – írta A megszállás éveiben, új szervezettségi formában (1941–1944) című tanulmányában Németh Ferenc –, amikor 1941 májusában a Magyar Közművelődési Szövetség bánáti része külön elnököt választott Tallián Tibor törökkanizsai lakos személyében.”[1] Tőle az elnöki tisztséget 1942. november 26-án Jeszenszky Ferenc kerületi elöljáró-helyettes vette át.
A Jugoszláviai Magyar Közművelődési Szövetség alakuló közgyűlését 1940. november 24-én tartotta az újvidéki Magyar Polgári Kaszinó nagytermében. A megválasztott elnökség tagjai: Krámer Gyula elnök, Blazsek Ferenc főtitkár, dr. Hegedűs László igazgató és Hornyik János főtisztviselő voltak. Az egyhangúlag elfogadott alapszabályt jóváhagyás végett felterjesztették a belgrádi belügyminisztériumhoz, az I. 2081 számú jóváhagyó végzést azonban csak 1941. január 30-án írták alá a hatóságok.[2] Az elnöksége 1941. április 1-én értékelte az eltelt négy hónap eredményeit, s megállapította: a Szövetségnek ekkor már 18 megalakult fiókja volt és további 151 magyar egyesület jelezte csatlakozási szándékát, melyeknek taglétszáma 150.000. A négy hónap során 71.815 személy vált a Szövetség aktív tagjává.[3] Krámer Gyula elnök az újvidéki Reggeli Újság című lapban közzétett hivatalos közleményében jelezte: „Négy héten belül meg kell alakítani a Magyar Közművelődési Szövetség fiókjait.”[4]
Krámer Gyula gyártulajdonos 1883-ban született Kúlán, 1914–1918 között az olasz és az orosz frontokon szolgálta végig a világháborút. 1919 után az újvidéki Krámer testvérek gyárának egyik vezetője volt, később az Újvidéki Kereskedelmi és Iparbank elnökévé választották, ilyen minőségében a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) újvidéki fiókjának is tagja volt.[5] 1942. február 9-én Horthy Miklós kormányzó élethossziglan a felsőház tagjává nevezte ki,[6] melyen belül 1942–1944 között az iparügyi, a véderő, és a gazdasági bizottság tagja volt. Az 1943. március 14-én Zomborban megalakított Szenteleky Kornél Irodalmi Társaság másodelnökévé és az igazgatói tanács társelnökévé választották. Kultúra- és közélet-alakító, lelkiismeretes munkássága közismert volt; 1942. november 21-ei számában a Reggeli Újság arról számolt be, hogy Budapesten a napokban Krámer Gyula nyitja meg a délvidéki írók estjét, melyen Herceg János „a délvidéki irodalom kérdéseiről tart előadást, Majtényi Mihály elbeszélését olvassa fel, Radványi-Radicsevich Sándor az Új Nép szerkesztője Bácska a múlt tükrében címmel tart előadást, dr. Kiss Lajos pedig a Délvidék népzenéjéről beszél”.[7]
Krámer Gyula írásai gyakran jelentek meg a korabeli sajtóban, szólt a délvidéki ipar időszerű kérdéseiről,[8] de alkalmanként társadalmi és politikai kérdésekben is állást foglalt. 1942. május 15-én a Reggeli Újság lapjain a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség elnökeként üzente Basch Franz német népcsoportvezetőnek: „A délvidéki magyarság mindig a németséggel való együttműködést szorgalmazta.”[9]
1942. február 22-én a közgyűlés elfogadta, és felterjesztésre engedélyezte a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség Krámer Gyula elnök és Blazsek Ferenc főtitkár által kidolgozott alapszabályzatát. A Szövetség határozott célkitűzése volt: „a délvidéki magyarság szellemi, irodalmi, művészeti, társadalmi és gazdasági kultúrmunkájának ápolása, erősítése és védelme, valamint anyagi és társadalmi helyzetének, vezető szerepének biztosításáról való gondoskodás”. E cél elérésére a következő eszközök szolgálnak: (1.) a délvidéki magyarság tagjainak valláserkölcsi és keresztény nemzeti szellemben történő nevelésének és működésének előmozdítása; (2.) különleges nemzeti és általános művelődés kiterjesztése és ápolása, a délvidéki magyarság kulturális, gazdasági és szociális színvonalának emelése; (3.) a magyar hagyományok, a magyar nyelv, a népszokások és a népviselet ápolása; (4.) a délvidéki magyar irodalom törekvéseinek elősegítése; (5.) a délvidéki magyar szépművészet ápolása és terjesztése; (6.) a Délvidék magyar zenekultúrájának ápolása; (7.) a magyar ifjúság keresztény nemzeti nevelése; (8.) a délvidéki magyarság gazdasági helyzetének javítása és a gazdasági vezetés megszervezése; (9.) a társadalmi és a szociális viszonyok javítása; (10.) a délvidéki magyarság testnevelési szervezeteinek (egyesületeinek) támogatása, a vitorlázó és repülősport fejlesztése; (11.) a magyar nemzeti szellem terjesztése; (12.) a délvidéki kisebbségi népcsoportokkal a jó viszony ápolása, kiépítése és mélyítése; és (13.) a műkedvelői színjátszás támogatása. „A Szövetség működésének egyes ágaiban külön alosztályokat létesíthet, amelyek feladatkörét a választmány vagy a közgyűlés határozza meg. Az alosztály vezetőségét az illető osztály tagjai választják meg.”[10]
1942. augusztus 17-én a M. Kir. Belügyminisztérium 206340/1942 VII. b. számú rendeletével elfogadta a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség alapszabályát, és ezzel engedélyezte a Szövetség működését.[11]
Ezt megelőzően azonban a Szövetség 1941. december 14–15-én Újvidéken már a később elfogadott Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség néven tartotta meg a választmányi ülését. Az elvégzett munkáról szóló Beszámoló előszavában dr. Hegedűs László így fogalmazott: „Ez az ülés megmutatta a Délvidék egységét is. A nemzetiségek között élő magyarság tökéletes összefogását mutatta meg, és azt az erős szándékot, hogy a magyar vezetést minden téren céltudatos, tervszerű munkával, rátermett vezetőkkel és fegyelmezett munkatársakkal kell kiépíteni. Egységet mutatott más vonalon az egymás mellett élő földmunkás, kisiparos, gazda, földbirtokos, közjegyző, orvos, tanár, igazgató, főispán is, akik a huszonhárom éves összeszokottság, közösen végzett munka bizalmával tárgyaltak egymással. Végül pedig megmutatta a legörvendetesebb egységet, azt, hogy Bánát a Délvidék szerves része, a magyarság testéből kiszakíthatatlan, örökre összeforrott rész.”[12]
Krámer Gyula Elnöki megnyitójában hangsúlyozta: „Mint jugoszláv viszonylatban, úgy ma a nagy magyar hazában is a DMKSZ-t a napi politikától távol tartani óhajtom, kihangsúlyozva azonban, hogy a DMKSZ egész szervezete és annak minden egyes ember a nagy magyar nemzeti célok megvalósításában az őt megillető részt önfeláldozó módon ki akarja venni. Ápolni óhajtjuk a velünk együtt élő népcsoportokkal szemben az évszázadok óta fennálló jogviszonyt, és meg vagyok győződve arról, hogy egy jobb Európa jövőjéért közösen vívott harcunkban az egész vonalon végül is a jobb belátás és a testvéri megértés fog uralomra kerülni.”[13] Ezt követően dr. Knoll Géza titkár felolvasta a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség bánáti központi irodájának jelentését. Eszerint a németek által megszállt Bánátban a 114.936 magyar közül a Szövetség 89 szervezetéhez 88.044-en csatlakoztak.[14]
A továbbiakban Tolnay János, a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség népművelési osztályának elnöke így foglalta össze a népművelés feladatait: „A nemzeti kultúra részévé kell tennünk mielőbb a Délvidék minden magyarját, új, erős, keresztény erkölcsű és szociális érzésű magyar nemzedéket kell nevelnünk, amelynek emelkedő kulturális színvonala, erős nemzeti érzése biztosítja nemzetünk örök életét. Gazdaságilag is meg kell erősítenünk a magyar népünket, hogy jobb létet biztosítsunk a számára, hogy az élet ne csak verejtéket gyöngyözzön a homlokára, hanem mosolyt is ültessen az ajakára. Itt elsősorban a magyar falu szegény, és az elszórt tanyák világában élő magyar véreink gondolok. Ki kell emelni őket elmaradottságukból, s minden erőnk megfeszítésével kulturális és anyagi felemelésükre kell törekednünk. Azt szeretnők, ha minden jóravaló falusi családnak felépülne a maga kertes, egészséges, muskátlis önálló portája, a tehenét fejhetné, kocája hízna az óljában, s a téli estéken hasznos könyveket olvasgatna. Elég volt már a magyar nyomorúságból! Nem akarunk tudatlant, nem akarunk éhezőt látni magyar fajtestvéreink között! Nem akarjuk, hogy az istenáldotta Délvidék legszegényebb, legelhagyatottabb polgára a magyar legyen!”[15] Krámer Gyula elnök az újvidéki Reggeli Újságban megjelent írásában büszkén jelezte: „Országos viszonylatban Újvidéken folyik a legnagyobb arányú népművelő munka.”[16]
A Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség különös hangsúlyt fektetett a magyar iskolarendszer kiépítésére, zavartalan működésének biztosítására. A Délvidéki Magyarság című lap 1941. május 9-i számában arról tudósít, hogy a M. Kir. Vallás- és Közoktatási Miniszter 38.329/1941. IV. 2. számú rendeletével megalakította a Délvidéki Diákok Irodáját, melynek feladata a hallgatók mindennemű ügyeinek intézése és érdekeinek képviselése. Az Iroda „foglalkozik a szociális igényekkel – lakás, menza, tandíj –, a szerb-horvát-szlovén nyelvről magyarra fordított okiratok díjmentes hitelesítésével, stb.”[17] Az Iroda vezetésével Dévay Lajost, Czirfusz Miklóst, Heger Jenőt és Szabó Györgyöt bízták meg. Munkájukba ideiglenesen segíti őket dr. Józsa Lajos és Mérth József. A közlemény azt is bejelentette, hogy az egyetemekre való utazás és jelentkezés a volt jugoszláv egyetemekre beiratkozott hallgatók számára biztosított.
1941. október 28-án Szegeden ideiglenes bizottságot választottak a Délvidéki Diákok Irodájának megszervezésére. Elnöke Simon Mihály, alelnöke Sőreghy Imre, I. titkára Kovács István, II. titkára Szűcs László volt, akiket ideiglenes jelleggel megbíztak a délvidéki egyetemi hallgatók ügyeinek intézésével is.[18] 1941. november 8-án pedig megtartotta alakuló közgyűlését a Délvidéki Diákok Irodájának pécsi kirendeltsége. Elnöke Németh Géza, alelnöke Gyarmati István, titkára Horváth Lajos, a pénztárnoka pedig Czikajló Sándor lett. Választmányi tagok: Báthory László és Heck Pál.[19] A Délvidéki Diákok Irodájának adatai szerint 1941 májusától 1942. június 30-ig 882 délvidéki hallgató iratkozott a magyar egyetemekre. Nemzetiségi megoszlás szerint: 540 magyar, 65 német, 191 szerb, 38 bunyevác, 12 vend, 10 horvát és 21 egyéb.[20]
A M. Kir. Belügyminisztérium engedélyének kézhezvételét követően a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség kidolgozta az 1942–1943-as évre szóló munkatervét is. Krámer Gyula elnök a Szövetség tervszerű munkával akarja megoldani a feladatokat című tanulmányában kiemelte: „A felszabadulás után eltelt első évben munkatervet nem adhattunk, mert hiszen alig ismertük a ránk háruló feladatokat. Ezek a feladatok egymásután, gyors ütemben és többnyire váratlanul tornyosultak elénk: a délvidéki magyarság ezreinek elhelyezése, közreműködés a Délvidék iskolakérdéseinek, közigazgatásának, gazdasági és társadalmi kérdéseinek megoldásánál, bekapcsolódásunk az Anyaország vérkeringésébe, a személyi igazolványok tízezrei, a népművelés megszervezése, népkönyvtárak felállítása, nemzeti manifesztációk rendezése, és több, mint húszezer panasz, kérés meghallgatása és elintézése, mind-mind olyan feladatot jelentettek, amelyek a Szövetségi központ és a fiókszervezetek munkabírását a legerősebben próbára tették. Ez a munka azonban sikerrel járt.”[21] A Reggeli Újság beszámolója szerint: „A DMKSZ a népművelési titkárságokkal nagyszabású népművelő munkát végez.”[22]
[1] Németh Ferenc: A megszállás éveiben, új szervezettségi formában (1941–1944); In: Németh Ferenc – Várady Tibor: Országok változnak, kultúrák maradnak; Újvidék – Forum Könyvkiadó Intézet, 2022. 139. p.
[2] Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség – Beszámoló a Szövetség 1941-ben végzett munkájáról; Újvidék – Uránia nyomdai műintézet és kiadóvállalat é. n. [1941] 11. p.
[3] Uo. 12–13. p.
[4] Krámer Gyula elnök: Hivatalos közlemény; Reggeli Újság, 1941. május 13. 2. p.
[5] Megalakult a GYOSZ délvidéki fiókja – Elnökévé Krámer Gyulát választották; Reggeli Újság, 1941. december 11. 9. p.
[6] A Délvidéket három magyar és egy német tag képviseli a felsőházban; Reggeli Újság, 1942. február 9. 3. p. Krámer Gyula mellett dr. Sántha György és Ágoston Sándor magyar, valamint Welker Keresztély német képviselő került a parlamentbe.
[7] Délvidéki irodalmi est Budapesten; Reggeli Újság, 1942. november 21. 7. p.
[8] Krámer Gyula felsőházi tag: A délvidéki ipar és kereskedelem problémái; Reggeli Újság, 1942. március 28. 8. p. és 1942. március 30. 8. p.
[9] A délvidéki magyarság mindig a németséggel való együttműködést szorgalmazta – Krámer Gyula felsőházi tag a D.M.K.SZ. elnöke válaszol dr. Basch Franz német népcsoportvezetőnek; Reggeli Újság, 1942. május 15. 2. p.
[10] A Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség alapszabályai; Újvidék – Uránia könyvnyomda és lapkiadóvállalat, é. n. [1942] 4–5. p.
[11] Uo. 21–22. p.
[12] Jelentés a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség és a népművelési titkárságok 1941–42. tanévben végzett népművelési munkájáról. Írta és összeállította Tolnay Lajos, a DMKSZ népművelési osztályának vezetője; Újvidék – Uránia nyomdai műintézet és kiadóvállalat é. n. [1942] 1. p.
[13] Uo. 3–4. p.
[14] Uo. 25–27. p.
[15] Uo. 32. p.
[16] Krámer Gyula: Országos viszonylatban Újvidéken folyik a legnagyobb arányú népművelő munka; Reggeli Újság, 1942. május 7. 2. p.
[17] A Délvidékért – A Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség egyetemi és főiskolai hallgatók alosztályának értesítője 1941–1942; Újvidék – Uránia nyomdai műintézet és kiadóvállalat é. n. [1942] 7. p.
[18] Uo. 23. p.
[19] Uo. 27. p.
[20] Uo. 17. p.
[21] Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség – Munkaterv az 1942–43. munkaévre; Újvidék – Uránia nyomdai műintézet és kiadóvállalat é. n. [1942] 3. p.
[22] A DMKSZ a népművelési titkárságokkal nagyszabású népművelő munkát végez; Reggeli Újság, 1942. szeptember 4. 6. p.
Nyitókép: A Kramer-fivérek újvidéki gyártelepe, fotó: Visit Novi Sad
