Vándorkörútja során, miután már a világ 15 városában járt – London, Velence és Helsinki után –, Belgrádban is bemutatkozik a Glassification.hu üvegművészeti kiállítás, amely tíz magyar művész húsz alkotását öleli fel. Csak a 2023-as évben Szerbia a hatodik állomás, egyben az évzáró kiállítás helyszíne is, azzal, hogy még két évig folytatja körútját a művészek alkotásaiból készült összeállítás.
– 2022-ben volt az üveg nemzetközi éve, és tulajdonképpen minden az üvegről szólt. Akkor tudatosodott bennünk az, hogy a magyar kulturális identitásnak része kellene hogy legyen az üvegművészet. Ha csak azt veszem tekintetbe, hogy a tíz művész, akiknek az alkotásait kiválasztottuk, az elmúlt években harminc nagyon komoly hazai és nemzetközi díjnak a birtokosa lett, és az elmúlt években több mint ötven munkájuk került be magyar, európai vagy tengerentúli közgyűjteményekbe és nagyobb tekintélyű magánjellegű gyűjteményekbe is, akkor mindenki számára egyértelmű, hogy van mire büszkének lenni. Elfelejtettük sajnos kommunikálni azt, hogy ilyen sikereink vannak – tudtuk meg Belgrádban, az Iparművészeti Múzeumban megtartott kiállításmegnyitón Halasi Rita Máriától, a Glassification.hu kiállítás kurátorától és projektvezetőjétől. Mint elmondta, Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma állt a projekt mellé, finanszírozta azt és szakmai partnereket is talált az ötlet mellé, mégpedig mindenekelőtt a Magyar Üvegművészek Társaságát, amely már 27 éve a magyar szakma egészét képviseli.
Sipos Balázs: a geometrikus formákkal három évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni, a színárnyalatok és a két szín átmenetével. A fő vonulat: szobrászi módszerekkel képet alkotni, Miklós Hajnalka fotói
László Kyra: Mindig monokróm színekkel dolgozom, pont azért mert engem az üvegben a rétegek vastagságával elért grafikai hatás érdekel, nem a színes csillogás
A kurátor elmondta, hogy erre a kiállításra húsz új munka született, tíz olyan művésztől, akiket nagyon speciális szempontok alapján választottak ki. Fontos szempont volt, hogy lehetőség szerint minél több generációt képviseljenek.
– Négy generációt képviselnek ezek a művészek. Mivel nagyon sok tehetséges alkotó közül választhattunk volna, de mégis szűkítenünk kellett a kört, fontos volt számunkra az is, hogy aktív művészek legyenek, hiszen elég rövid idő alatt két nagyon komoly munkát vártunk tőlük: úgynevezett múzeumi darabokat, általában nagy méretűeket is, mert új munkákat szerettünk volna utaztatni a nagyvilágban. Az is szempont volt, hogy nagy absztrakciós szintű üvegművészeti alkotásokat mutatunk be. A figurális irány is jellemző a kortárs üvegművészetre, de valamilyen szempont szerint válogatnunk kellett – magyarázta Halasi Rita Mária a kiemelt szintű kiállítás első lépéseit. – Jellemző a kortárs magyar üvegművészetre a kiemelkedő szakmai tudás. A magyar üvegművészek mindent, amit elképzelnek üvegből, azt a saját stúdiójukban meg is tudják valósítani. Ez nagyon ritka tudás – mondta. Mint kiderült, ezt nem csak ő értékelte így, mert körülbelül egy évvel ezelőtt hat európai ország: Magyarország, Finnország, Németország, Spanyolország, Csehország és Franciaország egy közös kezdeményezést fogalmazott meg az UNESCO speciális bizottsága felé, miszerint kerüljön a világ szellemi világörökségének listájára a kézműves, üveges kraft, a kézműves üveg összes módszere, hogy az ne tűnjön el a világból.
Varga Gyöngyvér Amala a gyermekkori tapasztalatokat determinálta alkotásába
– Néhány napja született meg a döntés, hogy a magyar kézműves üveg, ennek hagyománya és az összes módszer fölkerül erre a reprezentatív listára, és innentől kezdve az emberiség kulturális örökségéhez tartozik – mutatott rá.
KI TUDJA SZORÍTANI A MŰANYAG AZ ÜVEGET?
– A műanyag nem tudja kiszorítani az üveget. Az üveg egy elképesztő anyag, egyszerre mutatja a szilárd és a folyékony anyagok tulajdonságait. Nincs az életnek olyan területe, ahol ne tudná használni az ipar, az űrkutatás, és a mindennapi életünkben is jelen van. Az üveg annyira multifunkcionális, hogy képtelenség lenne kiszorítani. Ráadásul az üveg az egyetlen olyan anyag, ami átlátszó. Többféle halmazállapota létezik. Ezek a halmazállapotok viszonylag könnyen változtathatók, és most már rengeteg olyan fajtája van, amely kevésbé törékeny és nagyon masszív – mutatott rá az anyag sokoldalúságára Halasi Rita Mária. Elmondása szerint az üveget, 4-5 ezer éves története után is, egyre több mindenre használjuk és egyre népszerűbb, mert van hőszigetelő változata is. Tehát azzal, hogy növelni tudjuk vele a teret, átláthatóságokat tudunk vele létrehozni, a kortárs építészetnek egy elengedhetetlen anyaga.
– Az üveget soha semmi sem fogja kiszorítani. A műanyag visszaszorulóban van, csúnyán öregszik. Az üveg egy szépen öregedő anyag. Van méltósága akkor is, amikor öregszik. Speciális patina képződik rajta. A műanyag nemcsak esztétikailag, hanem mindenféle szempontból elértéktelenedik. Az üveg egy nemes anyag – emelte ki a szakember.
A MŰVÉSZ VEGYÉSZ, FIZIKUS...
– Az üveg kiválasztja a saját alkotóját, mert a világ legnehezebb dolga üvegművésznek lenni. Nagyon elköteleződöttnek kell lenni. Nagyon nagy tapasztalat kell ahhoz, hogy egy kicsit is azt csinálja az üveg, amit mi szeretnénk. Végtelenül szeszélyes anyag, megvan a saját akarata. Minden üvegművész elmondja, hogy bizonyos fokig tudja determinálni azt, hogy mi történjen az üveggel, de ehhez a fizikához, kémiához, matematikához, mindenhez értenie kell. Multidiszciplináris megközelítésű ez a történet. Hosszú évtizedeket kell ahhoz gyakorolni és végtelen alázatban eltölteni, hogy a végén nagyjából az történjen, amit szeretnének, mert egy bizonyos százalékig tudja csak a művész előre meghatározni, hogy mi legyen a végeredmény, de az üveg mindig közbeszól – magyarázta beszélgetésünk során a kurátor.
Kiemelte: a tíz üvegművész kiválasztásakor ügyeltek arra, hogy azok teljesen különböző üveges technológiát képviseljenek, így meg tudják azt mutatni, mennyiféle arcát tudják a technológiával reprezentálni az anyagnak. A magyar üvegművészek technológiai tudásának kiemelése is fontos volt.
– Az üvegművészek nagy része is azt csinálja, hogy kitalál valamit üvegből és után elmegy valahova, ahol ezt neki megvalósítják. A szerencsésebbek Muranóba mennek és ott együttműködnek a helyi mesteremberekkel. A magyaroknak erre nincs lehetőségük. Szükségszerűen meg kellett hogy tanuljanak speciális technikákat és végig kellett hogy kísérletezzék az életüket, mert nem tudják megfizetni a muranói mesterek közreműködését. Egy csomó mindent nem tudnak kifizetni. A „magad uram, ha szolgád nincs” alapon kellett tanulniuk. A versenyhátrányból azonban versenyelőny is következett, mert olyan csodákat tudnak művelni, amiben teljesen exkluzív technikákat képviselnek, ami nincs levédve, mert az egy következő fokozat, de senki más nem tudja a világon. Olyan hűha-élményt adnak még a szakmabelieknek is, ami elgondolkodtatja őket, hogy ez vajon hogy készült. Nem evidencia sok esetben egy üvegnél még egy szakmabeli esetében sem, hogy kitalálja, hogyan készült. Én azt látom, hogy a kortárs magyar üveg esetében, nagy felkészültségű alkotók vannak, akik nem csak a technológiában, hanem az anyaghasználatban, anyagismeretben is világszínvonalat képviselnek. Ám ez nem lenne elég, mellé kell tenni az esztétikát és azt, hogy művészként gondolatokat, érzéseket kell közvetítenie az alkotónak az üveggel. Azért az üveg a választott médiumuk, mert az sok mindent tud, amit egy másik anyag nem: transzparens, belső világokat, univerzumokat lehet létrehozni vele. Olyan saját univerzumokat lehet alkotni, vagy illuzórikus tereket létrehozni, amit kővel, fával nem lehet, mert azok nem áttetszőek. Az üveg megjeleníti a fényt, töri a fényt, mindenféle csodát lehet vele csinálni. Ugyanakkor vannak, akik nem akarnak erre a felszínes attrakcióra alapozni, sőt távol tartják tőle magukat, és nem akarnak szép munkát létrehozni. Habár szerintem ekkor is szép munkák jönnek létre. Van, aki számára az üveg az élet törékenységét jeleníti meg. Instabil anyag. Ezt a fajta instabilitást az élet metaforájaként alkalmazzák. Az üveg az életnek és az egzisztenciának a végtelen törékenységét képviseli a számukra. Mert ahogy az üveg bármikor elpattanhat, eltörhet, felrobbanhat, úgy nem tudjuk azt sem, a mi életünk meddig fog tartani és mi mikor fogunk elmúlni – mutatott rá a kurátor.
VAJON AZ ÜVEG ÉKSZER?
Beszélgetésünk során az üvegékszer is szóba került.
– Igen, Edőcs Márta készítette, aki egyebek mellett üvegékszerekkel, dizájnnal is foglalkozik, és csinál autonóm művészeti alkotásokat is. Három olyan területen alkot, amiből egy embernek egy is éppen elég lenne, és ő mindegyikben nagyon jártas. Jelentős a nemzetközi jelenléte. A Corning Museum of Glass egyesült államokbeli, New York melletti múzeum stúdiójában képzik magukat tovább az üveges szakemberek. Itt ő az egyik vezető tanár. Folyamatosan visszahívják kurzusok tartására, mert ennyire nem evidencia az a technikai tudás, amit a magyar üvegművészek képviselnek – mutatott rá Halasi Rita Mária. Erőcs Máriával is beszélgettünk.
– Biztos egy kicsit csapongó természet vagyok, és szeretek sok mindenbe belekóstolni. Gyerekként üveggyöngyöket gyűjtöttem, aztán felnőttként megtanultam üveggyöngyöt készíteni, teljesen véletlenül. Készítettem saját magamnak ékszereket, amelyeket viseltem kiállításon, konferencián, és egyszer csak megszólított valaki: ki csinálta az ékszert? Ezt követően kaptam meghívókat ékszerkiállításokra. Évek alatt annyi nemzetközi meghívást kaptam az ékszereimmel, hogy mondhatom, az is nagyon fontos része az életemnek – tudtuk meg a művésztől.
Borkovics Péter: az idő a humán gondolkodás állandó problémája
Edőcs Márta munkája, a sejttől a világhálói
A kiállított munkája kapcsán folytatott beszélgetésünk során kiderült, hogy körülbelül 10 éve készít ilyen munkákat, a technikáját sejtelemnek nevezte el. A legelső sorozatnak Sejtelem a neve, ahol a sejtekről, illetve a sejtelmességről van szó.
– Ezt követően készült egy sorozat, aminek Fókusz a neve, majd egy Flow című is, a legutóbbi pedig Network nevű, de mindegyik sorozat sejtekből áll, csak attól függ, hogy ezek a sejtek hogy állnak és milyen mozgásuk, illetve stabilitásuk van, attól függően különböző témákat dolgozok fel vele – osztotta meg beszélgetésünk során Edőcs Márta, akitől nem lehet nem megkérdezni, hogy miután a viselt nyaklánca és a kiállított alkotás is a víz és az ég színeit adják vissza, vajon szándékos választás volt-e?
– Visszafogott színekkel dolgozom általában és nagyon szeretem a vízszíneket, a fehéret és a feketét. Néha kirándulok piros irányban is, de akkor csak piros van, nem keverem a színeket, mert azt gondolom, hogy közelebb áll hozzám ez a monokróm világ – mondta a művész.
A KÁOSZ IDŐBE SZEDETT RENDJE
Borkovics Péter is a Belgrádba érkezett öt üvegművész egyike.
– Egyrészt az idő állandó problémája az embernek vagy a humán gondolkodásnak, másrészt meg az ábrázolási formában főként az idővel foglalkozom. Azt úgy lehet megragadni, hogy valami mozgásban van. A mozgást pedig úgy, hogy van valami rend, amit megmozgatok, vagy deformálok. Ezek egymás utáni lépések. Akkor látszik szép tisztán, ha maga a kiindulási helyzet az egy átlátható logikus rendszer. Azért szoktam egyszerű vonal, vagy logika mentén elrendezett mintázatot deformálni, hogy látványosabban érvényesüljön ez a gondolkodás. Egyébként ezt harminc évvel ezelőtt találtam ki, vagy gondolkodtam rajta, amikor olyan mintázatokat kerestem, ami a természetben létrejön. Szerettem volna úgy felidézni, hogy az ne egy másolás legyen, ne egy fénykép, vagy egy direkt lekövetés, hanem egy procedúra, egy olyan eljárás, amely végeredménye egy tárgy, de ameddig készül, addig is működik egy mechanizmus. Foglalkoztam komputergrafikával is, meg a fizikai mozgások analógiájának lekövetésével. Ez mind arról szól, hogy van egy lekövetés, egy végtelenbe eltolható működés, amit egyszer valamikor meg kell állítani. Ezek is olyan tárgyak, amelyekben ezek a működések valamikor meg lettek állítva. Egy olyan fázist ábrázolnak, amikor már a dinamizmus benne van a tárgyban, hogy a mozgást kifejezze, de még nem annyira kaotikus, hogy ne lehessen visszakövetkeztetni az eredeti állapotra – magyarázta Borkovics Péter. Mint magyarázta, az alkotásában az adott vonalak mindegyike egy-egy réteg. – Kettőtől négy hétig tart, amíg valamelyik alkotás elkészül. Attól függ, hogy mennyire precízen kell az elemeket levágni, megcsiszolni. A következő kanyar pedig, amikor kemencében van, körülbelül hat napig tart, hogy egy vastag üveg lehűljön, hogy ne legyen feszültség benne és ne repedjen meg később. Addig ráadásul nem látok rá, aggódással és várakozással követem, mi történik. Amikor kiveszem a kemencéből, akkor sem látom a végeredményt, mert vannak vastagságok, amelyek azt elfedik, és a felület is egyenetlen. Ameddig lecsiszolom, a rajzolatából nagyon sok minden elveszik. Nagyon érdekes, hogy minél többet csiszolok, annál több minden kezd visszaállni az eredeti állapotra. Kicsit óvatosan kell bánni vele a hibák, üregek miatt. El kell gondolkodni, hogy megéri-e azért, hogy egy tiszta felületet kapjak, vagy pedig néha ott hagyok egy-egy foltot az eredeti felületből, ami még a kemencéből kijött. Folyamatos logikai játék, ráadásul a legvégén derül ki, hogy mi történik igazából benne, mert végig homályos felületem van – avatott be minket az üveg megmunkálásnak rejtelmeibe.
A kiállítást, amely Magyarország belgrádi nagykövetségének, azaz a Collegium Hungaricumnak köszönhetően érkezett a szerb fővárosba, január 10-éig lehet megtekinteni Belgrádban.
Nyitókép: Halasi Rita Mária ékszerét nem lehetett nem észrevenni, fotó: Miklós Hajnalka
