A Szerb Matica Könyvtára nyilvános működésének 185 éve

A Szerb Matica Könyvtára nyilvános működésének 185 éves jubileumára megjelentetett díszes könyvben a szerzők nagy figyelmet fordítottak a kimagaslóan fontos művelődéstörténeti ritkaságok bemutatására, s ezeknek a prezentálása képezi e fejezet legnagyobb hányadát. A sok színes fénykép, amely a régi és ritka nyomdatermékek különlegesen szép címlapjairól, kötéséről és a bennük rejlő illusztrációs anyagról készült, különösen vonzóvá teszi ezt az alkalmi kiadványt.

A szerb kéziratos könyvek bemutatása a Maticában őrzött legősibb kéziratos könyv, a XIII. századból származó Matičin Apostol (Apostolok Cselekedetei) kódexszel kezdődik. Az újszövetségi kánonnak apostolok cselekedeteit szemléltető, legrégibb, ószláv nyelvű, hercegovinai származású könyvét pergamenre írták. A nyolcszáz éves kódex földrajzi és időbeni eredetére mindössze egy lapszéli jegyzet utal. Patinás szövege szerb szerkesztésű ószláv nyelven, fekete és piros tintával íródott. A lapokon látható lyukak nem sérülések, hanem a bőr cserzése folyamán támadt és fennmaradt természetes velejárói a korabeli könyvkészítő mesterségnek, amelyeket a könyvmásoló gondosan ki is került. A XIV. századi nyelvemlékek viszonylatában még egy kéziratos könyv, vajdasági tekintetben hatványozott jelentőségű Bečkerečki tipik (Becskereki Szertartáskönyv) gazdagítja a Szerb Matica kincstárát. A Matica tulajdonában levő kódexek közül a legszebb díszítésű a Gavrilo Trojičaninnak, az észak-montenegrói Pljevlja város közelében levő Szentháromság kolostor szerzetesének 1643-ból fennmaradt zsoltároskönyve: Psaltir Gavrila Trojičanina. E ritka könyvművészeti remekmű több külföldi kiállításon is jelen volt már. Különlegesen szép, arannyal díszített miniatúráiról vált ismertté. Közülük sorrendben az első és legérdekesebb Dávid királyt ábrázolja, akinek a kezében már nem hárfa, hanem guzlica, ez az egyhúros délszláv népi hangszer jelzi, melyik égtáj alatt keletkezett. A második kép Szent Györgyöt ábrázolja, annak a monostornak a védőszentjét, amely részére a könyv íródott, a harmadikon pedig Szent Szávát és Szent Simeont festette meg az ismeretlen illuminátor.

Ugyancsak a kézzel írott nagy könyvritkaságok sorába tartozik a Račai Kiprianosz (a Drina-parti Rača kolostorból a Törökvész elől a szerémi Belcsénybe származott) szerzetes templomi verseskönyve, a Stihologija Kiprijana Račanina, és számos más kézzel másolt könyv: Dusán császár törvénykönyvének több scriptortól készült átirata, zsoltárok, egyházi éneknaptárak, énekeskönyvek, triódónok azaz ünnepmagyarázó könyvek, mariológiai témakörű liturgikus ének- és verseskönyvek (Psaltiri, Akatisti, Stihologije, Bogorodičnici) másolatai is.

A következő fejezet a XV–XVII. századi ószláv nyelven, szerb változatban, illetve szerkesztésben (redakcióban) nyomtatott könyveket hivatott bemutatni. Jelentős művelődéstörténeti eseményként tartjuk számon, hogy harminckilenc évvel a legendás hírű Gutenberg-biblia kinyomtatása után (Mainz, 1455), pontosabban 1494. január 4-én, Đurđe Crnojević főúr és mecénás, olasz műveltségű nemes nyomdájában Cetinjén sajtó alá került az első délszláv cirill betűs ősnyomtatvány, az Oktoih prvoglasnik, görögkeleti templomokban használatos énekeskönyv, reggeli és esti imák gyűjteménye (Ősnyomtatványnak vagy inkunábulumnak nevezik az 1500 végéig Európában szedésnyomással előállított műveket). A Crnojević-nyomda, amelyet az irodalom gyakran Obodi Nyomdaként is emleget, 1493 és 1496 között működött. Ezen évek alatt Đurđe Crnojević és munkatársa Makarije szerzetes hét nyomdászsegéddel együtt még négy leggyakrabban használt egyházi szertartáskönyvet készített. A jelzett gyűjteményhez tartozó ortodox vallásos könyveknek, amelyek Cetinjén, Velencében, Goraždeban, Rujnóban, a Gračanicai, Mileševói valamint a kosjerići Mrkšina crkva monostorban, továbbá Belgrádban, Szkadár városában és Romániában jelentek meg, összesen negyvenegy kiadása ismert, ebből egy eddig ismeretlen nyomdából való. A legtöbbjük Božidar és Vićenco Vuković velencei tipográfiájában készült, amely a 16. század második évtizedétől a hatvanas évekig működött. A Matica srpska Könyvtárban található a leggazdagabb ilyen jellegű gyűjtemény – a nyomdatermékek harmincegy kiadásának 147 példányát mondhatja magáénak az intézmény.

A Maticában őrzött XV–XVII. századi idegen nyelvű kiadványok, köztük görög, olasz, latin, német, francia, magyar, orosz és más nyelvű nyomtatott könyvek gyűjteménye, is igen gazdag. Tizenhat ősnyomtatvány is része az állománynak: tizenhárom latin, kettő német és egy olasz nyelvű. Ezek közül kiemelkedik: Francesco Petrarca: Trionfi (Diadalok) (Velence, 1478), Claudios Ptolemaiosz: Cosmographia (Kozmográfia) (Ulm, 1486), Roberto Caraccioli: Sermones de laidibus sanctorum (Prédikációk) (Augsburg, 1490) és Hartmann Schedel: Liber chronicarum (Krónikák könyve) (Augsburg, 1496). A Schedel-krónika különösen jelentős a magyar történelmi vonatkozásai miatt is. Mivel ez a mű az emberiség történetét írja le a bibliai teremtéstörténettől kezdve addig a korig, amelyben megszületett, benne jelentős helyet kaptak a magyar történelem nagy alakjai és eseményei Szent Istvántól Mátyás király uralkodásáig. A Világkrónikában jelentek meg először Európa középkori városképei köztük Buda látképe, de Sabatz városképe is, amely egy fontos magyar vonatkozású történelmi eseményt, Szabács viadalát hivatott illusztrálni.

A régi és ritka könyvek gyűjteményéhez a híres holland Elzevir család által kiadott könyvek – elzevirek 46 példánya is tartozik. A család feje a leydeni Louis Elsevier (1540–1617) körülbelül 100 könyvet nyomtatott, fiai és unokái pedig több mint 1100 könyvet adtak ki Leydenben, Utrechtben, Hágában, Párizsban, Koppenhágában, Frankfurtban, Rómában és Nápolyban. A könyvek többnyire kis formátumúak, grafikai tökéletesség, igényes és hibátlan kivitelezés jellemzi őket. Ugyancsak a ritkaságok gyűjteményének része öt kötet aldina, Aldus Manutius (1449–1515) híres velencei nyomdász és követőinek nyomdatermékei, amelyek címlapjain a nyomda védjegye, egy horgony köré tekert delfin látható. Ezek a kiadványok a korabeliektől kisebb méretűek voltak, és olcsóságukkal, szöveghűségükkel, valamint tipográfiai tökéleteségükkel váltak ki közülük.

A Matica srpska Könyvtára ritkaságtárának magyar nyelvű részlege számban meglehetősen szerény, de az ide tartozó művek annál értékesebbek. Jobbára a magyar irodalom klasszikusainak ritkaságszámba menő példányai, továbbá vallásos kiadványok, bibliák, ima- és zsoltárkönyvek, törvénytárak és szakmunkák alkotják. A legrégibb magyar nyelvű műkincs az első teljes katolikus magyar Biblia-fordítás, a Káldi György nevével fémjelzett 1626-os bécsi nyomtatású Ó- és Újszövetség. A Maticának két restaurált példánya is van e Szent Bibliából, az egyiknél meg lehetett őrizni az eredeti kötést, a másiknál viszont el kellett távolítani az igen sérült kötéstáblákat. A könyv védődobozba került, de előtte a lapjainak nagy részét japán papiros közé égették (laminálták), hogy ilyen módon megőrizzék a további romlástól. A Biblia bőrbevonatú kötéstábla-maradványát is megtisztították és a védődobozba helyezték. Mindkét könyv a Régi Magyarországi Nyomtatványok (2. köt., 406. p.) által „B-variánsként” emlegetett változathoz tartozik, amiről az eredeti rézlemez középső részére került új címleírás vall. A rézmetszetű címlevél díszes keretébe, Dávid király (most már hárfával a kezében), Mózes, a magyar szentek (Szent István, Szent László, Szent Imre), valamint az evangélisták képe került. Káldi György két évig tartó bibliafordítását Pázmány Péter felkérésére 1605-ben kezdte meg, de munkája megjelentetésére csak 1626-ban került sor Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, Pázmány Péter esztergomi érsek és a bécsi kincstár segítségével. A Káldi-fordítás megújított szövege ma is a katolikus istentisztelet hivatalos szentírási szakaszainak forrása.

A Szerb Matica Könyvtára a XVIII. és XIX. századi szerb könyvek és újságok leggazdagabb gyűjteményeiről is ismert. A szerb könyvnyomtatás XVII. századi megszűnése után az első ismert XVIII. századi nyomdatermék az 1719-ben Bécsben nyomtatott és rézkarcokkal díszített Mesecoslov (Menológia, a keleti egyház liturgikus könyve, amely a szentek életét és egyéb olvasmányokat hónapok szerint tartalmazza) lett.  Ezt az egyedi művet nemrég fedezték fel, s vásárlás útján a belgrádi Szerb Nemzeti Könyvtár tulajdonába került. E felfedezést megelőzően sokáig azt hitték, hogy az 1726-ban, Rimnikben, orosz kiadás szerint nyomtatott Teofan Prokopovics-mű, a Pervoje učenije otrokom (ábécéskönyv) volt az első, szerbek számára könyvprés alá került nyomtatvány a XVIII. században. E mű a Matica könyvtára ritkaságainak gyűjteményében is fellelhető. Időben, ha nem is a legrégebbi, de a legismertebb XVIII. századi nyomdatermék Hristofor Žefarović Stematografija (Sztematográfia) című műve, amelyet Bécsben adott ki 1741-ben. Hristofor sokat utazó szerzetes volt, megjárta Belgrádot, Bécset, Moszkvát, sőt Jeruzsálembe is elzarándokolt. Utazásai során rajzolt, rézkarcokat készített, kegytárgyakat árult, monostorokban szentképfalakat (ikonosztázionokat) festett. Legjelentősebb művében a korabeli balkáni és európai államok címereit, köztük Magyarországét is, elkészítette és a szerb és bolgár fejedelmeket ábrázoló rézkarcokkal együtt jelentette meg. Sztematográfiája a XVIII. század utolsó évtizedeinek megkerülhetetlen címertani forrása lett.

A XVIII. századi szerb polgári írók köréhez, akik három nyelven írtak (egyházi szláv, szlavenoszerb és köznépi szerb nyelven), tartozott Zaharije Orfelin és Dositej Obradović is.

Zaharije Orfelin (1726–1785) költő, történetíró, rézmetsző, a szerb késő barokk kultúra meghatározó alakja volt. A karlócai érsekek udvarában, majd Velencében Dimitrios Theodosiou nyomdájában tevékenykedett. Itt adta közre 1762–1763-ban a Plač Serbiji (Szerbia siratása) című hazafias versét, amelyben a szerb nép tragikus sorsát énekli meg. Az újabb kori szerb irodalomban ez az első kimagasló költői alkotás. Orfelin Nagy Péter orosz cárról írt kétkötetes komoly történeti munkáját szintén Velencében nyomtatta 1772-ben. A XVIII. századi szerb könyvek sorában ez a legterjedelmesebb és legjelentősebb történelmi tárgyú nyomtatvány. Az ő nevéhez fűződik még az első szerb folyóirat (Slavenoserbskij magazin, 1768) beindítása, s az első kalligráfiakönyv (1778) megalkotása is. Mindezen kiadványok részei a könyvritkaságok tárának.

Dositej Obradović (1739 vagy 1742–1811) író, filozófus, nyelvész, műfordító, politikus, a Belgrádi Egyetem alapítója, a szerb nemzeti ébredés és újjászületés forradalmi időszakának pedagógusa és reformátora volt. Lipcsében 1783-ban adta ki élete fő művét Život i priključenija (Élet és kalandozásai) című önéletrajzi alkotását, amelyben híven leírja életútjának viszontagságait. A Szerb Matica Könyvtárában e becses mű mellett a Pismo Haralampiju (Levél Haralampije Mamulának) címet viselő Dositej-nyomtatvány is megtalálható, amely szintén Lipcsében, 1783-ban került prés alá. Ez a 16 oldalas levél, amelyet egy horvátországi szerb barátjának címzett, Dositej első publikált írása és egyben felvilágosodási kiáltványa. Ebben arról is tájékoztatja barátját, hogy a Sovjeti zdravog razuma (A józan ész tanácsai) című munkáját egyszerű szerb népnyelven kívánja kinyomtatni. Ő volt az első, aki a nép nyelvét akarta érvényesíteni az irodalomban, de még kevés sikerrel. E törekvés csak a XIX. században Vuk Stefanović Karadžić, filológus, néprajzkutató, a szerb nyelv megújítója munkásságában teljesedet ki.

A jubileumi könyvben a XIX. századi raritások sorát éppen Vuk könyvei nyitják meg: Mala prostonarodnja slaveno-serbska pjesnarica  (Kis köznépi szlavenoszerb daloskönyv), az első köznépi szerb nyelv grammatikája Pismenica srpskoga jezika, és a Narodna srbska pjesnarica (Szerb népdalok). Bár nem volt része rendszeres oktatásban, önképzéssel enciklopédikus műveltséget szerzett. A szerb népköltészeti termékek gyűjtése mellett, a szerb népszokásokat is lejegyezte, de ezenkívül Bécsben 1847-ben lefordította és kiadta az Újszövetséget is: Novi zavjet Gospoda našego Isusa Hrista. Ebben az évben még három mű jelzi a szerb nyelv és helyesírás megreformálásáért indított harcot: Đura Daničić Rat za srpski jezik i pravopis (Harc a szerb nyelv és helyesírás megújításáért), Petar II. Petrović Njegoš Gorski vijenac (Hegyek koszorúja) és Branko Radičević Pesme (Versek) c. kötete.

A könyvritkaságok sorát a különböző örökletéti könyvtárakból származó példányok bemutatásával zárják a szerzők. Az ajándékozók személyéről és könyvtáraikról katalógusok és monográfiák készülnek, amelyek nagy részletességgel számolnak be az egyes bibliotékák kincseiről.

A Régi és Ritka Könyvek és Hagyatékok Osztályának még egy igen fontos szerepéről kell szólnunk. A szakemberek projekteket készítenek más intézmények régi és ritka könyvgyűjteményeinek rendezésére, feldolgozására és védelmére, valamint részt vesznek azok megvalósításában. Ezen intézményi könyvtárak munkáját azzal is támogatják, hogy szakmai segítséget nyújtanak az állomány feldolgozásában, a műemlékeknek számító kiadványok megfelelő nyilvántartásba vételében és a fizikai védelemük megszervezésében. Így került sor a Karlócai Gimnázium Emlékkönyvtárának múzeumi jellegű átalakítását, feldolgozását és védelmét szolgáló projekt megvalósulására is. A Karlócai Gimnázium könyvtárát, a szerbek legrégebbi és leggazdagabb iskolai könyvtárát 1791-ben alapították. Bár a múltban veszteségeket szenvedett, még mindig lenyűgöző tanúbizonyságot tesz a szerb iskoláztatás, oktatás és kultúra magas színvonaláról a XVIII. század végétől gyűjtött több mint 18 000 könyvével és 8000 évfolyamnyi folyóiratával. A Könyvtár az iskolai irodalom mellett fontos kézírásos és régi nyomtatott könyvekkel, valamint adományozóinak teljes könyvtárával is rendelkezik. Az átalakított Könyvtárat a Gimnázium fennállásának 200. évfordulója tiszteletére 1991-ben nyitották meg a tudományos közönség előtt, amikor megjelent a Karlócai Gimnázium Emlékkönyvtárának kalauza is.

A Bácskai Püspökség Könyvtárának feldolgozása és állományvédelme, valamint az egyes püspökök – Platon Atanacković, Mitrofan Šević, Irinej Ćirić, Nikanor Iličić – személyi könyvtárának katalogizálása szintén a Matica keretein belül valósult meg.

A Krušedol kolostor alapításának öt évszázada alkalmából a Matica srpska Könyvtára a Matica srpska Képtárával közösen 2011-ben részt vett a kolostorban őrzött műkincsek megvédésében és felújításában. E jeles jubileum alkalmából tizenhét legfontosabb kéziratos és régi nyomtatott könyvet katalogizáltak, konzerváltak és restauráltak.

2014-ben elkészült a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye Szentendrei Könyvtárában található Arsenije Stojković Püspök Könyvtárának, valamint a Grábóci Kolostor Könyvtárának rendezésére, feldolgozására és védelmére vonatkozó projektum. A végső cél az említett gyűjtemények katalógusának kiadása, valamint a Budai Szerb Ortodox Egyházközség Könyvtára rendezésének és feldolgozásának lezárása volt, ami egyben a magyarországi szerbek kulturális örökségének védelmét is szolgálta.

A könyv befejező részében a Szerb Matica Könyvtára többi osztályának, nevezetesen a Gyarapítási Osztálynak, a Katalógizáló és Bibliográfiai Osztálynak, a Könyvtári Anyagok Tárolási és Felhasználási Osztályának, az Állományvédelmi és Restauráló Osztálynak, a Módszertani Szolgálatnak és a Referensközpontnak a munkájával ismerkedhetünk meg részletesebben. A Szerb Matica Könyvtárának kiadói tevékenysége szintén egy önálló fejezetben került bemutatásra, éppúgy, mint a kiállításokat, a jubileumi ünnepségeket és a Matica srpska Könyvtára Aranykönyv-díjának évenkénti átadását taglaló rész. Évről évre számos kulturális eseményt szerveznek az intézmény munkatársai, közülük a 2015-ben megindított és azóta is rendszeresen megrendezésre kerülő A mai világ és a modern kor embere című tribünsorozatot.

Összegezve megállapíthatjuk, hogy a Szerb Matica Könyvtára nyilvános működésének 185. évfordulója alkalmából megjelentetett kiadvány egy magas színvonalú, kézikönyvként is használható alkotás. Ez a gazdagon illusztrált, jó nyomdai kivitelezésű publikáció nemcsak a könyvtárosok, de a könyvtárhasználók számára is hasznos olvasmány lehet. 

* Библиотека Матице српске: поводом 185 година од отварања за јавност 1838. / Душица Грбић, Гордана Ђилас, Александра Драпшин. - Нови Сад : Библиотека Матице српске, 2023. – 162. p., ill.