A hulladék közé

A hulladéknak nevet adtunk.
Becézgettük szeretgettük ölelgettük.
A mindennapjaink részévé vált.
Beköltöztettük az otthonunkba.
Ágyba fektettük.
Vele együtt hajtottuk álomra a fejünket.
Hulladékról álmodtunk.
Még több hulladékot vizionáltunk.
Azt szerettük volna ha mindent betemet.
Ezért kitartóan dolgoztunk.
És egy idő után a hulladék fölénk nőtt.
Uralkodott felettünk.
Parancsokat osztogatott.
Nem mertünk ellenkezni.
Tettük amit követelt.
Élőlényeket fektettünk a lába elé.
Meghunyászkodva néztük ahogy rájuk tapos.
A vér az arcunkra fröccsent.
Egy pillanatra behunytuk a szemünket.
Majd megfordultunk és újabb élőlényeket hoztunk.
Mindegyikük ott végezte a trón előtt.
Évek teltek el.
Próbáltunk menekülni de próbálkozásaink kudarcot vallottak.
Őrök álltak mindenütt.
A hulladék felügyelte minden mozdulatunkat.
Sokan öngyilkosságot követtek el.
Mi gyávák voltunk ehhez.
Hagytuk hogy a hulladék fokról fokra szívja ki belőlünk az életerőt.
Hörögve vettük a levegőt.
Már nem ettünk csak vizet ittunk.
Lassan elsorvadt a testünk.
Meggörnyedtünk kezünk élettelenül lógott.
Már állni sem tudtunk.
Lapátra tettek.
A hulladék közé dobtak.
Megnyugodtunk.
Eggyé váltunk a szeméttel.
Boldogok voltunk.
Uralkodókká váltunk.
Mienk lett az egész világ.