2025. április 21., hétfő
Radivoj Šajtinac versei

Lennék újra egyedül magamban

(A képek feloldása)

Sírok
mert ez az egyedüli
hozzáférhető beteljesülés
hasonmásomnak a születésből
egy csöppet sem adományozok
rövidüljön a pillanat
halkuljon el

Sírok
mert az udvari vászonfelhők
a bolhalesők
nem térnek vissza
sem az árvízből a vízbefúlt
erőtlenül, lélegzet nélkül, süketen

sírok
mint életemben először, magamnak is
névtelenül, kipirulva, hangosan
tisztán
mintha mindent értenék
akár a tej, mi melegít, táplál s fenyeget
hogy leszek valakié

hogy a felhőkkel együtt érkezik majd
a megmentés
hajadonfőtt

 

Kórházi látogatás
(Házastársi, kozmikus)

Némán
nézi őt

azon töpreng, amaz
vajon mit lát a plafonon
míg hallgat
túl magasra néz

ami lent van
ott látja
fönt

él

s kérdi
ki vásárolta föl
mindezt a magasban

de senki sem hallja
pedig él

 

Mama rezonanciája
(Kórházi látogatás 2)

Közönséges
szívzörej,
mama, ne hallgatózz
 
a fülem se mozdítottam
meg se moccantam

csak eszembe jutott valami
és azon gondolkodtam

Ez minden

 

Tanácsok otthonra
(Botladozó idézőjelek)

Vigyázz
ha nem vagyok itthon
és elvágódsz
föl ne kelj a padlóról
ne gúnyolódj magadon

ne próbálj fölemelkedni
feküdj és hallgass

ne mozdulj
ne hívogass
ne nyúlj semmiért
ne fogd meg a bútort
ami elérhető
mert megmozdulhat
semmit ami képtelen ellenállni
a pornak
a morzsáknak
a szemétnek
az elhullott legyeknek

ha túl soká tart
ha nincs senki semmi sem mozdul
ne okoskodj ne motyogj ne suttogj
fogd be
viselkedj emberi módra

Kovács Jolánka fordítása

Magyar ember Magyar Szót érdemel

Nyitókép: pixabay.com