„Talán épp a virágok miatt lettem festő!" – vallotta Claude Monet, akinek életművében kiemelkedő helyet foglalt el a természet és elsősorban a virágoskertek. Nem csupán a festészethez, hanem a kertészethez is felsőfokon értett, amire saját tervezésű givernyi birtoka mindmáig bizonyíték. Íriszek és tavirózsák, pipacsok és krizantémok, színek és fények kavalkádja a festő- és a mozivásznon is.
Ősszel A modern kert festői: Monet-tól Matisse-ig című dokumentumfilmmel folytatódik a Pannonia Entertainment által forgalmazott Exhibition on Screen című képzőművészeti és kultúrtörténeti dokumentumfilm-sorozat.
A film a Royal Academy of Arts 2016-os kiállításának anyagát járja körül oly módon, hogy szerte Európában ellátogat az ihletadó kertekbe. A kiállítás és a film az 1860-as évektől az 1920-as évekig, az impresszionizmustól az avantgárdig százhúsz remekmű segítségével mutatja be a közkedvelt kertmotívum szerepét és változásait.
Monet Givernyben hódolt szenvedélyének, festői szemmel válogatta ki a különböző színű virágokat, és művészi látásmódjának megfelelően ültetett virágkompozíciókat. A színek, a fény-árnyék hatások folyamatos inspirációt nyújtottak számára. A közeli vízfolyásokat elterelve kisebb tavat alakított ki, és Latour-Marliac által nemesített tavirózsákat telepítette bele. A tó felett átívelő fahíd felépítésével tökéletes kompozíciót alkotott. Érdekesség, hogy a tó tervezésekor nem várt ellenlábasai akadtak: a környékbeli gazdák féltették az állataik itatóhelyét, mert úgy vélték, a tavirózsák megmérgezik a vizet.
Más festők is létesítettek inspirációs forrásukká váló kertet. Max Liebermann, a német impresszionizmus mestere a Berlin melletti Wannsee-nál alakította ki csodás díszkertjét, amelynek egyes részletei visszaköszönnek az alkotásain. A spanyol Joaquin Sorolla még épületmaradványokkal is díszítette madridi kertjét a tökéletes kompozíciók érdekében. Emil Nolde a németországi Seebüllben kora tavasztól késő őszig virágzó díszkertet hozott létre. Különlegessége, hogy a sétautak saját és felesége keresztnevének kezdőbetűjét, A-t és E-t formáznak.
Monet festészetének utolsó korszakában leggyakrabban tavirózsáit festette, a vízen tükröződő, folyton változó fényeket és színeket kombinálta kompozícióiban. Ekkor találta ki, hogy ezt a témát egy külön erre a célra felépített műteremben, a falakat teljesen beborítva is feldolgozza: a grandiózus alkotás körülöleli a szemlélőt. A darabjaira szabdalt és részenként értékesített alkotást a londoni kiállításra újra összerakták, a kiállítás és a mozifilm nézőit egyaránt lenyűgözve vele.
Monet-nak épp ez a végletekig leegyszerűsített kolorizmusa hatott oly inspirálóan a modern festészet kialakulására. A színek dominálása a formák felett kiindulópontot jelentett a modern, avantgárd festők számára. A kert mint téma őket is inspirálta, még Vaszilij Kandinszkij és Henri Matisse festészetében is feltűnik. Matisse egyenesen egy észak-afrikai, tangeri kertet választott abból a célból, hogy a szinte kirobbanó színek megfelelően tükrözzék érzelmi állapotát.
A gyönyörű díszkertek és festmények színkavalkádja, a máig fennmaradt, ápolt, egykor ihletet nyújtó festői kertek, az élő emlékezet színterei igazi felüdülést kínálnak a mozinézők számára.
