Fekete és szürke négyzetes felületek montázsai különböző változatokban, nagyon munkásan és személyes kézírással, valahogy ez a kiállításlátogató első benyomása egy, vajdasági művésztelepet is megjárt svéd művésznő What remains are future ruins, vagy svédül Det som återstår är framtida ruiner, magyarul pedig Maradnak a jövő romjai című kiállításáról.
A bejárattal szemben egy installáció, egy feketére festett, formája miatt tiltó közlekedési jelre (ilyen nincs) emlékeztető tábla, a kiállítás angol nyelvű elgondolkoztató címével. Látogatásomkor éppen a művésznő is ott fogadta az érkezőket, szintén fekete ruhában, ami számomra egy kissé színpadias, pantomim figura jelleget is kölcsönzött megjelenésének. Egy szuggesztív személyiség erős jelenléte, gondoltam magamban, miközben alkotásai technikai megoldásairól kérdezgettem. Kiderült, egy-egy 3-4 négyzetcentiméteres felület végleges kidolgozása néhány órás munka számára különböző puhaságú ceruzákkal. Mindenki tudja, hogy a HB jelzésű grafitceruza az írásra szolgál, míg ugyanennek a puhább változatait B-vel jelöljük, fokozatait pedig számozzuk. Minél több B-s egy ceruza, annál sötétebbre lehet satírozni egy felületet, persze nem kis fáradtsággal. A látottak alapján leszögezhetjük, ebbe a kiállításba óriási munkát fektetett a művésznő.
Angelika ceruzával megdolgozott felületei, és konstruktív kompozíciói, kitűnően érvényesülnek ebben a közepes méretű galériában.(Szerény személyem is grafikákat állított ki itt, annak idején egy a Morgan Ekeråsszal közös kiállításon, kettős szerepeltetésen, ami a KCV galéria koncepciója.)
Az egyik közölt munkánál egy grafika, úgynevezett fotópolimér nyomat részleteit használta fel. A képet feldarabolta, majd egy hasonló nagyságú air-brusch munka részeivel összemontázsolta. A népszerű kombinált technika sajátos, Angelica Olsson-os változata. Komoly, szenzitív és elmélkedésre késztető is egyben. Fény – árnyékos misztikus világ. Itt-ott sejtelmes, naturalisztikus képrészletek bukkannak elő, geometrikus síkokkal váltakozva. Angelica a fekete szerelmese, mondhatnánk félig komolyan. Számomra a fekete színt állítja középpontba, azaz a fekete-fehér mozgóképet, győz meg erről ezen a kiállításon szerepeltetett videoinstallációja.
Zeigarnikeffekten a címe Angelika Olsson videoesszéjének. Ennek az idén készült alkotásnak a hossza 21 perc, zenéjét Dag Rosenqvist szerezte. A kiállításon bemutatják minden egész és fél órában.
– Az Absztrakt vizsgálatok egy sorozat, amely szürkeárnyalatos, geometriai ceruzarajzokból áll. Egy egyszerű négyzetkompozíció megismétlésével végtelen variációk lépnek fel, miközben a statikus és ismétlődő ritmus megmarad. A rajzokat hangulatnyomatnak tekintem, amelyeket rövid légköri hangképekhez lehet hasonlítani – mondja a művésznő.
Angelica Olsson többféle technikában dolgozik, például rajzolással, szöveggel és mozgóképekkel. Képvilága szürkeárnyalatos kompozíciókat formál, ahol a konkrét képzelet és az absztrakt között egy mezőben mozog. Képei gyakran egyedi helyzeteken alapulnak, amelyek egy nagyobb elbeszélés szakaszait vagy töredékeit mutatják be. Tematikailag érdekli a társadalom, a környezet és a politika, valamint annak hatása az emberi testre, pszichére és élettérre. Angelica Olsson Stockholmban született, Göteborgban él és dolgozik. Tanulmányait Kokkolában, a skandináv művészeti iskolában (2000–2002), majd a Valand Művészeti Akadémia szabad művészeti mesterképzésén végezte (2003–2009). Munkáját csoportos és egyéni kiállításokon mutatták be különböző intézményekben, galériákban és független platformokon, mint például az oslói Kunstnernes Hus Tegnebiennale, a stockholmi Liljevalchs konsthall és a göteborgi Konstepidemin. Többek között elnyerte a Carl Larsson ösztöndíjat, az Eric Ericsson ösztöndíjat és a Művészeti Tanács munkaösztöndíját az Art Unit, a Västra Götaland régió és a Jämtland Härjedalen régió képviseletében. Emellett aktív a közművészetben, tanításban, művészeti kommunikációban, valamint íróként és előadóként.
