Vidámság, szomorúság. Melyik látogat meg bennünket? És meddig marad? A derű szívesen látott vendég, de mi légyen, ha a szomorúság fészkeli be magát, méghozzá hosszabb időre… Ez utóbbi nyilván különleges helyzetet feltételez; egy pszichiáter tapasztalata szerint általában azok veszik sikerrel az akadályokat, akik következetesen a saját útjukat járják, s keresve az élet értelmét ők az örömökre is rálelnek. Mindehhez a napi tevékenység kínálja a legtöbb alkalmat, az hozza ki belőlünk a legjobbat. Közben azért folyamatosan kell kérdezni önmagunktól: ki vagyok, és mit szeretnék elérni? Tehát a motiváció után is kutatni kell, a hétköznapi életünk így kerülhet kellő mederbe.
Komolyan kell számolni ugyanakkor a mítoszok és tévhitek sokaságával. Az egyik leghamisabb tétel szerint például a szorongás veszélyes, mivel gyakorta fizikai tüneteket is kivált. Szapora szívverést, szorító érzést a mellkasban, szédülést és így tovább. Ezektől viszont nem kell tartanunk, hiszen például még a legintenzívebb pánikroham csúcsán is csak annyira gyorsul fel az ember szívverése, mint egy közepesen erős edzés közben. Valódi gondok akkor kezdődhetnek, ha valaki a szorongás miatt kezd el szorongani – ez csak fokozza a rossz érzést. Jobban tesszük, ha egyszerűen nem aggódunk a pillanatnyi szorongásunk miatt, hanem elfogadjuk azt, mert annak ereje és intenzitása ekkor egy idő után csökkenni kezd. Ezt egy másik szakember állítja, aki szerint el kell vetni azt a tételt, miszerint a hatékony kezelés érdekében okvetlenül tisztában kellene lennünk szorongásunk lényegével. Megfigyelések igazolják, hogy a szorongás eredeti okának ritkán van köze ahhoz, ami ezt a szorongást a jelenben fenntartja. És a stressztől sem szükséges óvakodnunk. E kellemetlen állapotban ugyan természetes reakciónak tűnik, hogy az ember próbálna megnyugodni, csöndben elvonulva, de ebben az esetben az agy csak azt tanulja meg, hogy a szorongás félelmetes. Holott két különböző dologról van szó: a félelem egy gondolat (vagy gondolatsor), míg a szorongás egy érzés. A megoldás: próbáljuk meg elfogadni a szorongásunkat. Az egyetlen módszer, amivel hosszú távon csökkenteni lehet a szorongást, ha megtanítjuk az agyunknak, hogy a szorongás – akármilyen rossz is – veszélytelen.
Ezt tanácsos szem előtt tartanunk akkor is, ha a boldogság után vágyunk. Merthogy annak is megvannak a sajátos akadályai. A túlzott elvárások például, amelyek egy darabig akár hasznosak is lehetnek, az érzelmi stabilitásnak azonban más a képlete. Tehát: figyeljünk jobban az elvárásainkra, s próbáljuk meg azokat nagyobb mértékben a valósághoz igazítani. Vagy egyszerűen szabaduljunk meg tőlük. Teljesen. Ugyanígy felesleges a jövő miatti aggódás is – ez amúgy valóban komoly stresszkiváltó. Fogadjuk el inkább – bár ez sokkal nehezebb –, hogy az életben sajnos minden bizonytalan.
A magyar köztudottan nem tartozik a jókedvű népek közé, sírva vigadunk, s ilyeneket énekelünk, hogy „Beteg vagyok, fáj a szívem, szüntelenül gyötör a búbánat, / Álmatlanul virrasztok át könnyes szemmel hosszú éjszakákat”. De lehet-e másként? Tehetünk-e valamit a rosszkedvünk ellenében? Erre lehet példa a felvidéki Rudi bácsi. Akik ismerik, azt mondják, a kora nem látszik. Vitális, szellemileg és fizikailag is. Kilencvenöt éves korában ültetett három gyümölcsfája már terem. A mai napig biciklin jár bevásárolni. 1921-ben – nem tegnap volt – az akkor született kisfiúnak az anyakönyvben a 100-as sorszám jutott, amely mintegy előrevetítette a jövendőt. Gombos Rudolfot a minap köszöntötték Nádszegen, annál inkább, mert ő az első olyan lakosa a közel négyezer lakosú községnek, aki megérte a századik születésnapját. Gyorsan pergő élete volt, harmincévesen például már megélte a második világháborút, hazaszökött a hadifogságból és a csehországi deportálásból is. Merthogy megvan benne az a képesség, hogy történjen bármi, mindig feláll és továbblép, minden helyzetben feltalálja magát, és nem adja fel. Hiszi, hogy mindenkinek van őrzőangyala, de neki legalább ötven.
A kérdésre, hogy mi a hosszú élet titka, egyszerű a válasza: „Szerelmesnek kell lenni, mert ahol szerelem van, ott béke is van, egyetértés és boldogság.” Miután a felesége meghalt, harmincöt évig volt egy élettársa, annak elhalálozása után új társat hetvenévesen talált, akivel huszonegy évig élt együtt. Mint mondja, ma is imádja a szépasszonyokat, a magyar dalokat meg a kártyát.
A születésnapi ünnepségen a régió legendás cigányprímása húzta el a kedvenc nótáját, külön köszöntötték ugyanakkor a veterán focisták is: bajnoki mérkőzésük előtt Rudi bácsi végezhette el a kezdőrúgást.