Az idén negyedévszázados tevékenységét ünnepeli az újvidéki Színes Szilánkok Diákszínpad.
Az együttlét, a barátkozás és a szép beszéd ápolása jegyében
– Az Újvidéki Színház diákszínpada születésekor jelen volt: Klemm Márta magyartanárnő, Juhász Valéria tanítónő és színésznőként jómagam – emlékszik vissza a kezdetekre Ábrahám Irén művésznő.
– Ács József, színházunk akkori igazgatója, pedagógus lévén, az ötletet fenntartás nélkül elfogadta. Elindult a szekér több mint száz gyermekkel…
Voltak kétkedők, de lelkesedésüket ez nem törte le. Sokan azt mondták, ez a kezdeti láng egy-két év alatt lealszik. Nem lett igazuk, mert utánunk Figura Terézia színre lépett. Sok-sok gyermek, ifjú, szülő, oktató és támogató itt nyüzsgött, mert érezte, hogy ez nemes akció.
Célunk kettős: színházszerető és -értő közönséget nevelni. Nem gondoltuk, hogy huszonöten a színészpályán kötnek ki.
Sorjáztak a versek, prózák, zene és kísérleti előadások, a Samupipőke ősbemutatóból a csapat még filmet is forgatott. A legfontosabb azonban az együttlét és barátkozás, a szép beszéd ápolása és a művészetekhez való ragaszkodás.
Ezúttal is nagy szeretettel köszöntöm mindazokat, akik a diákszínpadhoz tartoznak és tartoztak, ha a közelünkben, vagy bárhol a nagyvilágban vannak
Magyar diákok sajátos, biztonságos gyülekezőhelye
Klemm Márta: – 1996. március 1-jén hiánypótló, de egyúttal a már szórványnak tekinthető újvidéki magyar közösség számára messzemenően előremutató kezdeményezés valósult meg az Újvidéki Színház kereteiben. Ábrahám Irén színésznő, Juhász Valéria tanítónő és jómagam javaslatára megalakult a Színes Szilánkok Diákszínpad, az újvidéki és a város környéki – tiszakálmánfalvi, pirosi, kamenicai, péterváradi, temerini, sőt óbecsei és szenttamási – magyar diákok sajátos és biztonságos gyülekezőhelye.
Már megalakuláskor több csoportban fogtatok hozzá az alkotóműhely céljainak megvalósításához.
– A kezdeményezés sikere még az alapítókat is meglepte. A székvárosban és a környező településeken élő magyar fiatalok körében óriási visszhangra talált a felhívás, ezért már az alakuláskor több csoportot kellett alakítani, hogy minden érdeklődőt be tudjanak kapcsolni a munkába. Akárcsak a kezdetekor, úgy a mai napig is három csoportban: a kiscsoportosok (a „cseperedők”), a középcsoportosokat (a „haladók”) és a nagycsoportosokat (a „talajvesztettek”) felkaroló szakkörben folyik a szakmai képzés. A próbát főleg hétvégeken zajlanak, de a bemutatók előtt napi több órán át is folyamatosak a próbák. Ennek köszönhetően szokatlanul szoros baráti kapcsolatok, ismeretségek alakultak ki a környékbeli magyar fiatalok között, ami jelentősen hozzájárult a tevékenységek bármelyik formájában bekapcsolódott gyerekek magyarságtudatának erősítéséhez és a közösségi érzés megszilárdításához.
Az elmúlt negyed évszázadban a magyar és a világirodalom számos kiemelkedő alkotása elevenedett meg a fiatal művészeknek köszönhetően az Újvidéki Színház színpadán…
– A közönség láthatta a Csongor és Tünde, János vitéz, Az ember tragédiája, Óz, a nagy varázsló, Rómeó és Júlia, Yerma, Biberach, Valahol Európában, Sok hűhó semmiért, A bábok lázadása, Mennék haza, de otthon vagyok, Folk and swing, Özvegyek, Anne-impressziók, Csoportkép, (Át)változások, Így lettem töredék, Karinthy-hommáge... és más színvonalas előadásokat. Emellett a fiatalok rendszeresen előadásokkal emlékeztek meg a magyar történelmi évfordulókról és nemzeti ünnepekről is. A tehetséges fiatalok versmondással, zenekari fellépésekkel is bizonyították rátermettségüket, részvételükkel készült néhány hangjáték, sőt egy tévéfilm (Samupipőke) is. A diákszínpad keretében folyó munka minőségét az is szavatolja, hogy fiatalokkal számos hazai és magyarországi ismert művész, pedagógus foglalkozik. A teljesség igénye nélkül hadd említsünk meg néhányat közülük: Gyenes Ildikó, Nagypál Gábor, Bóbis László, Balázs Áron, Krizsán Szilvia, Mezei Kinga, Mess Attila, Ábrahám Irén, Szilágyi Nándor, Puskás Zoltán, Huszta Dániel, Klemm Dávid, Erős Ervin és még sokan mások.
Mely célok megvalósítása tölt el büszkeséggel?
– A művészeti alkotóműhely célja a legfiatalabb magyar diákok közös találkozási, ismerkedési és szórakozási lehetőségének megteremtésén túlmenően a hasznos időtöltés biztosítása, a tehetséges fiatalok felkarolása, az anyanyelv ápolása, a magyar közösségi szellem és a nemzeti öntudat megerősítése, az önbizalom növelése, a nyilvánosság előtti szerepléssel kapcsolatos gátlások leküzdése, és nem utolsósorban a magyar színházkedvelő és -értő közönség utánpótlásának kinevelése.
A csoport igyekszik minden évben megmérettetni magát és visszaigazolást kapni arról, mennyire sikeres a befektetett munkája. A visszajelzést kedvező, amit a hazai és a külföldi (Magyarország, Románia, Szlovénia) szemléken, amatőr színjátszó fesztiválokon elnyert (előadásért járó, színészi és rendezői) díjak nagy száma is bizonyít. A Színes Szilánkok Diákszínpad eredményeit számbelileg is kifejezhetjük, ha elmondjuk, hogy az elmúlt negyed évszázadban a munka különböző formáiban több mint 800 Újvidék környéki magyar fiatal vett/vesz aktívan részt, és közülük mára 25 hivatásos színésszel, rendezővel zenésszel, képzőművésszel lett gazdagabb a vajdasági magyar közösség. Ha mindenhez hozzátesszük, hogy az Újvidéki Színház állandó repertoárján tartja a Színes Szilánkok Diákszínpad előadásait, a fiatalok az elmúlt 25 évben az Újvidék környéki szórványmagyarság többezres közönségének mutatta meg, miként lehet ápolni és őrizni a magyarságot.
A Színes Szilánkok Diákszínpad a jelenlegi sajnálatos körülmények miatt a szokásosnál csendesebben, visszafogottan ünnepeli negyed évszázados fennállását, de a fiatalok és a szervezők már javában készülnek, hogy a világjárvány okozta korlátozások feloldását követően bizonyítsák fiatalos lendületüket – nyilatkozta Klemm Márta.
Az aggodalomtól a támogatásig
Mit jelent egy színjátszó gyerek a családban? – kérdeztük Venczel Valentint, az Újvidéki Színház igazgatóját.
– Huszonöt éve folyik az színházban az utánpótlásra irányuló tevékenység. Pozitív hatással van a család életére, amikor a gyerek/fiatal közli, tagja lesz egy táncegyüttesnek, színjátszó csoportnak vagy művészeti műhelynek. Ilyenkor a családtagokat különféle érzések kerítik hatalmukba, az örömtől, a büszkeségtől az aggodalom érzéséig, az utóbbiban nyílt ellenállás, lebeszélés, ellenvetés is van, hogy művészettel foglalkozzon a gyerek. A család aggodalma végül is a támogatás lesz. Azok a családi közösségek, amelyekben a gyerek művészetkedvelő, színjátszótag, plusz értéket kapnak. A plusz érték nemesíti nemcsak a színjátszót, hanem a család minden tagjának életét, feljavítja a család életérzését, minőségét is. A család rábízza gyermekét azokra a színészekre, pedagógusokra, akik vele foglalkoznak – hangsúlyozta Venczel Valentin, arra kérve a kedves szülőket, hogy ösztönözzék a fiatalokat a színjátszó tevékenységre.
