O tempora o mores, ó idők, ó erkölcsök, mondhatnánk a cicerói mondással, hiszen párszáz éve Folnesics Lajos gyermeki nyelvújító hevületében még azért fohászkodott, bár érnénk el arra a grammatikai tökélyre nyelvünkben, hogy a biológiai nemeket megkülönböztetőleg jelölhessük, ma ellenben egy roppant haladó germán tévécsatorna, ennél haladóbb hogy is lehetne, neutralizált híradóműsort kíván megvalósítani! Idézem a brüsszeli Politicót: „a Németországban közölt hírek ezentúl gendersemlegesebbek lesznek nyolc vezető német, osztrák és svájci hírügynökség hétfői (június 21.– P. P) bejelentése szerint”. A lelkes kollektíva már csak azon sápítozik, hogy a német többes számban nincs igazi neutrum, hanem nemi megkülönböztetés van: vö. pl. schöner, schöne, schönes ’szép egyes számban hím- nő- és semlegesnemben’ versus schöne ’szépek többes számban’, der schöne Mann ’a szép férfi’, die schöne Frau ’ a szép nő’, das schöne Kind ’ a szép gyermek’ versus die schönen Kinder ’ a szép gyermekek’. Ezenfelül olvasatukban a mindhárom nem jelölésére alkalmas die schönen Kinder grammatikai alak mintha eleve maszkulin-gyanúba keveredne PC+LMBTQ-körökben. Hiába, a lankadatlan éberség a jó agitprop munka alapja, ezt már az ötvenes évek élharcos elvtársai is jól tudták, s ki merné állítani, hogy mai nyugati utódaik bármiben is elmaradnának tőlük. Legfeljebb annyi hibádzik még az idillhez, hogy a Politicónak (egyelőre) nincs szivárványos sarló-kalapácsos fejléce. No persze az őszinteség manapság sem az aktuális őrületet vakon követő szellemi bakancsosok fő erénye, így lehet, hogy elég nekik a szivárványos vasököl, mely változatlanul „oda csap ahova köll”, a sarló-kalapácsot meg szemérmesen letagadják. Más önkényuralmi jelkép is eszünkbe juthatna erről a nyelvgyilkos gendermániáról, de ezen a ponton meg legyünk mi szemérmesek.
Mindazonáltal, felebarátim, nő- és hímnemben egyaránt, továbbá kiskorú germán sorstársaim nyelvi semlegesnemben, vannak halovány kétségeim afelől, hogy die Kinder és a die Frauen mondjuk a die Männer alakkal szemben a die névelő többes számbeli egyalakúsága miatt épp hímnemű lenne... Józan ésszel ez úgy néz ki, hogy többes számban a grammatikai nem kategóriája szerint nincs elkülönülés a németben (szemben pl. a neolatin nyelvekkel). Hozzáteszem, 2015 telén még a die Zeit c. lap (vigyázat, ez meg nőnemű szó, ha tetszik a grammatikai gendergerilláknak, ha nem), akkori vezető publicistájának, Harald Martensteinnek is erős kétségei voltak az ilyen „nemsemlegesítő” nyelvi akciók értelmét illetően. Hetedfél éve ugyanis egy berlini „Professx” tartotta diszkriminatívnak, hogy egy hölgyprofesszort Professorin-nak szólítsanak, mert ugyebár mivel rosszabb az egy Professor-nál, ha meg nem rosszabb, akkor hogyan merjük neme szerint megkülönböztetni, azaz biológiai nemét nyelvtanilag tükrözni. Csakhogy Professornak szólítani még iszonytatóbb diszkrimináció lenne ugyebár, mert ez meg egyenlő lenne a hímnemű alak egyeduralmával. Így aztán nemtelen okfejtésében már akkoriban eljutott a mai nemsemlegesítendő német híradó alapelvéig: kerüljük a nemek jelölését, mert az aggályos. Így született hát a (das) Professx alak, mely ugyan kiejthetetlen volt, ám általa megszabadulhattunk (volna) a biológiai nem grammatikai jelölésének undok mocskától. Szóval Marstenstein akkoriban még ironizálhatott így, idézem: „Ha lemondunk a nyelvben arról az elvről, hogy kiejthető is legyen, az nagyjából olyan, mintha azt mondanánk: Nem fontos, hogy egy ital iható legyen, fő dolog, hogy az ital nemsemleges legyen.”
Ám hiába minden észérv, a haladó eszmék fel-feltörnek Berlinben. Erről nyilván Petry Zsolt is tudna mesélni, aki naivan hinni mer(t) az anya-apa-gyermek(ek) ósdi családmodell érvényességében, s netán azt képzelte annyi németföldi év után, hogy a labda (der Ball) németül hímnemű, a kapu (das Tor) meg semlegesnemű. Pfuj, micsoda mélyparaszti konzervativizmus, a gendersemlegesség iránti abszurd érzéketlenség! Csak azt tudnám, miért csak Petryt rúgták ki eddig, miért nem az egész német akadémiai nyelvtudományi brigádot Professx-szestül, akik még mindig nem alkották meg ezen világos grammatikai nemű, következésképp rasszista, homo- gendero- és ördög tudja, mi egyebofób szavak helyett a das Ballx, das Torx LMBTQI és PC-kompatibilis neologizmusokat. (Természetesen az ős-zseniális berlini der/die/das Professx mintájára.) Legyünk csak bátran kiejthetetlenek!
Hogy mi ebben az egészben a dolog tragikomikumán túl a valódi tragédia az emberi nyelvekre nézve? Hát a hagymázosság, mely a biológiai nemcserék, nemtagadások, nemgyalázások élettanilag és társadalmilag is erkölcstelen, közveszélyes gyakorlatát a nyelv legalapvetőbb funkcióira is kivetíti. Ahhoz sem kell nyelvésznek lenni, hogy belássuk, a legalább két grammatikai nemmel (hím- és nőnemmel) áldott-vert nyelvek értelemszerűen tükrözik a biológiai nemet (főszabályként élőlények esetében a kétféle nem egybeesik, l. fenti példáinkat, ill. például a kandúr-nősténymacska ellentétpárt: der Kater, der gestifelte Kater ’kandúr, Csizmás Kandúr’, de die Katze ’(nőstény)macska’. A foglalkozásnevek esetében ugyanígy meg van a kettősség: Kellner vs Kellnerin, Sänger vs Sängerin ’pincér vs pincér(nő)’, ’énekes vs énekes(nő)’. A magyarban, grammatikai nem híján nem szükségszerű, és az esetek döntő többségében nem is szükséges az ilyen férfi-nő megkülönböztetés. A németben azonban természetes, ahogy a hollandban, franciában, spanyolban, olaszban is.
Ám mi lesz a szavak túlnyomó többségével, amelyeknek – legalábbis az átlagbeszélő számára – önkényes a nyelvtani neme? Míg az asztal (der Tisch) masculinum, a pad (die Bank) pedig femininum, addig az ablak (das Fenster) neutrum. Tényleg az olyan ritka „biszex” szavak maradnának csak polkorrektek mint a zsálya (der vagy die Salbei)? És mi lesz azokkal a szavakkal, a német nyelvi szókincs jelentős része, ahol a végződés (általában képző) meghatározza a nemet, szintén önkényesen? Hogy is fog akkor hangzani ez a gendersemleges híradó? És ki is fogja egyáltalán megérteni?!
Valaha, kisgyermek koromban volt nekünk egy osztrák tantink, a világháború forgataga felejtette itt, férjét vesztve, Magyarországon. Tante Theresa mellett már gyermekfejjel belekóstoltam a német nyelv logikájába, később szívesen olvastam német klasszikusokat és Grimm-meséket eredetiben. De bevallom, az utóbbi évtized sokszor kirívóan magyarellenes német mainstream-történései óta ritkábban veszem elő őket, habár kedves szerzőim erről aligha tehetnek. Csak fáj ez az egész közép-európai szívünknek. Mintha éppen mi, magyarok segítettünk volna németeknek a vértelen újraegyesítésben, de úgy látszik, Helmut Kohl halála után ez már no matter...
Azonban nemzeti sérelmünknél sokkalta nagyobb azon globális veszély, melyet ezek a bimbózó, sőt immár kiteljesedő, a nyelv alapvető rendszertulajdonságait fenyegető ideológiák világszerte jelentenek. A mosdókat át lehet matricázni a legképtelenebb transzgender módokon, de a nyelveken ezt az „átmatricázást” végigvezényelni egyenlő a használható, értelmes, kultúrába ágyazott nyelvi kódok végével. Osztrák tantimra emlékezve is remélem, maradunk vagy leszünk annyian, hogy ezt a globális nyelvgyilkosságot megakadályozzuk. A latint és az ógörögöt már durván megbélyegezték a gender-elvtársak, úgy látszik, most a németek nyelvi agymosásán a sor.
