A TEMPLOM ÉS A HANGSZER
A Szabadkai Zsidó Hitközség 1892. április 19-én Geiger Adolftól kapott adományként egy telket a Széchenyi tér és Jókai utca sarkán. A lélekszámban gyarapodó és a város gazdasági életében meghatározó szerepet betöltő szabadkai zsidó közösségnek eltökélt szándéka volt, hogy e telekre egy zsinagógát építtet. Közben 1899-ben a Szegedi Zsidó Hitközség egy tervpályázatot írt ki új zsinagóga építtetésére Szeged központjában. Dr. Milkó Izidor, a Szabadkai Zsidó Hitközség elnöke és a hitközség vezetősége élénk érdeklődéssel figyelte ennek alakulását. Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti építészpáros is benyújtotta tervpályázatát. Egy rendhagyó formájú, modern, szecessziós stílusú zsinagóga tervét tették le az asztalra. Bár a terv mellett zsűritagként maga a szecessziós stílus atyja, Lechner Ödön építész is kiállt, a terv nem nyerte el a konzervatív ízlésű bírálóbizottság tetszését. A Szabadkai Zsidó Hitközség viszont mindjárt a tervbemutatót követően átvette Komor és Jakab zsinagógatervét. Miután a tervezőpáros a tervrajzokat a helyi viszonyokhoz igazította, 1900-ban megkezdődhetett az új szabadkai zsinagóga építése. Az épület 1902 őszére elkészült, de az utómunkálatok még egy évet vettek igénybe. Az új zsinagógát 1903. szeptember 17-én adták át rendeltetésének. Az ünnepségen jelen volt dr. Bíró Károly, Szabadka polgármestere, a városi főhivatalnokok, a hitközségi elöljárói, valamint Jakab Dezső, aki az aranyozott templomkulcsot bársonypárnán nyújtotta át dr. Blau Gézának, a hitközség elnökének.
De mi a helyzet a templom orgonájával? A hangszer történetét Hajdók Judit budapesti orgonaművész, -szakértő, -kutató, a zsinagógabéli orgona felújítás-vezetőjének és felügyelőjének, valamint Apró Tibor topolyai orgonaépítőnek a Magyar Szónak adott interjúi alapján tudjuk felvázolni. A zsinagóga orgonája az épület felavatására elkészült. A hangszer Wegenstein Lipót temesvári orgonaépítő műhelyében készült. A fent ismertetett körülmények miatt nem meglepő, hogy a szabadkai zsinagóga orgonája szinte egy időben, ugyanazzal a diszpozícióval készült, mint a szegedi zsinagóga orgonája. A belső szerkezetük szinte azonos. Lényeges különbséget köztük főleg a külső szekrényben találunk. A szegedi egy kétszekrényes és a templomtérből látszó, a szabadkai egy paraván mögé elhelyezett hangszer. A szegedit egy nagyobb térhez, míg a szabadkait kisebb térhez tervezték. A szabadkai orgona egyébként egy 21 sípos hangszer, amely így egy közepes méretű orgonának számít.
A szabadkai zsinagóga orgonája az átadását követően az 1940-es évekig működött. A hangszer ez idő alatt nem került átépítésre. A II. világháború után az egykor 6105 lélekszámú szabadkai zsidóságból mindösszesen 1050-en (17,3 százalékuk) tért vissza a haláltáborokból, deportálásból, munkaszolgálatból, vagy éppen a partizán ellenállásból. 1945 után a tragédiák sorát túlélt zsidóságot újabb csapás érte. Az új „néphatalom” államosítás címén elvette földjeiket, gyáraikat, üzleteiket, kiadóhivatalaikat, iskoláikat, egy szóval mindenüket. Így a zsidó fiatalság zöme elhagyta a titói Jugoszláviát. Először főleg az Egyesült Államokba vándoroltak ki, 1948-tól pedig Izraelbe. Nem tudni, hogy a szabadkai zsidók deportálását követően használták-e még az orgonát, és ha igen, akkor meddig. A megmaradt kis, néhány száz fős, szabadkai zsidó közösség erejét meghaladta a zsinagóga karbantartása. A kommunista városvezetés pedig nem mutatott érdeklődést a szakrális épület megmentése iránt. Így a zsinagóga pusztulásnak indult. Erre a sorsra jutott a zsinagóga orgonája is. A hangszerben sok kár keletkezett, egy részét széthordták. Végül a zsidó közösség egy 1979. szeptember 4-én aláírt szerződésben a városnak ajándékozta a zsinagógát, abban a reményben, hogy felújítják és hozzá méltó kulturális célokra használja fel azt. Az épületet azonban csak 1987-ben helyezték műemlékvédelem alá, majd 1990-ben kiemelt jelentőségű műemlékké nyilvánították. Helyreállítási munkálatai negyven éven át tartottak. A döntő fordulat végül 2014-ben következett be, amikor a magyar állam anyagi és szakmai támogatása lehetővé tette a zsinagóga teljes felújítását. A templom orgonája ekkor már csak egy romhalmaz volt. Sípműve szinte teljes egészében hiányzott. A munkálatok végéhez közeledve Hajdók Judit felmérte az orgona állapotát, és 2018. januárban, a zsinagóga építészeti munkáinak a műszaki átadásán átadta a helyreállítási tervdokumentáció egy példányát mgr. Hajnal Jenőnek, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének.
Az MNT ez után fel is kérte a neves magyar orgonaszakértőt a zsinagóga orgonájának felújítási munkálatainak vezetésére. Az orgona helyreállítási költségeit a magyar kormány többlettámogatással biztosította. A helyreállítást az Apró Tibor által vezetett topolyai „L’orgue” Orgonajavító műhely végezte el. A felújított szabadkai zsinagóga hivatalosan 2018 márciusában került átadásra. A felújítás azonban az idei évben, a felújított orgona átadásával válik igazán teljessé. A szabadkai zsinagóga immár ugyanúgy néz ki, mint 1903. szeptember 17-én, az épület átadásakor.
A SZABADKAI ORGONA ÉPÍTŐJE – WEGENSTEIN LIPÓT ÉS CÉGE
Fentebb olvasható, hogy a szabadkai zsinagóga Wegenstein Lipót temesvári orgonaépítő műhelyében készült. De ki volt Wegenstein Lipót és mit lehet tudni műhelyének történetéről? A neves orgonaépítő életét és műhelyének sorsát Mándity György 1996-ban a Magyar Szóban megjelent, a vajdasági orgonákról szóló cikksorozatában vázolta fel.
Wegenstein Lipót 1858-ban született az alsó-ausztriai Kleinhadersdorfban. Az orgonaépítést Bécsben sajátította el. Szaktudását Németországban és Svájcban tett vándorútja során tökéletesítette. 1880-ban Temesváron telepedett le. Itt Hromadka József orgonaépítő mesternél vállalt munkát. Öt évig dolgozott a műhelyben, megbarátkozott a családdal, majd 1885-ben feleségül vette mesterének Mária nevű lányát. 1886. június 10-én megszületett első fiúk, Richárd. A következő két gyermeküket csecsemőkorukban elvesztették. Ezután született Ilona (1891–1972), majd József (1894–1930), Alajos (1896–1912), Viktor (1901–1964) és Magdolna (1905–?) nevű gyermekük. Wegenstein Lipót szintén 1886-ban Temesvárott megkapta a lakhatási engedélyt. 1888-ban átvette mesterétől a műhely vezetését, de csak 1893-ig dolgozott itt, majd kilépett, és önálló műhelyt alapított. Wegenstein új műhelyét a legmodernebb gőzgépekkel szerelte fel, 1920-ban pedig elektromos gépeket szerzett be. A műhely kilenc segéddel kezdte meg működését, számuk 1930-ban már 50-re emelkedett. 1926-ban társtulajdonosként maga mellé vette három fiát, Richárdot, Józsefet és Viktort. Ez után a műhely a Wegenstein Lipót és Fiai Orgona- és harmóniumgyár név alatt működött.
A műhely majdnem hatvan évig állt fenn. Ez idő alatt több mint négyszáz orgona készült itt. Wegenstein Lipót első orgonáját már önálló működésének első évében, tehát 1888-ban elkészítette, majd az elkövetkező tíz évben tizennyolc orgonát készített. Az Opusz 18-at kiállították az 1896-os millenniumi kiállításon, amelyért a nagy érmet is kiérdemelte. Ez az egyébként barokk stílusú orgonája a Temesvár-belvárosi plébániatemplomba került elhelyezésre. Az I. világháború után a vállalat Erdély, Máramaros, Kőrösvidék és Bánát különböző felekezetű templomaiban épített orgonákat és harmóniumokat, valamint a moldvai csángó-magyar vidékre is szállított új orgonákat. Wegenstein munkáját dicséri többek között a temesvári székesegyház, a temesvári Jézus Szíve-templom, a máriaradnai kegytemplom és a csíksomlyói kegytemplom orgonája. Emellett a nagybecskereki Nepomuki Szent János-székesegyház orgonája is a Wegenstein-cégnél készült, amelyet a nagybecskereki hívek 1906. május 15-én rendeltek meg. Az orgona 7900 koronába került. A szerződésbe belekerült, hogy az új orgonát a régi orgonaszekrényben kell elhelyezni. A hangszert 1907 februárjában adták át rendeltetésének. A felszentelésnél jelen volt dr. Váradi Árpád csanádi püspök is.
Wegenstein Lipót 1934-ben, 76 éves korában betegsége miatt a műhelyt átadta legidősebb fiának, Richárdnak. 1937-ben hunyt el, életének 79. évében. A második világháború végén, 1944-ben, Richárd egy orgona befejezése után szerszámait vonaton szállította haza, a szerelvényt bombatámadás érte, a szerszámok odavesztek, ami gyakorlatilag a műhely végét is jelentette. A háború befejezése után, 1948-ban a műhelyt államosították, majd hamarosan lebontották. Wegenstein Richárd orgonajavítással és hangolással foglalkozott 1970-ben bekövetkezett haláláig.
FELHASZNÁLT IRODALOM
„Soha nem láttam még ilyen romhalmazt”. Interjú Hajdók Judittal, a szabadkai Zsinagóga orgonájának felújítási munkálatainak vezetőjével. Magyar Szó – Kilátó, 2020. december 24. – 27. 33.
Újjáépül a szabadkai Zsinagóga orgonája. Apró Tibor orgonajavító műhelyében jártunk – Decemberre beszerelik eredeti helyére a rekonstruált hangszert. Magyar Szó – Hétvége. 2020. augusztus 1. – 2. 22.
Dömötör Gábor: A szabadkai zsinagóga. Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet, Szabadka, 2018.
Klein Rudolf: A szabadkai zsinagóga. A zsidó közösség, az építés, a város és kultúrtörténeti jelentősége. Pro reliquiis scribarum Egyesület, Szabadka, 2015.
Wegenstein Lipót ismert orgonagyáros halála. Magyar Lapok. 1937. március 12. 7.
Mándity György: Vajdasági orgonák (15. rész) – A bánáti orgonák. Magyar Szó, 1996. október 24. 10.
Mándity György: Vajdasági orgonák (16. rész) – A Wegenstein-műhely orgonái. Magyar Szó, 1996. október 31. 11.
A Szabadkai Zsinagóga Alapítvány jóváhagyásával átvett írás, amelynek eredetije az alábbi linken található :
https://www.suboticasinagoga.rs/hu/mukodesunk/galeriak/lencsevegre-kapott-muveszet-kovacs-attila-fenykepei/felujitott-wegenstein
