Nem tudom, milyen a teacserje virága. De te kifehéredtél, mint a novemberi fű, a fák és a bogarak. Szép fehér tájkép lettél. Aztán az istenadta formát kitöltve, a keretből csendesen, hátrahagyva mindent, ami mulandó, feltűnés nélkül, súlytalanul kisétáltál. Vissza valahova Szlavón országba, Hódságra, Újvidékre, Bajára vagy Milánóba. Jó annak, akit visszavárnak. Neked a somogyfajszi mezők fonnak majd ezüstfüvet a hajadba. Zsálya és cickafark nő tenyeredből, és fehér vízimadarak járnak majd kertedbe. Így van ez rendjén. A fiúk egyszer csak felkerekednek és végleg elmennek otthonról. Ideiglenesen örökre. Nem tudhatjuk, mikor jutnak a túlsó partra, ahol feloldozást remélve visszapillanthatnak sikerekkel eltékozolt életükre. Végül, minden fehér lesz és végérvényes.
Nem tudom, az anyák mikor érzik meg, hogy fiaik alkalmi távozása ideiglenes, és az ideiglenes, mikor örök. Azt hiszem, sokkal korábban, mint ahogy fiaikban tudatosodik a visszavonhatatlan. Az anyák befelé hulló könnyei már felszáradnak, mire a fiúk megérzik a végérvényes hiányt és kétségbeesetten igyekeznek helyrehozni a helyrehozhatatlant. Talán ezért találkozunk barangolásaink során folyóparton meg-meg álló, tölgyfák alatt üldögélő és magaslatokon merengő férfiakkal. Ezért látunk ünneplőbe öltözött, meglett embereket régi templomok cintermében és ódon kolostorok kerengőjén. Tékozló fiúk ők mind, és már nincs ki ünnepet üljön hazatértükre, lakomát. A távolság, melybe belefeledkeznek és a csend, ajtó a mindenségre, ahonnan megrázó látványban van részük, visszanézhetik életüket. Ha vándorlásuk során megállnak és megpihennek egy kövön, amikor a mellkasukra bergamott illatú barna bánat súlya telepszik, biztos melléjük szegődik őrangyaluk és vállár veszi elfáradt karjukat. A szigorú kerubin nyújt majd vigasztalást, a munkával és a sikerekkel eltékozolt életükért.
Nem tudom, kedves barátom, hogy vándorlásod során megállsz-e majd, leülsz-e egy égi kőre, hogy számot vess e világi életeddel, vagy, hogy számba vegyed testvéreidet és szerelmeidet. Azt sem tudom, hogy ecset- és festékkészletedet magaddal vitted-e, vagy csak a fehér vászon mindened. Abban viszont biztos vagyok, hogy a jó, öreg, fehér szakállú teremtő is melléd telepszik egy rövidke időre és, teára várva feloldozást nyújt mind azért, amit munkával és sikerekkel eltékozolt életedben jó szándékkal cselekedtél. Addig is, oda teszem a teavizet, Earl Grey lesz.
