Az utazó társaival egy biztató pillantást vetettek a rács felé, s azon nyomban elindultak „csolnakért, mert az ég már szürkült”. A nap leszállott, s a Duna tükre mintha „sok-sok millió piros rózsaszirmot ringatott volna”. Az est homályában megszöktetett török szépséggel szerencsésen átjutottak ugyan a háborgó Duna túlsó partjára – „így szállhatott hajóra Tímár is a szép Timeával” –, a túlparton azonban súlyos gondjuk támadt a fináncokkal: a szép török leány stafírungjában hatalmas mennyiségű csempészett dohány lapult. A vámot az ifjú utazók zsebe bánta.[1]
A táguló írói horizontok ellenére a szülőföld balladás népi világa azonban továbbra is föl-föl bukkan verseiben (A csendlaki síroknál)[2] és elbeszéléseiben (Cseke Panna karácsonya) is.[3] Saját költeményei és elbeszélései mellett Bellosics Bálint olykor idegen költők műveit is „magyarította”, 1887. októberében öt folytatásban közölte a Muraköz című lap E. Laddey Nem kereste, s megtalálta című beszélyét, ezt követően Szombatfay Bálint néven Heine két versét, az Asra (1889. február 10.), majd A rózsák miért oly haloványak (1890. február 16.) költeményét ültette át magyarra. Könyvek ismertetésére is vállalkozott, előbb a Kiss Áron szerkesztette Magyar gyermekjátékok gyűjteménye című kötetet,[4] majd Zlatorog címmel Baumbach Rudolf költeményeit méltatta.[5]
A Muraköz című lap szerkesztője, Margitai József a Szerkesztői üzenetekben gyakran jelezte B. B. munkatársának kézirata megérkezését, írása megjelenésének várható időpontját. E kevésbé jelentős jegyzetek nyomán megrajzolható Bellosics Bálint ifjúkori pályakereső útjainak megannyi részlete. Az első üzenetek még A[lsó]-Lendvára mentek: „A Nyúl apó paranesise várja megjelenését. Mért nem látogat meg? Miért még mindig Lendván? Egészsége helyre jött. Üdvözlet dr. II. tanárától.”[6] „Az elbeszélését köszönettel vettem. Az illető tárczarészlet kihagyásáról nincs tudomásom. Valószínűleg a nyomdában történt a hiba. Így is volt értelme.”[7] Bizonyára régi lapszámok kapcsán született a következő üzenet is: „az illető évfolyamokat nem találjuk. Majd, ha egyszer bejön, tán előkerítjük. Az elhatározás helyes. Mindent meghoz az idő. Csak türelem! A vendeket olvastam a M.-Szombatban.”[8]
Azután egy hosszabb ismertető jelent meg a Muraközben Bellosics Bálint, immár bajai tanár igen figyelemre méltó munkájáról: „Alsó-Lendva és vidéke cím alatt a Turisták Lapjában igen érdekesen ismerteti lapunk egyik szorgalmas és tehetséges munkatársa Bellosits Bálint bajai képezdei tanár Alsó-Lendvát, annak népét és a vend vidéket. A történeti, földrajzi, néprajzi sat. viszonyokat feltüntető közlemény külön nyomatban is megjelent. A szöveg közé nyomott, csinos kivitelű képek emelik a füzet értékét és érdekességét. A képek Alsó-Lendvát három oldalról tüntetik fel, a képek között van továbbá magyar és vend nép eredeti viseletében, egy alsó-lendva-vidéki ház miniatűr rajzban, sat. Bellosits hasznos szolgálatot tett művével szülővidékének.”[9] A további üzenetek címzettje tehát már Baján fogadta a köszönő szavakat: „még csak most köszönhetem meg a Lendva vidékének leírásáról küldött apróságot. Nemcsak a szöveg, de a csinos rajzok is ügyes kézre vallanak. Érdeklődéssel olvastam. Üdvözlettel.”[10] A bajai képezdei tanár az 1890-es években egyre határozottabban, egyre elmélyültebben a baranyai és a bácskai néprajzi kutatások szentelte életét, kiderül ez egykori tanárával, Herrmann Antallal folytatott levelezéséből is.
Köszöntő sorok Bajáról
1893. május 18-án volt tizedik évfordulója annak, hogy Csáktornyán megjelent a Muraköz első száma. Ebből az alkalomból Szerkesztő úr – A Muraköz tíz éves fennállásának emlékére címmel a jubileumára költemény érkezett Ballosics Bálint bajai tanítóképezdei tanártól: az első versszak sorai, mintha az egykor elmaradt elköszönést-búcsúzást igyekezne pótolni, „Szerkesztő úr, oh megbocsásson, / Hogy félbe maradt dalolásom, / Megkezdem újra, perczre bár! – / Üteme sánta, rossz a ríme – / Nincs dalának bája, színe, / Ha kalitban fogva a madár.” Tíz év nagy idő minden lap életében, dicséret illeti mindazokat, akik munkájukkal biztosították annak fennmaradását. Tíz év alatt valamire való lap akár otthonát is megteremtheti „illatos kis szalonban”, ahol „női kezecskék vágják fel”, majd hosszan tárgyalják, kinek a kedves leányáról szól „mind mellékes, tárcza, vezércikk”.
Mily más a Muraköznek sorsa,
Száz irigy szem les minden sorra,
S hamar kidől a béke.
Okot keresnek, bárminő áron,
Száz kéz nyúl át a határon,
Hogy megfenyítse érte.
S míg küzd elszántan, sújtva, védve,
Nem hallgat el higgadt beszéde:
Tanítva szólal ajaka.
Nyomorban élők könyörgése
Szól benne. S ezrek sebére
Gyűjt gyógyító írt hangja.
Nem írtak belé fölkenettek
Kiktől közölni egy-egy verset
A kis lapok divatja most.
Közkatona volt végtől-végig,
Kik eszmekincsük szűken mérik
S bőven töltik a papírt.
S hogy sikert értek, küzdtek, s győztek,
Hogy nemcsak dorong érte őket,
Diadaluk is volt elég:
A vezér az, kié az érdem,
Ki kitartással, eltökélten,
Bizton vezette seregét.
Baja, 1893. május 21.[11]
Bajáról küldte Bellosics Bálint Szebb hazába megy vigadni a madár című,[12] a szülőföldje iránti vágyódásairól árulkodó jegyzetét is, melyre azonmód jött is a szerkesztő üzenete: „Köszönet a szép tárczáért! Minél gyakrabban! A madarakon kívül az állatvilágból más proletárok is telelnek nálunk. Ezek is hálás anyagot nyújthatnak a feldolgozásra.”[13] S egy, a szerkesztői üzenetek műfajában szokatlan vallomás Margitai József tollából: „Örülünk, hogy mint írja, »régi ismerősét és szülőföldje hírmondóját« a Muraközt kedvesen fogadja, s a megérkezését alig várja. Így van az ember, ha a sors távolt tartja kedves otthonától. A »szülőföldem szép határa« reminiscentiái más földinkben is hasonló érzelmeket gerjesztenek. S nekünk, akik itthon vagyunk, örömünkre szolgál, hogy lapunk által ebben az irányban szolgálatot tehetünk. A küldeményt köszönöm! A vendekről írottakat is élvezettel olvastam. Üdvözlettel!”[14]
1894. október 14-én jelent meg a Muraközben Bellosics Bálint Béres Mári[15] című, balladás hangvételű elbeszélése, s ezzel az írásával mintha el is köszönt volna a szülőföldjéhez fűződő emlékeitől; egyre ritkábban jelentkező írásaiban már a Baja környéki táj, és a délebbre fekvő vidékek lakói életének népies motívumi és történetei jelennek meg. A Csicsa – Egy epizód 1849-ből[16] című elbeszélése még bajai ihletésű, A kis franczia című írása azonban már az Orsova felé induló hajón játszódik,[17] a Danicza[18] az alibunári mocsarak misztikus világába viszi az olvasóit, a Hajnali lesen[19] és a Két tréfa[20] pedig bácskai sváb gazdák történetének novellisztikus feldolgozása. Ezt követően – 1902 után – Bellosics Bálint írásai már nem jelennek meg a Muraköz hasábjain. Energiáját, alkotó erejét teljes mértékben lekötötték a baranyai és bácskai néprajzi kutatások.
A Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat tagja
Silling István jeles néprajzkutatónk Az első bácskai néprajzi kalauz című, 1993-ban publikált tanulmányában részletesen foglalkozott a Zomborban 1883-ban megalakult Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat és Bellosics Bálint bajai tanítóképezdei tanár kapcsolatával. Silling István kiemelte: a zombori társulat volt a maga korában az egyetlen, melynek jeles tagjai már a századfordulón is végeztek néprajzi gyűjtéseket. „Az egész megyére tekintő társaság kezdetben főleg a régészeti ásatásokat támogatta előszeretettel, hiszen a megye múltjának ősiségét a földből előkerülő tárgyakkal kívánta bizonyítani. Az archeológia mellett a numizmatika is e célt szolgálta.”[21] Amikor azután 1905-ben Gubitza Kálmán monostorszegi igazgató-tanítót megválasztották a múzeumi gyűjtemény őrének, a gyűjtői érdeklődés megnyílt a néprajzi tárgyak irányába is, s a társulat néprajzi gyűjteménye a nép életének tárgyaival látványosan gyarapodott. Gubitza érdeklődése azonban nemcsak Zombor környékére, hanem az egész Bácskára kiterjedt, ezért igyekezett olyan munkatársakat toborozni, akik eredményesen és látványosan támogathatták elképzelését. Figyelmét nem kerülte el a bajai tanítóképző tanára, Bellosics Bálint sem, akit az 1889-ben megalakult Magyar Néprajzi Társaság tagjaként akkor már az etnográfia elismert tudósaként tartottak számon. Gubitza Kálmán javaslatára Zomborban a következő határozat született: „Jegyzőkönyv, Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat választmányának üléséről 1905. június 1. Az elnök […] működő tagnak ajánlja Bellosics Bálint, bajai áll. tanítóképző intézeti tanárt, jeles etnographust, a Néprajzi Társaság működő és választmányi tagját. A választmány Bellosics Bálint tanárt a társulat működő tagjai sorába egyhangúlag fölvette, s utasította a titkárt, hogy neki a tagsági okmányt küldje meg.”[22] Ezt követő évtized során kiteljesedett az az igen gazdag együttműködés, amely megalapozta és létrehozta a Történelmi Társulat gazdag néprajzi gyűjteményét.
(Folytatjuk)
[1] Bellosics Bálint: A Senki szigete [Adakalé] I–II.; Muraköz, 1889. május 26. 1–2. p. és június 2. 1–2. p.
[2] Bellosics Bálint: A csendlaki síroknál; Muraköz, 1888. december 16. 2. p.
[3] Bellosics Bálint: Cseke Panna karácsonya; Muraköz, 1888. december 23. 1–2. p.
[4] Bellosics Bálint: Magyar gyermekjátékok gyűjteménye. Szerkesztette dr. Kiss Áron, Budapest, 1891; Muraköz, 1891. október 25. 1–2. p.
[5] Zlatorog – Baumbach Rudolf költeménye. Bellosics Bálint jegyzetével; Muraköz, 1892. december 25. 1–2. p.
[6] Szerkesztői üzenetek. A.-Lendva. B. B.; Muraköz, 1891. november 29. 3. p.
[7] Szerkesztői üzenetek. A.-Lendva. B.; Muraköz, 1892. február 28. 3. p.
[8] Szerkesztői üzenetek. A.-Lendva. B.; Muraköz, 1892. április 3. 3. p.
[9] Alsó-Lendva és vidéke cím alatt […]; Muraköz, 1892. november 13. 2. p.
[10] Szerkesztői üzenetek. Baja. B.; Muraköz, 1892. november 27. 3. p.
[11] Szombatfai Bálint: Szerkesztő úr – A Muraköz tíz éves fennállásának emlékére; Muraköz, 1893. május 28. 3. p.
[12] Szombatfai Bálint; Szebb hazába megy vigadni a madár; Muraköz, 1893. november 5. 1–2. p.
[13] Szerkesztői üzenetek. B. B. Baja.; Muraköz, 1893. november 5. 3. p.
[14] Szerkesztői üzenetek. Baja, B.; Muraköz, 1894. május 6. 3. p.
[15] Szombatfai B.: Béres Mári; Muraköz, 1894. október 14. 1–2. p.
[16] Szombatfai: A Csicsa – Egy epizód 1849-ből; Muraköz, 1896. január 5. 1–2. p.
[17] Szombatfai: A kis franczia I–II.; Muraköz, 1896. október 4. 1–2. p.; 1896. október 18. 1. p.
[18] Szombatfai: Danicza I–IV.; Muraköz, 1898. február 20. 1–2. p.; 1898. február 27. 1. p.; 1898. március 6. 1–2. p.; 1898. március 13. 1–2. p.
[19] Szombatfai: Hajnali lesen; Muraköz, 1900. december 2. 1–2. p.
[20] Szombatfai: Két tréfa I–II.; Muraköz, 1902. január 12. 1–2. p.; 1902. január 19. 1–2. p.
[21] Silling István: Az első bácskai néprajzi kalauz; Néprajzi látóhatár, 1993. 3. szám. 208. p.
[22] Uo. 208. p.
