Aszott adu jön, ászán
Zörejekkel táruló pokoli tárnák
Mélységének iszonyú helye,
Mérges egykorvolt patika tégelye,
Tévelyegve láttam azt, mily árvák,
Rám vetett
Szertelen pillantások,
Betegek és gyávák.
Nem látható utakon a konok,
Körök melyeket porba róttam,
Ne bántsd őket, de átható
Az íze
Álomzsilipekkel ható
Szónak, látható, elzárnak
Régi ingoványnak, békanyálas hínárnak.
Sohase volt, amire nem emlékezünk,
Sohase mondd: nem nehéz telünk…
Híre a bináris kód öreg-karikacsapásának
Megfejtett 0 – 1 beásásának.
Amire mérget vehetünk: nincs,
Nincs, mint egy Léthén át járó teli csónak,
Nincs, mint íze régóta a csóknak.
Nincs, aki rímbe szedje mindazt, amik
Rám omló kegyetlenségek
Elégő szögei a hóban.
Az elvarázsolt, majd oltópalackkal
Oltott, vacakkal
Ahol még a madár sem jár,
De omlaszt és romlik, mintát
Készít, és int:
Jéghegy réme zár
El minden sikolyreteszt,
Minden része gömbölyű, síkos, és feszes,
Hogy hol van az a nő –
Itt ne keresd!
De a múlt életem? Vissza nem sírja,
És ez az a boltozat, nekem elírja.
A bohózat: a versem…megírja.
Eskethetsz a tegnapi rút-kiskacsasággal,
Révetegen züllő macakacagásnak,
Ingoványnak,
Őshagyománnyal,
Lánnyal, nővel, asszonnyal lépve
Az elmúlás üszkös talaján.
Küszöbét ritmustalan elvétve, életem szabja,
Hullámzik az óceán, kávém sosemvolt habja,
A legfrissebb kártyapakli lapja.
Krémes delikatesz-üzlet nyit, mit is mond atyja?
A licenc ára! Fizessek? Mennyiért adja?
Szénazsákok megrontói
Ármánnyi
Ablakokon loholtak ki, kit
Feledt itt a jelen-jövő?
S tégláit berakta
Rajta, a szenet köpő.
Dohány, vagdalom
Mint ősrégi dalom,
Szaggatott, szaggat itt
Egy kóros kopó.
Koporsó, szegem
A cigaretta…
De nélküle?
Elmélkedem.
Balgán és révetegen
Elalszom talán,
Majd el, majd el,
hol nap nem
lel a sírban.
