Raffay Ernő történész, egyetemi tanár évtizedek óta foglalkozik a trianoni békediktátum előzményeivel és következményeivel. Trianon titkai című műve 1989-ben meg, eddig hét kiadást ért meg. E könyvnek is jelentős szerepe volt a rendszerváltás időszakában abban, hogy Magyarországon a közfigyelem a határon túli magyarokra irányult. 2007-ben Szidiropulosz Archimédesszel létrehozta a Trianon Kutató Intézetet. Eddig hat könyvben dolgozta fel a magyar szabadkőművesség történetét, például a Harcoló szabadkőművesség, Szabadkőművesek Trianon előtt, Politizáló szabadkőművesség című munkáiban. A Raffay Ernővel készült interjúban a trianoni tragédia kapcsán a szabadkőművesek szerepe, de a most zajló magyarországi történészvita is szóba került.
A román, cseh, szerb érdekek mellett melyek voltak azok a magyar politikai erők, amelyeknek megkerülhetetlen szerepük volt a Magyar Királyság tragédiájában?
– A trianoni országcsonkításnak külső és belső okai voltak. A külső okok közé tartozik két okcsoport: a nagyhatalmak érdekviszonyai az egyik, s a szomszédos népek és kormányaik (csehek, szerbek és románok) szándékai a másik. Kramař cseh politikus ezt írta az 1920-as évek elején: „amikor mi, csehek, terveztük a leendő Csehszlovákiánkat, úgy gondoltuk, hogy Magyarországból csak Budapest és környéke marad.” A szerbek azt tervezték, hogy a magyar–szerb határ a Balaton déli partja lesz, míg a románok a Tisza folyóig akarták kiterjeszteni Romániát. E célokhoz nagyhatalmi segítség kellett, amit 1919-ben Versailles-ban meg is kaptak a győztes nagyhatalmaktól. A fiatal kora óta szabadkőműves Pichon, a béketárgyalások idején francia külügyminiszter kijelentette: magyar nemzet nem létezik, csak talán 15 ezer magyar nemes, akinek, ha elvesszük a birtokait, a magyar nemzet eltűnik. Az angol és olasz vezető politikusok még az 1919. március végi londoni konferencián is igazságosabb elbánást kértek a magyarok számára, azonban a francia szabadkőműves állam vezetői ehhez nem járultak hozzá. Itt kerül előtérbe a nemzetközi szabadkőművesség szerepe.
Mikor kezdtek a szabadkőművesek és főképp a magyar szabadkőművesek ezen dolgozni? Mik voltak a céljaik, milyen érdekeket szolgáltak ezzel? Miben nyilvánult meg a tevékenységük? A Magyar Országos Levéltárban bárki kutathatja a szabadkőműves páholyok jegyzőkönyveit. Ezt Ön tette meg szívós kutatómunkával. Milyen adatokat, tényeket talált?
– A magyarországi szabadkőművesség vezetői az 1920 előtti évtizedek két baloldali ideológiáját vallották: vagy szociáldemokraták-marxisták vagy liberálisok voltak. Ebből következtek céljaik: az általános-titkos választójog bevezetése, a keresztény egyházak, elsősorban a római katolikus egyház megsemmisítése, vagyonának elvétele, valamint – ahogyan ők mondták – a magyar „uralkodó osztályok”, mindenekelőtt az arisztokrácia megszüntetése. A szabadkőműves páholytag szocialisták és liberálisok megnyilatkozásaiból kiderül, hogy ők, alapvetően „proletár-internacionalista” alapon meg akarták szüntetni a nemzetállamot is, ami gyakorlatilag a magyar állam elleni legdurvább támadás volt. Összefoglalva: a baloldali (szocialista és liberális) szabadkőművesek azzal veszélyeztették a Magyar Királyságot, hogy belülről akarták meggyöngíteni (ezt sikerrel is tették) a keresztény magyar nemzetállamot. Ha egy nemzetet-országot összetartó belső kötelékeket meggyöngítik, az a nemzet és állama-országa adott nehéz pillanatban nem tudja megvédeni legalapvetőbb érdekeit. Magyarországon erre a helyzetre jött rá 1919. október 31-étől Károlyi gróf kormányának tevékenysége.
Károlyi Mihály szerepét hogyan látja?
– 1918. október 31-én kora reggelre Habsburg József királyi herceg magához kérette a budai várba Károlyit, s a király nevében kinevezte miniszterelnökké. Jellemző, hogy a később „vörös grófnak” nevezett Károlyival két ismert szabadkőműves ment föl a várba: Jászi Oszkár és Kunfi Zsigmond. Jászi (Jakobovics) liberális, Kunfi (Kunstetter) szociáldemokrata volt. A kormányba végül négy miniszter és nyolc államtitkár került a szabadkőművesek közül: a kormánytagok mintegy kétharmada volt páholytag. A 12 szabadkőműves közül csak négyen születtek kereszténynek, ám ők is ateisták voltak. Kimondható, hogy Károlyi kormánya lett Magyarország első baloldali, liberális, szociáldemokrata, szabadkőműves, zsidó többségű végrehajtó hatalma. Ebből következtek az intézkedéseik is: 1918. november 16-án kikiáltották a magyar népköztársaságot; Jászi nemzetiségi miniszter november közepén Aradon tárgyalást kezdett az erdélyi vezető román politikusokkal, s ő maga akarta a külső magyar határok fönntartása mellett, román, magyar és német kantonokra szabdalni Kelet-Magyarországot. A legnagyobb rosszat azonban akkor tette (illetve: nem tette) Károlyi kormánya, amikor a szerb, román és cseh katonaság megtámadta hadüzenet nélkül Magyarországot, a budapesti szabadkőműves baloldali kormány 1918. december 22-én visszarendelte a magyar hadsereg megmaradt részeit. Böhm Vilmos hadügyminiszter-helyettes (háztartásigép-ügynök) ezen a napon adott parancsot a magyar alakulatoknak, hogy ha ellenséggel találkoznak, adják át fegyvereiket és lőszereiket s vonuljanak vissza. Ez az ország föladását jelentette. Emiatt Károlyit és kormányának tagjait minden túlzás nélkül az ország föladóinak kell tartanom. Károlyi ugyan 1919. március legelején, Szatmárnémetiben azt mondta a Székely Hadosztály oda visszavonult tagjai előtt, hogy „ha kell, fegyverrel is felszabadítjuk ezt az országot” – ekkor azonban a románok régen a magyar Alföldön voltak, a szerbek és csehek is erősen az ország közepe felé haladtak. Károlyiék elkéstek, elárulták a legalapvetőbb magyar érdekeket. S látjuk, hogy 2020-ban Magyarországon a baloldali történészek ezt a hazaáruló társaságot tartják példaképüknek.
Nyomon követve a magyarországi történészvitát, adódik a kérdés: miért jelent problémát az, ha a szabadkőművesek szerepe a közgondolkodás része, miért e heves támadások?
– A magyarországi politikai és történész-baloldal történelmi előképe az 1918–1919. évi Károlyi-rendszer és az első kommunista diktatúra. Hihetetlen, de a mostani magyarországi balos történészek (liberálisok és marxisták) amiatt védik Károlyit, a korabeli szabadkőműveseket és kommunistákat, mert azt gondolják, hogy Magyarország számára az volt a helyes döntés. Hiába nem védték meg az ország területét, hiába hozták rá az ország népére a kegyetlen szerb, cseh és román megszállást, mindez nem számít. Ha azonban megnézzük azokat a történelmi periódusokat, amikor Magyarországon a balosok bármilyen áramlata, akár marxisták, akár liberálisok voltak hatalmon (1918–1919, 1948–1990, 1994–1998, 2002–2010), kizárólagosan a nemzetellenes és kereszténységellenes tevékenység volt politikájuk lényege. Arról nem is beszélve, hogy mindegyik balos (liberális és kommunista) kormány elárulta és föláldozta a határon túli magyar területeken élő magyarságot.
Ha tehát, földolgozva (eddig hat könyvemben) a hazai szabadkőművesség történetét, bemutatom a baloldali mozgalmak gyászos tevékenységét a múltban, ez ellen már-már őrjöngve kelnek ki, s rágalmazó hadjáratot folytatnak a jelenlegi magyarországi balos történészek.
A trianoni döntés óta 100 év telt el. A kommunista időszakban a történelemtanítás Magyarországon és az utódállamokban is olyan volt, amilyen. Generációk nőttek fel úgy, hogy alig hallottak, vagy téves eszméket hallottak Trianonról. Miért lényeges, hogy az új kutatások eredményeiről ne a támadások, durva személyeskedések szintjén, hanem magas szakmai színvonalon, a tények tükrében cseréljenek eszmét a szakemberek, és ezek az új kutatási eredmények eljussanak a közvéleményhez?
– Igen, fontos, amit mond: a „tények tükrében” kellene vizsgálni Trianon okait és következményeit. Ehelyett a mai Magyarországon a korabeli levéltári források alapos, részletes és hiteles elemzése helyett ideológia harc, valamint személyek elleni lejárató kampányok zajlanak – adott hangot a véleményének a történész.
Ahogyan Raffay Ernő az interjúban kiemelte, hazája a Kárpát-medencét betöltő, kulturális értelemben átölelő Magyarország: egyformán otthon érzi magát a cirill betűs Szabadkán (Kosztolányi), vagy a székelyföldi Csókfalván, ahonnan ősei származnak.
