A tavasz küszöbén erőtlenül mutatja „foga fehérjét” a tél, hiszen a fagyos reggeleken felül, ami mindenekelőtt a gyümölcstermesztőket ejti gondba, csak egy-egy hózáporral emlékeztet, hogy még nem érkezett el az évszakváltás ideje. Gazdáink persze nem várták a csillagászati tavasz érkezését a munkák megkezdéséhez, ugyanis az őszi vetések nitrogénműtrágyázása befejeződött, legalábbis azokon a parcellákon, amelyekre egy menetben juttatja ki a gazda a szükséges tápanyagmennyiséget, bár az egekbe szökött műtrágyaárak miatt a legtöbb gazdaságon szűkösre fogják a tápfenntartást, számolva a negatív következményeivel. Azonban nem csak az ár határozza meg a vetésekre, illetve a szántókra kerülő a műtrágyamennyiséget, hanem az is, hogy hozzájut-e a gazda az igényelt nitrogénműtrágya-fajtához meg a szükséges kombinációjú NPK alaptrágyához.
– A köztermesztésben lévő haszonnövények tápanyagigénye kifejezett, s ha elmarad a tápanyag-utánpótlás, nem számíthatunk nyereséget szavatoló terméshozamra. Annak ellenére, hogy szerves trágya is bőségesen kerül szántóinkra, ugyanis a népes juhállomány vagonszám „gyártja” a kiváló minőségű istállótrágyát, legalábbis amikor télen, az ellés idején a hodályban van a nyáj, mégis szükség van kiegészítő tápanyag-utánpótlásra, azaz műtrágyázásra is – mondja Varga Róbert bácsföldvári gazda a rövid határjárás közben, szemlélve a szépen fejlődő búzát, a gondosan elművelt szántókat, s ha nem márciust mutatna a naptár meg a hőmérséklet sem süllyedne mínuszba, már a vetés is megkezdődhetne. – Az első agrotechnikai műveleten túl vagyunk, ugyanis a kalászos gabonák fejtárgyázását február 14-én elvégeztük, a barázdazárás is megtörtént, a vetéssel pedig nem sietünk, mert hiába vannak jó erőnlétben szántóink, nedvességből sincs hiány, s ha nincs meg a kellő talajhőmérséklet, csak sínylődik a mag a földben, vontatott a kelés, erőtlen a növényállomány.
– Hogyan alakul a tavaszi vetésszerkezet, a magas terményárak hatására előnybe kerül-e valamelyik haszonnövény?
– Fontos a kedvező terményár, de ugyanilyen fontos a vetésforgó betartása is, ami költséges növényvédelmi kiadásoktól kíméli meg a gazdát, bár a termelés velejárója a gyomirtás és a kártevők meg a növényi betegségek elleni vegyszeres védekezés. A vetésszerkezetet a juhok takarmányigénye is meghatározza, így a lucerna sem maradhat ki a vetésszerkezetből, tavasszal pedig csak a kukorica és a szója vetéséhez kell jó minőségű magágyat készítenünk. Minden gazdának az a célja, hogy minél magasabb termést érjen el a szántóin, s mi is a sok tonnás hozamot szeretjük, de mint említettem, nem egyoldalú műtrágyázással hajszoljuk a csúcshozamokat, hanem 3-4 évenként szerves trágya is jut a szántókra, emellett a szármaradványok is értékes tápanyagforrásul szolgálnak, így a hektáronkénti 7 tonnán felüli búzatermésre, a 11-12 tonnás kukorica- meg 3,8-4 tonnás szójahozamra nem panaszkodhatunk, bár a termelési költségek növekedése még kedvező terményár mellett is megnyirbálja ezeket az eredményeket.
– Csökkenthető-e a folyamatosan növekvő termelési költség?
– Én inkább azt mondanám, hogy csak mérsékelhető, mert a vetőmagon, az agrotechnikai műveleteken nem takarékoskodhatunk, de a talajművelési módon, a tápfenntartáson már igen. A szántás híve vagyok, de a búzavetéshez redukált műveléssel készítjük elő a talajt, a talajminta-elemzés eredménye alapján végzett műtrágyázás is megtakarítást jelent, a búzavetések gyomirtását és a folyékony nitrogénnel történő lombtrágyázását is egy menetben végezzük. S még valami: 2018 óta alkalmazzuk a GPS-t, és az automata kormányzás nem csak szebb szántást és a vetésben nyílegyenes sorokat biztosít, hanem a növényvédelemben meg a műtrágyázásban is pontosságot, egyúttal megtakarítást szavatol. Az agrártudomány eredményeit nem kísérhetjük tisztes távolságból, hanem azokat alkalmaznunk kell, s a gazdaképzőkön meg a gazdanapokon, a mintaparcellák látogatásán szerzett információkat igyekszünk hasznosítani gazdálkodásunkban.
– Népes állatállomány, tekintélyes földterület és az ehhez párosuló korszerű, a munkát könnyítő és gyorsító mezőgazdasági gépek sora jellemzi a Varga-gazdaságot, s a jó szervezés eredménye, hogy a munkálatok végzésében nincs késlekedés. És a munkamegosztás?
– Ha az a célunk, hogy jól működjön a gazdaság, márpedig ez a célunk, nem válogathatunk a munkákban, de az természetes, hogy egy-egy szegmentumában a férjemre hárul nagyobb teher, de most még tanuló gyermekeinknek is megvan a feladatuk – veszi át a szót Varga Mária, majd így folytatja: – Nemcsak a termelés és annak szervezése köti le a gazdát, hanem a napi munka mellett egyre több adminisztrációs tevékenység vár rá, ami az én hatáskörömbe tartozik, mint pl. a gazdaság nyilvántartása és bejegyzése, a könyvelés kísérése, a pályázatok figyelése, de szükség esetén a traktorista szerepét is betöltöm. A talajmunkák és a vetés, valamint a betakarítás, azaz a kombájnozás a férjem fő feladata, de a műtrágya, a kemizáláshoz szükséges víz, a búza meg a kukorica tárolásra szállítását természetesnek veszem. A juhok ellátásában, bár fogadott juhászunk van, az egész család részt vállal.
– A pályázatokat említi, amelyek hozzájárulnak egy-egy gazdaság ütemes fejlődéséhez, fejlesztéséhez. Ez hogyan tükröződik gazdaságukon?
– Amikor 25 évvel ezelőtt összeházasodtunk, 4-4 hold földet kaptunk hozományként, mellette béreltünk is néhány holdat, de a mezőgazdaság 2003-ig csak jövedelemkiegészítő volt, akkor vállaltuk, hogy munkahelyet teremtünk gazdaságunkban. Kezdetben sokat jelentett, hogy szüleink mezőgazdasági gépeit használhattuk, s amikor a termény vagy a bárányok eladásából „összejött” egy kis pénz, azon földet vásároltunk. Amikor megjelentek a kedvező agrárhitelek, majd egymást érték a pályázatok, mint a legtöbb gazda, mi is fenntartással fogadtuk a felhívást. Amikor 2013-ban elhatároztuk, hogy korszerű, nagyobb teljesítményű gépekkel szereljük fel a gazdaságot, próba szerencse alapon mi is pályáztunk, s ezen a pályázaton jutottunk szinte fél áron új géphez. Azóta a minisztériumi, a tartományi, a Prosperitati Alapítvány, most pedig az IPARD-alap kiírásain gyarapíthattuk gépállományunkat, így egyebek mellett új traktor, körbálázó, műtrágyaszóró, vetőgép került gazdaságunkba.
– A pályázatok sokat segítenek egy-egy gazdaság fölemelkedésében, de a mezőgazdasági termelők hiányolják a megfelelő termelési támogatásokat...
– Az állattenyésztők nem panaszkodhatnak, s ha késéssel is, de eddig minden évben megkaptuk a tenyészjuhokra és a vágóbárányokra igényelt támogatást, ellenben a növénytermesztők aligha lehetnek elégedettek a megcsonkított földalapú támogatással, amit most 8000 dinárra növelt a szaktárca. Bár minden dinárt, amit kapunk, meg kell becsülni, ennek akkor lehetne jelentősebb hozadéka, ha a kifizetés felső határát nem korlátoznák 20 hektárra.
– Gazdaságukban eredményesen párosítják a növénytermesztést a juhtenyésztéssel, ami szaporító tenyészetként is be van jegyezve. Miért esett a választás a juhágazatra?
– Ugyanúgy öröklődött, mint a növénytermesztés, ugyanis édesapám 35 évvel ezelőtt alapította meg juhászatát, ami a valamikori vegyes állományból napjainkra tiszta vérvonalú württembergi, húshasznú nyájjá alakult át. Egyik fő feladatom a tenyésztői munka kísérése, a nyilvántartás. Hogy jövedelmező-e az ágazat? A juhászat azért volt minden időben a legjövedelmezőbb ágazata az állattenyésztésnek, mert a bárány mellett a gyapjú meg a tej is értéket jelentett, most viszont csak a bárányt értékesítjük, de a 380-400 dináros bárányár mellett így is számítást találunk a juhtenyésztésben. Azonban ne feledjük, hogy téves az a nézet, hogy a birka megél a legelőn, nincs szükség más takarmányra. Márpedig különösen az ellés idején kell figyelmet fordítani az anyajuhok, majd a bárányok minőségi takarmányozására, ha pedig takarmányról beszélünk, az költséget is jelent. Előnyünk, hogy a takarmány megterem szántóinkon, s ezt önköltségi áron számítjuk.
– Szép számban vannak fiatal gazdák, akik nem „kényszerből” maradnak a mezőgazdaságban, hanem képzettséget szerezve vállalják a munkát a családi gazdaságban, s a Varga családban is ezt az utat követik.
– Azzal a céllal választottam az agrárközgazdasági kart, hogy tudásomat a munkaszervezésben vagy a könyvelésben hasznosítsam, amely ágazatok a mezőgazdaság részét képezik, s bár besegítek az itthoni munkákba, az a célom, hogy az oklevél megszerzése után vagy bankban vagy könyvelői irodában helyezkedjek el – kapcsolódik be a beszélgetésbe Varga Henrietta, az újvidéki agrárközgazdasági kar végzős hallgatója, megjegyezve: – Ha a kisgazdaságok számára is kötelezővé válik a könyvelés, szükség lesz ilyen profilú szakemberekre. Persze ehhez megfelelő gyakorlat is szükséges, amit gazdaságunkban is megszerezhetek.
– Legszívesebben már az általános iskola befejezése után a gazdaságban maradtam volna, de szüleink tanácsára a futaki mezőgazdasági középiskolába íratkoztam be, s mivel az idén befejezem a tanulmányokat, vár a munkahely a családi gazdaságban. Egyaránt szeretem a növénytermesztést, pontosabban a gépeket meg az állatokat is, így szüleim, illetve nagyszüleim gazdálkodási modelljét szeretném folytatni – vallja határozattan Varga Norbert, s szavai szerint a juhtenyésztést nem bővítené ki a szarvasmarha- vagy sertéságazattal. – Sokat hallok a húsmarha-tenyésztés nagy lehetőségéről, de nem szeretnék egy számomra ismeretlen ágazatba belevágni, amikor gazdaságunkban több évtizedes hagyománya van a juhtenyésztésnek, és nagyapám jóvoltából kiskorom óta tanulgatom a juhászatot, szükség esetén a körmölőbicska is előkerül a zsebből.
– Az ellés időszakában a hodályba szorul a juhállomány, de hamarosan a legelőre indul a nyáj...
– Nem vagyok híve a sűrített elletésnek, így a kosok május elején kerülnek a nyájba, és az ellés decemberben kezdődik, amikor már minden munkát elvégeztünk a határban. Április előtt nem hajtunk ki a tanya közelében lévő legelőre, hogy addigra megerősödjön a fű, meg időközben megtisztítjuk a területet az esetleges hulladéktól, szeméttől, időnként műtrágya is jut a serkenő fűre. Szeretek kijárni a legelőre, a legeltetési idényben mindennap segítek a kihajtásban meg az etetésben, de a juhok őrzését a juhászra bízzuk. De azért nekem is van juhászbotom meg egy jó pulim...
