A TSC 3:1-es hátrányból felállva végül 4:3-as győzelmet aratott Noah felett a Konferencia Liga alapszakaszának utolsó fordulójába, és bejutott a rájátszásba! A topolyaiak csütörtök este sem kezdtek jól, az örmények az 5. percben Aias találatával vezetéshez jutottak, majd negyedórányi játék után már 0:2 állt az eredményjelzőn – Helder mattolta a védelemmel együtt Ilićet. A szünet előtt Ćirković és Stanić összjátéka révén jött ugyan a szépítés, ám Aias újabb góllal kezdte a második félidőt.
A vendéglátó az utolsó húsz percben aztán magára talált. Đakovac büntetőjét ugyan védte az örmény kapus, a kipattanót azonban már nem hibázta el a támadó, ami kellő löketet adott a hazaiaknak. A TSC hét perc alatt nemcsak ledolgozta a hátrányát, de fordított is! Đakovac a tizenegyest követően remekül lépett el védőitől, és akcióból is betalált, majd a 81. percben Pantović hasonló megoldásának köszönhetően már 4:3-as hazai előny állt a táblán. A hajrára a topolyai védelem is összeállt, lehetőség még mindkét oldalon akadt ugyan, több gól azonban már nem született. A TSC ezzel újabb történelmi sikert könyvelhetett el, a Partizan és a Crvena zvezda után a topolyai a harmadik szerbiai klub, amely európai kupasorozat egyenes kieséses szakaszába jutott!
– Nem volt egyszerű, a néhány évvel ezelőtti, Steaua elleni találkozóhoz hasonlított leginkább az összecsapás, pörögtek az események, most szerencsére mi jöttünk ki jól belőle. A nyitánnyal ezúttal sem lehetünk elégedettek, ez ad némi hiányérzetet, továbbra is ez a gyenge pontunk, túlságosan sebezhetőek vagyunk a mérkőzés és a második félidő elején egyaránt. A többi azonban megsüvegelendő teljesítmény, a felzárkózás, a vezetés, majd a győzelem megszerzése is. Hullámzó volt a meccs, de ott vagyunk a rájátszásban, ami fenomenális. Két mérkőzés vár ránk még a hónap folyamán, reméljük, ez a továbbjutás valóban ad akkora löketet, hogy a bajnokikon is magunkra találjunk. Megyünk előre, a részcélt egyelőre elértük, ideje hazai porondon bizonyítani. Azt hiszem, vitathatatlan tény, hogy újra történelmet írtunk! – mondta a mérkőzést követően Palágyi Szabolcs.
A TSC vezérigazgatója hozzátette, megérdemelték, hogy végre melléjük álljon a szerencse: – A Lugano ellen éreztem azt, hogy a sors visszaad valamicskét, amit az Asztana ellen úgymond elvett. Kazahsztánban ezek szerint még jobb eredményt érdemeltünk volna, mert Fortuna ezúttal bőven törlesztett. Leginkább a játékosok hozzáállásának örülök, hogy a kétgólos hátrány sem törte meg őket, volt tartás a csapatban, az csak hab a tortán, hogy hazai közönség előtt harcoltuk ki a továbbjutást. A kulcsjátékosaink végre tudásukhoz méltón álltak a csapat élére, megmutatták igazi arcukat, ha hibáztak is, a folytatásban felvállalták a játékot, amit mi képviselünk. Számunkra, a szerb labdarúgás számára ez a továbbjutás óriási haditett.
Jovan Damjanović Palágyihoz hasonlóan nehezményezte a rajtot, de nem lepte meg, hogy csapata felállt, és végül a győzelmet is megszerezte.
– Hasonló összecsapásra készültünk, az örmények korábban is sokgólos, attraktív meccseket játszottak. Már magamnak is unalmas vagyok azzal, hogy minden sajtótájékoztatón el kell mondanom, nem a várakozásoknak megfelelően kezdtünk, a téli szünetben elsősorban ezen fogunk dolgozni, ezt kell megoldanunk. A kétgólos hátrány szerencsére nem helyezett nyomást a játékosokra, láttuk, hogy ennek ellenére is megvannak az esélyeink, csak ki kell használnunk azokat. A szünetben leginkább arra szerettük volna rávezetni a fiúkat, hogy a lehetőségek adottak, amennyiben a gyermeteg hibákat minimalizálják, ha a megbeszéltek szerint játszanak, akkor az eredmény sem marad el. Ez így is történt. Nem lepett meg bennünket a Noah játéka, hiszen eddig is ez a stratégia jellemezte őket, fel kellett nőnünk a feladathoz, szerencsére időben ébredtünk – mondta a vezetőedző. Damjanović néhány nappal ezelőtt elnyerte a Szerbiai Labdarúgó-szövetség Aranylabda díját a legtehetségesebb edző kategóriában.
Nyitókép: Ifet Đakovac duplája nagyon kellett (Fotó: TSC)