Nagy Fanni nevét a magyarkanizsaiak jól ismerik, a tágabb közösség pedig 2015-ben ismerhette meg, amikor a Zentán megtartott korosztályos Balkán-bajnokságon aranyérmet nyert a 2000-es születésű nagylány. Kamaszkorban viszont nem olyan intenzitással edzett, mint ahogy tudott volna, a Vajdasági Birkózóakadémia indulásakor azonban Bálint Zoltán ügyvezető visszacsalogatta a szőnyegre. Hogy milyen orra van az akadémia vezetőjének, mi sem tanúsítja jobban, mint hogy Fanni másfél évnyi keményebb munka után Európa-bajnoki érmet szerzett, a közelmúltban Bukarestben megtartott U23-as kontinensviadalon bronzérmes lett 76 kg-ban. Az akadémián szép fogadtatásban részesült, majd néhány nap pihenő után már elébe tettük a mikrofont.
A bronzmeccses norvég ellenfeled nem ismeretlen az utánpótlás terén, hiszen kadét- és U23-as Eb-érme is van. Amikor indítottál, és visszakontrázott 0:2-re, mi hajtott tovább? A szíved vagy az a tudat, hogy a felkészüléshez szükséges kellő munkát elvégezted a Vajdasági Birkózóakadémián?
– Abban a pillanatban nem veszítettem el a fejemet, mert éreztem, hogy fizikálisan erősebb vagyok. A szívem hajtott, mert nagyon szerettem volna ezt az érmet.
Amikor a szőnyegbíró a te kezedet lódította a magasba, úgy tűnt, mintha még el sem tudnád hinni a sikert, aztán az akadémián történt fogadtatáson is megilletődtél. Hogy éreztél valójában ezekben a pillanatokban?
– Még a mai napig sem hiszem el, hogy mindez megtörtént. Nagyon jó érzés, és csak azon töprengek, mennyi munkát kellett beletenni egy ilyen érembe, és azon is, hogy mennyi feladat vár még rám, ha a felnőttmezőnyben is hasonló sikert akarok. Remélem, nem szállok el ettől az éremtől, s ha igen, nyugodtan pofán lehet vágni! A fogadtatáson egyébként már nagyon fáradt voltam, mert a magyar lányokkal ünnepeltünk egy kicsit, és nagyon keveset aludtam…
Az nyilatkoztad, hogy az akadémián elvégzett munka elegendő, csak az intenzitással van baj. Mire gondoltál?
– Voltam több edzőtáborban, edzettünk a magyarokkal is, és azok teljesen más intenzitással zajlanak, sokkal gyorsabbak, nincs annyi pihenő, de azok is csak egy-két percesek. Ezeken több lány van, nekem is legalább négy edzőtársam, s érzem, hogy csak az ilyeneken lehet igazán fejlődni.
Azt is említetted, hogy tisztában vagy a gyengéddel, ez pedig a lábmunka. Ez volt az utolsó U23-as Eb-d, ezentúl a felnőttek között kell bizonyítanod. Ki lehet ezt a hibát javítani?
– Mindent ki lehet javítani, esetemben megfelelő edzőtársak szükségesek hozzá. Az a baj, hogy az itteni edzéseken senki nem támad be lábra. Az Eb-n az ukrán lány a meccsünkön többször betámadt lábra, mint nekem egész évben edzésen bárki. Az ilyen támadásokat tehát igen nehezen tudom levédeni, s ezen mindenképpen javítani kell.
Nagy Fanni egyelőre csak könnyebb testgyakorlatokat végez, mert fájlalja még a vállát (Gergely Árpád felvétele)
A 76 kg elég specifikus a női birkózásban, amelyet nem kimondottan a japánok uralnak, viszont számos észak-amerikai és más ilyen súlyú kiváló birkózó van. Ezen az Eb-n csak nyolcan voltatok ebben a súlycsoportban, de az utóbbi időben például legalább öt olyan amerikai lányt lehetett látni, aki valamilyen versenyt megnyert 76 kg-ban.
– Erős a mezőny, szerencsére az említett amerikaiakból csak egy indulhat a világbajnokságon. Ezek a versenyzők fizikálisan brutálisak, s ezért is tudom, mennyit kell még dolgozni, hogy beleérjek a mezőnybe. Ilyen értelemben nem is nagyon bánom, hogy a szövetség úgy döntött, nem visznek még el a zágrábi felnőtt-Eb-re. Sajnálom, mert tapasztalatszerzés céljából nem lett volna rossz, de nem vagyok elkeseredett, úgy fogom fel, hogy mindez az én érdekemben történik így, hogy minél jobban felkészülhessek a jövő évi kontinensbajnokságra.
Az Eb előtt Budapesten készültetek. Hogy érzed, ők is igénylik a te jelenlétedet?
– Nagyon szeretnék minél többet felmenni, s velük készülni, de Martin Gábor, a magyar női válogatott kapitánya is úgy nyilatkozott, el is várnak ezekre az edzéssorozatokra. Nagyon jó a kapcsolatom a KIMBA-val, a magyar válogatottal.
Végül néhány szót az akadémiáról. Nem kevés edző foglalkozik veletek, komoly kis női szekció alakult ki. Hogy látod, másnak is van kiugrási lehetősége?
– Nagyon tehetséges lányok vannak itt az akadémián, sokkal tehetségesebbek, ügyesebbek, mint én. Azt is meg kell említeni, hogy nemcsak edzők foglalkoznak velünk, hanem Antal Márti személyében például sportpszichológus is, akinek nagyon hálás vagyok, mert munkaidőn kívül is hajlandó foglalkozni velünk, így velem is mostanság, mert elég nagy zűrzavar volt a fejemben.
A karriered kapcsán nyilván gondolkodsz a hogyan továbbról, s azt se felejtsük el, hogy pár éve immár bíráskodsz is.
– Régóta mondom, valahogy ki kellene jutni egy olimpiára, ha másként nem, hát bíróként. Hogy ez mikor lesz, még nem tudom, mert az elkövetkező években még a szőnyegen szeretnék bizonyítani, így már csak pár éremmel a nyakamban fejezem csak be! Az aktív pályafutás után mindenképp bíráskodni akarok, bejárni a világot. Addig meg itt edzeni az akadémián, ha már magyarkanizsai vagyok!
Erős impulzus a válaszút előtt
Ahogyan Bálint Zoltán Fanni fogadtatásán fogalmazott, ez a Vajdasági Birkózóakadémia első „vegytiszta” érme: „Nagyon nagy elégedettséggel tölt el ez a történet, bár azt is mondhatnánk, hogy »ránk szakadt« ez az érem, hiszen a Fannival kötött egyezség óta csak másfél év telt el. Az akadémia és klubja, a Potisje mindent megtesz majd annak érdekében, hogy minél több versenyre eljusson, sajnos a szerbiai birkózásban a lányok még nagyon kevés megmérettetésen vehetnek részt a szövetség pénzéből, mert még a kötöttfogású felnőttválogatottra is épphogy elegendő jut. Reményeink szerint előbb-utóbb itt is lesznek női tornák, ahova tudunk külföldről hívni versenyzőket. Most úgy érzem, Fanni érme egy erős impulzus arra nézve, miként haladjunk tovább a kijelölt úton. Itt volt a napokban a Csepel elnöke, sokat beszélgettünk a női szakágról is, és meggyőződésem, hogy e téren a helyes úton haladunk, hiszen nem kell elfeledni, hogy Péteri András személyében kiváló magyar edzőnk is van, aki nagyon ért a szabadfogáshoz. Fanninak az érme egyben válaszút elé is állít bennünket, hogy az akadémiai képzésben mire fektessük a nagyobb hangsúlyt, a női vagy a férfi kötöttfogású szakágra. Őszig meg kell álmodnunk a 2023/2024-es modellt. Olyan versenyzőt viszont nem tudunk hozni, ami Fanninak is megfelelne az edzéseken. Kevés nehézsúlyú versenyző van, és nagyon meg kell becsülni őket, de a továbblépés kritikus. Fanninak pedig tovább kell lépnie a felnőttmezőnybe, s nekünk jól fel kell mérni a dolgokat, hogy miként fejlődhet. Mert ugyan az U23-as érmet már nagyban jegyzik, de a krém a felnőttmezőnyben elért dobogó. Egy olimpiai ciklus ér véget, s ezzel Fanninak és az akadémiának is különleges lehetőségek nyílnak.”
Bálint Zoltán végig hitt Fanniban
Nyitókép: Nagy Fanni egyelőre csak könnyebb testgyakorlatokat végez, mert fájlalja még a vállát (Gergely Árpád felvétele)
