Hogyan birkózik meg egy autóversenyző azzal, amikor egy élcsapatból a középmezőnybe igazol, és a győzelmek helyett hirtelen az egy pontot érő 10. hely megszerzését kell sikerként értékelnie? A Formula–1-es Magyar Nagydíj hétvégéjén leültünk az idén már az Alfa Romeónál versenyző Valtteri Bottasszal, aki a Mercedest hátrahagyva éppen ilyen karrierutat járt be, a finn pedig szokatlan tapasztalatról számolt be: az élcsapat jelentette nyomásból felszabadulva sohasem érezte még olyan jól magát, mint most.
Nem könnyű motivációt találnia karrierje új szakaszára egy olyan versenyzőnek, aki a sikerekhez szokott: a legfrissebb példa erre Sebastian Vettel, aki a Red Bull-lal és a Ferrarival egy évtizeden át az élmezőny kirobbanthatatlan figurája volt az F1-ben, de tavaly hiába vágott bele egy új kalandba a mezőny sűrűjében csatázó Aston Martinnal, másfél évvel később a visszavonulás mellett döntött.
Bottas helyzete persze kicsit más, hiszen ő nem többszörös világbajnokként választott levezetést, és továbbra is úgy érzi, befejezetlen ügye van a sporttal. A 32 éves versenyző öt szezont töltött el a Mercedesnél 2017 és 2021 között, aminek során minden alkalommal megnyerték a konstruktőri címet, Lewis Hamilton pedig négy ízben az egyénit is. A finn, bár minden évet nagy reményekkel kezdett, idővel belátta, hogy a valaha élt egyik legnagyszerűbb versenyző tartós legyőzésére nem képes – az öt év alatt csupán tíz futamgyőzelmet szerzett –, és végül ő sem bánta, hogy a csapat nem hosszabbította meg a szerződését. Mint a finn azóta többször is hangoztatta, rendkívüli terhet jelentett számára az abból fakadó bizonytalanság, hogy a Mercedesnél mindig csak a következő szezonra kapott bizalmat, az Alfa Romeót viszont az tette számára vonzóvá, hogy több évre is számítanak rá.
„Idén talán egy kicsit lazább lettem – felelte arra a kérdésre, hogy miben látja a fő különbséget korábbi önmagához képest. – Úgy érzem, hogy ebben a közegben csak nagyon kicsi nyomás helyeződik rám, ha egyáltalán. Persze itt is az a cél, hogy minél jobban teljesítsünk, de ezt csak pozitív, serkentő nyomásnak nevezném. Nyilvánvalóan ehhez nekem is újra kellett fogalmaznom a céljaimat, és úgy álltam hozzá a szezonhoz, hogy a csapat tavalyi éve tekintetében csak nyerhetünk, veszítenivalónk nem sok van. Ez az új hozzáállás szabadabbá és kiegyensúlyozottabbá tette az életemet.”
Valóban, az Alfánál tavaly még a pontszerzés is ritkaságszámba ment, ehhez képest Bottasszal idén váratlanul jól helyre érkeztek az új szabályok által felkavart erőviszonyokban, és a finn többször is élvezhette azt a pillanatot, hogy korábbi csapattársa, Hamilton mellől rajtolhatott, amíg a Mercedes nem kászálódott ki év eleji gyenge formájából. „Az autónk jó alapokra épült, ám az utóbbi időben, egész pontosan Barcelona óta nem kaptunk új fejlesztéseket, és ez az oka annak, hogy a közeli riválisaink némelyike előnyre tett szert velünk szemben. Az első futamokon jó és meglepő érzés volt, hogy a Mercedesszel csatázhattam, de mostanra ők képesek voltak jelentősen javulni.”
Bár az Alfa Romeo valamelyest visszaesett azóta, hogy Bottas tavasszal még az ötödik-hatodik hely környékén vitézkedett, ráadásul a technikai hibák is sokasodnak, ám a finn továbbra sem veszítette el a csapatba vetett hitét, és élvezi, hogy a mezőny sűrűjében egészen más hozzáállással kell versenyezni.
„A középmezőnyben a stratégia szempontjából nagyon eltérőek a versenyeink, amit igazán élvezek. Egyetlen döntéssel rengeteg helyet is előreugorhatunk, szóval itt nagyon másról szól a játék. A múltban a Mercedesnél általában egy csapat ellen küzdöttünk, és csak az ő két autójukra koncentráltunk. Most azonban akár hat olyan autó is lehet körülöttünk, akikre oda kell figyelnünk.”
Érdekes kettősség figyelhető meg jelenleg az Alfa Romeo pilótái között, hiszen miközben Bottas azt mondja, szinte nyomás nélkül képes vezetni, újonc csapattársa, a kínai Kuan-jü Csou azt fejtegette, mennyire megnehezíti első F1-es szezonját, hogy komoly rá nehezedő teher mellett kell teljesítenie, ugyanis eredményeivel bizonyítani akarja, hogy helye van a mezőnyben.
„Emlékszem, az első szezonomban én is nagyon hasonló helyzetben voltam, mint most Csou, hogy opciós szerződésem volt a csapatommal, emiatt teljesítménykényszert éreztem, de a nyomást ilyen esetben elsősorban a versenyző helyezi saját magára, hiszen szeretné tartósan megvetni a lábát az F1-ben” – értékelte a helyzetet Bottas, aki készséggel segíti fiatal csapattársát az alkalmazkodásban. „Nem voltam még korábban ilyen szerepben egy csapaton belül. Korábban Felipe Massa mellett vezettem a Williamsnél, aki rengeteg tapasztalattal rendelkezett, majd a Mercedesnél jött Lewis. Most először kaptam fiatalabb csapattársat, nekem pedig már közel tízévnyi tapasztalat van a hátam mögött, és egy élcsapattól érkeztem, így természetes, hogy egy kicsit irányt is mutatok, de élvezem ezt a szerepet.”
Bottas számára az is üdítően hat, hogy az Alfa Romeónál bármiféle ellenségeskedés vagy ütköző érdekek nélkül dolgozhatnak együtt a pilóták, ami a Mercedesnél nem mindig volt így. „A Lewis oldalán töltött első két évemben nem akartunk minden információt megosztani egymással, hiszen mindkettőnk szeme előtt a világbajnoki cím lebegett. Ezt követően viszont megállapodtunk, hogy nem titkolózunk tovább, és onnantól már rendben volt a kapcsolat. Jelen helyzetben pedig tényleg az a cél, hogy teljes mértékben összedolgozzunk, minél több hasznos tapasztalatot gyűjtve a csapat számára.”
Valóban lehet valami nyugtató az Alfa Romeo F1-es gyárának és közösségének légkörében – a svájci Hinwilben, ahol a korábbi Sauber működik most ezen a néven –, hiszen itt még Bottas elődje, Kimi Räikkönen is jól érezte magát, pedig a Jégembernek aztán igazán nehéz volt a kedvében járni. Bottas 32 évével ugyan már a mezőny idősebb tagjai közé tartozik, de még nem abba a körbe, akiknek lépten-nyomon a visszavonulással kapcsolatos kérdésekre kell válaszolniuk. Talán a fejlődésére is jó hatással lehet ez a pár nyugodtabb év, amely során irányt mutathat egy csapatnak a fejlesztésekben, és ne zárjuk ki, hogy látni fogjuk még őt a dobogón – akár később egy erősebb istálló színeiben is.
„Ez az eddigi legélvezetesebb szezonom. Oké, talán már van, amit elfelejtettem korábbról, de tényleg azt érzem, hogy jobban élvezem az F1-et, mint eddig bármikor. Amikor dolgozni kell, továbbra is keményen dolgozom, de amikor szabadidőm van, azt csinálhatok, amit csak akarok. Ennél a csapatnál nagyon jó egyensúlyba tudtam hozni az F1-et és az azon kívüli életet” – mondta a finn, aki konkrét példát is adott arra, mit ért a pályán kívüli szabadság alatt. Pár hónapja egy amerikai kiruccanása alatt a közösségi oldalára feltöltött egy képet arról, ahogyan anyaszült meztelenül úszik egy patakban – csupasz fenekével viszont az általános megbotránkozás mellett pénzt is tudott gyűjteni jótékony célokra. Mint mondja, a Mercedes versenyzőjeként, ahol az F1 egyik főszereplője volt, és szigorú német vállalati vezetők figyelték minden mozdulatát, ezt valószínűleg nem merte volna megcsinálni. Szerencsére azon rémisztgetését, hogy a nyári szünet alatt ismét készített magáról egy ilyen képet, csak immár hátúszás közben, nem váltotta valóra…
