Martin Gábor, Ligeti Richárd és Sleisz Gabriella vezetésével a múlt héten a Vajdasági Birkózóakadémián edzőtáborozott a magyar U23-as női válogatott, valamint a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia utánpótláskorú leánycsapata. Az edzések igen megerőltetőek voltak, de a magyarkanizsai akadémián acélosodó lányok is bírták a tempót a magyar vendégekkel, s ahogy azt Bálint Zoltán ügyvezető elmondta, a magyar csapat felettébb elégedett volt az itteni körülményekkel, így ez a fajta együttműködés még intenzívebbé válik majd a következő hónapokban.
Martin Gábor a magyar szövetségnél a felnőtt női csapat edzésével van megbízva, a neve nem ismeretlen errefelé sem, hiszen tizenhat évig a nemzetközi szövetség (UWW) hivatalos fotósa volt, így óriási tapasztalatot gyűjtött a nagyversenyek és a nemzetközi mezőny tekintetében.
– Habár a felnőtt-Eb áprilisban van, az U23-as viszont már március közepén, tehát a nagyüzem hamarosan megkezdődik. Tizenkét hetes felkészülésünk lesz, s meglátjuk, kik lesznek azok, akik a felnőttmezőnyben indulnak. A zágrábi viadal azért fontos, mert amennyi versenyzőt indítunk az Eb-n, annyit lehet majd a szeptemberi belgrádi világbajnokságon, amely az első olimpiai kvótaszerzési megmérettetés lesz. Az éves felkészülési programot összességében már lefektettük, s biztosak vagyunk abban, hogy ennek keretében visszatérünk még Magyarkanizsára, akár a felnőttválogatottal is.
Ligeti Richárd fogást mutat be (Gergely Árpád felvétele)
Említetted az U23-as nemzedéket. Ezek a lányok Párizsra akár már huszonöt évesek is lehetnek, tehát kiváló korban lesznek.
– Az én gondolkodásom minderről egy kicsit más, mert véleményem szerintem egy nagylány huszonhárom éves korában már érett versenyző lehet, tehát az U23-as versenyek valamiképp ajándéktornák a fiatal felnőttek számára, hogy nyerhessenek érmeket, rutint szerezhessenek. Ebben a nemzedékben van most nyolc-kilenc kiváló versenyzőnk, akik teljes erővel edzenek, s az akadémista juniorokkal együtt készülnek a „felnőttekkel”.
Az ukrán–orosz konfliktus mennyire tudja az európai erőviszonyokat megváltoztatni?
– Az orosz és a belorusz versenyzők szankciók alatt vannak, tehát nem vehetnek részt az UWW versenyein, de ez véleményem szerint nem jó, mert Párizsig fogalmunk sem lesz, mijük van nekik, nem tudjuk, milyen állapotban lesznek, nem tudunk rájuk készülni. Az ukránoknak szintén a nemzeti sportjuk a birkózás, a női szakág decemberben megnyerte a világkupát Amerikában úgy, hogy a japánokat, a kínaiakat és az amerikaiakat is leverték. Nekik tehát nagyon komoly csapatuk van, s nyilván balgaság ilyet mondani, de nem érzem rajtuk, hogy a háború annyira megviselné őket. Velük számolni kell, mert jelenleg a világ legjobbjai.
A jutalomért zsinórban kétszer kellett megmászni láb nélkül a kötelet. Egy nagylánynak sikerült, kettőnek majdnem (Gergely Árpád felvétele)
Napilapunk évek hosszú sora óta közli a világversenyeken készült fotóidat. Ezt a munkádat most fel kellett adnod?
– Tizenhat évet töltöttem el a nemzetközi szövetség fotósaként, s jelképesen a tavalyi belgrádi vb-n „vonultattam” vissza magam. Ez nekem mindig is hobbi volt, s nagyon sokat tanultam, fiatal edző koromban megfigyelhettem mindenkit, hogy miként edzenek, végigkísérhettem, hogyan változott a birkózás. Meglátjuk, mi lesz, jelenlegi munkám a válogatottal és a KIMBA-n ezt nem engedi meg.
Ricsi, a te közreműködéseddel már tavaly igen szép eredményt ért el a leányutánpótlás, hiszen Európa- és világbajnoki érmekkel tértetek haza, s egyöntetű vélemény szerint ezen a téren a magyarok történetük legjobb idényét zárták. Mennyire van kényszer arra, hogy mindezt idén is megismételjétek, mennyire motivál ez?
– Fiatal edző létemre nagyon jó belépő volt a tavalyi év, de nem érzem ezt most kényszernek, kötelezettségnek az idei évre vonatkozóan, mert lényegében azon dolgozunk, hogy évről évre jobbak legyünk, az érmek még fényesebbek legyenek, s az akadémiai rendszernek köszönhetően erre minden esélyünk megvan. Rengeteg tehetségünk van a serdülő- és ifjúsági mezőnyben, s őket kutya kötelességünk olyan irányba terelni, hogy néhány év múlva reális eséllyel indulhassanak el a felnőttmezőnyben. 2028-ra szeretnénk olimpikonokat kinevelni, s erre minden esélyünk megvan, mind a lányok szorgalmát, mind az edzői stáb minőségét tekintve.
Ligeti Richárd, Bálint Zoltán és Martin Gábor (Gergely Árpád felvétele)
Téged tavaly szeptemberig nem nagyon lehetett elválasztani Szombathelytől, a Haladástól. Milyen tapasztalatokat hoztál onnan az akadémiára, mit tudsz abból meríteni?
– Szombathelyen a lehető legjobb helyen voltam a gyerekkoromtól kezdve, az edzők nagyon komoly munkát végeztek velünk. Ezt a fajta munkát, elszántságot hoztam én fel magammal Budapestre, de nyilván ott is van sok tanulnivalóm olyanoktól, mint Hegedűs Csaba, Lőrincz Tamás vagy Bacsa Ferenc. Ha így tekintjük, most is a lehető legjobb helyen vagyok!
Az utóbbi évek tapasztalata azt mutatja, hogy kiváló eredményeket hozhat az, ha az adott válogatottat egész évben edzőtáboroztatják, s ebbe a képbe illik bele az akadémia is. Manapság csak így lehet már elérni nagy eredményeket?
– Határozottan hiszek az akadémiamodellben, hiszen ha a világ birkózását nézzük, azt láthatjuk, hogy csak az összetartásban van erő. Ezért a magyarországi kluboknak is össze kell fogniuk, esetünkben pedig a környező országokkal való szoros együttműködést, barátságokat kell továbbfejleszteni, hiszen minél több az edzőtábor, az edzőpartner, minél több edzői gondolat hangzik el, annál színesebbek, annál jobbak lesznek a gyerekek. Ilyen szempontból tökéletes feltételekre találtunk itt, Magyarkanizsán fantasztikusan éreztük magunkat, s ezeket a kezdeményezéseket minél előbb ki kell szélesíteni, folytatni kell az együttműködést. A gyerekek immár érdeklődnek az akadémia iránt, presztízskérdés bejutni, de a vidéki kluboknak továbbra is feladatuk a toborzás, hogy megfelelő számú gyereket mozgósítsanak.
A magyar és a szerbiai lányok a megerőltető edzés után (Gergely Árpád felvétele)
Nyitókép: A magyar és a szerbiai lányok a megerőltető edzés után (Gergely Árpád felvétele)
