A járványhelyzet miatt tavaly október helyett idén márciusra halasztották a Kű Lajos, illetve az Aranycsapat Alapítvány által 19 évvel ezelőtt megálmodott Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság döntőit, amelynek ezúttal a királynék városa, Veszprém adott otthont. A 17. fináléra szokás szerint a délvidékiek utaztak el a legnagyobb számban, köszönhetően Gyólai Zoltán fő szervező több hónapos, állhatatos munkájának, így a Temerintől kezdve Muzslyáig, majd a Tisza mente szinte összes településéről verbuvált gyerekek asztaliteniszben, birkózásban, sakkban és kézilabdában versengtek. Mert hát Veszprém nemcsak a koronás úrasszonyok, hanem a kézilabda városa is egyben, s ehhez mérten Adáról, Muzslyáról és Tornyosról is érkezett lánycsapat, egyben ez is volt az idei döntős tornák közül a legkomolyabb is, mert sajnos Kárpátaljáról az ismert tragikus történések miatt nem érkeztek sportolók, sőt sem Erdélyből, sem pedig a Felvidékről kézilabdán kívül más gyerek nem jött.
A kétnapos rendezvény azonban kiválóan kezdődött, hiszen már a megnyitóünnepségen ismerős arcokat láthattunk. De szó szerint, mert a szokásos üdvözlőbeszédek után az Ismerős Arcok nevű közkedvelt magyar együttes foglalta el a pódiumot, s nyilván mindenkinek leesett az álla, hogy a kamaszodó fiúk-lányok minden számukat együtt énekelték velük, a Nélküled című, lassan már himnusszá kinőtt dalt pedig már felállva minden torok intonálta.
A délvidéki különítmény (a szerző felvétele)
A birkózók aztán másnap a Veszprém melletti Ősibe vonultak, mert a településen egy lelkes sportkedvelő birkózószekciót hozott létre, így a környező klubokkal, valamint a zentai és a magyarkanizsai birkózópalántákkal együtt egész jó kis hangulat kerekedett a helyi általános iskola tornatermében, ahol a helyiek az elején még reménykedtek, de csakhamar kiderült, hogy a délvidéki képzett harcosok nemcsak a csarnokból, de a faluból is kivagdosták az ottani legényeket. Nem meglepő így, hogy nyolc aranyérmet és két ezüstöt szereztek, de az a két második hely is csak azért született, mert a mieink egymás ellen birkóztak a döntőben…
Asztaliteniszben hasonló volt a helyzet, így ahelyett, hogy ügyetlenkedtek volna az eredményhirdetéssel, Bimbó Zsókának, Bimbó Evelinnek és Varga Dánielnek egyszerűen odaadták az aranyérmeket.
A zentai és a magyarkanizsai birkózók (a szerző felvétele)
A délvidéki sakkcsapattal kapcsolatban odafelé még azt mondták, ez egy igen fiatal csapat, s nem kell óriási eredményekre számítani. Hát, ahhoz képest Horváth Evelin jóvoltából arany született az igen tarka és furcsa mezőnyben, s Nagy Anita jóvoltából a leányezüstöt is elvitték a mieink, a fiúknál pedig Kincses Kristóf ezüst-, Szabó Márkó bronzérmes lett.
Elérkeztünk a kézilabdához, mert igazából ez volt a fő versenyszám Veszprémben. Az adai csapatot évekig Kiss Sándor vezette, most azonban megelégedett a másodhegedűs szerepével, mivel a lányokat az egykori kiváló játékos, ma meg nagyszerű edző, Božić Boglárka irányította, és nem kell mondani, hogy az adai lányok egytől egyig a Halász Józsefben edzenek, ehhez mérten pedig olyan sebességre, olyan kidolgozott akciókra és olyan szervezett védekezésre képesek, amivel az utóbbi években csak kevesen tudták felvenni a versenyt. Bogi csapata aztán szét is verte a mezőnyt, hiszen a döntőben 22:13-ra győzték le Szovátát, a zárónapra viszont Veszprém is állított versenyen kívül csapatot, de az ottani lánykák szülei csakhamar lecsendesedtek a lelátókon, mert az adaiak őket is legyőzték 17:11-re. Az adaiak teljesítményének a bácskai városka élő legendája, Sterbik Árpád, a világ egykoron legjobb kapusa is élőben tapsolt, hiszen Árpi ott él, és a Veszprém férficsapatának a kapusedzője.
Az adai lányok mindenkit fölényesen győztek le (a szerző felvétele)
Az is meg kell említeni, hogy idén is volt műveltségi vetélkedő, amelyet néptáncosaink és versmondóink tettek színesebbé, a vetélkedőt magát pedig az ügyes és okos délvidéki csapat nyerte meg, teljessé téve ezzel a diadalt.
A küldöttségek természetesen megtekinthették Veszprém történelmi óvárosát is, de a gyerekek emlékezetében nyilván a helyi állatkert és botanikus park marad meg a legélénkebben, hiszen a tágas élőhellyel és változatos állatállománnyal rendelkező zoo nyilván az egyik legszebb Magyarországon, de lehet, hogy Európában is.
Három versenyző, három arany (a szerző felvétele)
