Írtunk már róla, hogy a magyarországi Nagy Bernadett két éve megsérült, megműtötték a térdét, de javulás nem következett be, így arra szánta el magát, hogy Újvidéken ismét kés alá fekszik, és a rehabilitációt itt, Vajdaságban végzi el. Nagy segítségére volt ebben Valdemar Štajer orvosprofesszor, az újvidéki testnevelési egyetem tanára, hiszen az egykor kiváló nagybecskereki birkózó mindent megadott Berninek a sikeres felépüléséért. Ebben a folyamatban a Vajdasági Birkózóakadémia is óriási segítségére volt, hiszen napi szinten vitte a székvárosba, közben pedig Berni az akadémián lakott, és már-már itthon érezte magát. Berni a bukaresti Európa-bajnokságon aztán már bronzérmes lett, a még nagyobb sikert pedig a bakui olimpiai selejtezős torna hozta meg a számára, a 76 kg-os súlycsoportban ugyanis döntős lett, és kijutott Párizsba. Hogy milyen hálás ő a magyarkanizsaiaknak, azt mutatja az a tény, hogy Azerbajdzsán után az első útja az észak-bácskai városkába vezetett, hiszen ő és az őt elkísérő Martin Gábor, a női válogatott edzője is úgy érzi, ez a siker valamennyire az itteni birkózóakadémia és a segítő emberek sikere is egyben.
Legutóbbi beszélgetésünk idején még javában tartott az újvidéki rehabilitáció. A Vajdasági Birkózóakadémián laktál, de most egy egészen más Nagy Bernadettet láthatunk, aki csupa mosoly. A bakui siker után ez nem véletlen, s ha idén már csak ennyit érnél el, az Eb-bronzérmet és az olimpiai kvótát megszerezve, már akkor sem lehetnél elégedetlen. Te is így látod?
– Igen, de nem lennék teljesen elégedett, mert úgy megyek ki az olimpiára, hogy ott nyerjek, vagy legalább érmes legyek. Ezzel lennék teljesen elégedett.
A zágrábi rangsorverseny még nem sikerült, de aztán Bukarestben ismét „berobbantál”, ott csak a későbbi bajnok török Adar tudott legyőzni. A román fővárosban és Bakuban is a fehérorosz és a francia állt előtted, de az olimpiai kvalifikáción szorosabb volt az eredmény.
– A zágrábi verseny két év kihagyás után következett, s előtte vagy egy hónapig stresszeltem, mi lesz. Első versenynek azonban az tökéletes volt, az Eb-re már stresszmentesen mentem ki, és nem kimondottan éremért indultam, hanem úgy voltam vele, legyen minél több meccsem Baku előtt. Az Eb-n tudtam, hogy Adar van az ágamon, és az ellene vívott meccsen többször én rángattam meg, de kivételesen rutinos versenyzőről van szó, aki lefogta a fejemet, onnan sikerült neki tusolni. Egy tussal végződő meccsen viszont nem lehet látni, milyenek az igazi erőviszonyok, és ebben az esetben sem éreztem úgy, hogy tudásban vagy fizikálisan is nagyon messze lettem volna tőle. Bízok benne, és tudom, hogy egyszer legyőzöm majd. A kvalifikációs versenyen a meccsek azért voltak szorosabbak, mert biztosra mentem. Jó sorsolásom volt, és nem arra törekedtem, hogy technikai fölénnyel győzzek, hanem arra, hogy biztosan meglegyen a kvóta.
Berni és Martin Gábor az akadémia elnökségével
A magyar női szakágnak ez óriási siker, hiszen a harmadik magyar női versenyző vagy, akinek sikerült kijutnia az olimpiára. Melyik a nagyobb öröm: ez a tény vagy az, hogy két év hányattatás után ez egyből sikerült?
– Ezt a sikert az ittenieknek köszönhetem meg. Nagyon sok embert megismertem, rengeteg barátra tettem szert, és igazából hazajárok ide. A sérülésnek volt tehát egy negatív és egy pozitív oldala is, így akármennyire is furcsának hangzik, de köszönöm a Jóistennek, hogy lesérültem, mert különben nem jutok el idáig soha. Mindezt nem tekerném vissza soha az életemben.
Már kevesebb mint száz nap van az olimpiáig, aztán a számodra van még egy rangsorverseny Budapesten, de lényegében te most ismerkedsz a felnőttmezőnnyel, bár manapság az U23-as mezőnyt sehogyan sem lehet már utánpótlásnak nevezni. A felnőttmezőny azért keményebb?
– Sokkal. Ég és föld a junior- és a felnőttmezőny, korábban nem volt ekkora különbség. Egy U23-as világbajnok nem biztos, hogy egyből a felnőttmezőnyben is a csúcsra ér. Számomra viszont nem jelentett nagyobb gondot az átállás.
A női nehézsúlyban is nagyjából az ázsiai versenyzők uralkodnak, de ebben a súlycsoportban nem (vagy sem) lehet tudni, ki bukkan fel az amerikai kontinensről vagy épp Afrikából. Milyen sorsolás lesz jó az olimpián?
– Az olimpián nincs jó sorsolás, ott mindenki kiváló versenyző, így hát oda kell állni, és küzdeni kell. Közhely, de igaz, az olimpiára nehezebb kijutni, mint ott eredményt elérni. Most például Bakuban négy olyan versenyző jutott az elődöntőbe a női 76 kg-ban, aki nem indult a világbajnokságon Belgrádban. Az olimpián bármi megtörténhet.
Ne is boncolgassuk ezt tovább, hanem visszavárunk az ötkarikás után az éremmel! Köszönöm.
Nyitókép: Nagy Bernadett és Bálint Zoltán, a Vajdasági Birkózóakadémia ügyvezetője a bakui éremmel (Fotó: A szerző felvétele)
