A hagyományteremtés szándékával első alkalommal megrendezett Vermes Lajos-napok rendezvénysorozatot szombat délelőtt a palicsi Ökoközpont konferenciatermében megtartott panelbeszélgetés zárta, ahol Tóth Tibor, a Hét Nap sportújságírója és Dóró Alen, a Pannon RTV szerkesztője, újságírója Németh Szilárddal, a Magyar Birkózók Szövetsége elnökével, dr. Molnár Tamás háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázóval, a magyar szakági szövetség alelnökével, Bálint Zoltánnal, a Vajdasági Birkózóakadémia ügyvezető igazgatójával és Nemes Viktor világbajnok birkózóval beszélgetett. A téma elsősorban a magyarkanizsai akadémia, az egyetemes magyar birkózás sikere és az olimpiai remények voltak, ám Németh Szilárd elárulta a magyarkanizsai akadémia megalakulásának kulisszatitkait is.
– Csepelről származom, kerületünkben az élsportnak sokéves hagyománya van. 1912-ben Weiss Manfréd nagyiparos segítségével megalakult a helyi sportegyesület, amely az évek során folyamatosan fejlődött, és hatalmas klubbá nőtte ki magát, amikor 1972-ben elkezdtem birkózni, akkor 24 szakosztály működött a keretein belül. Később, a rendszerváltás idején tönkrement, valójában inkább tönkretették: mindenki prédaként tekintett rá. Az egyesület Csepelen kívül is számos ingatlannal rendelkezett, ezeket is szétkapták, mint foxi a lábtörlőt. Hiába adott a birkózószakosztály korábban is több világ- és Európa-bajnokot, olimpikont, a csarnoka gyakorlatilag használhatatlan volt. Akkor határoztam el, hogy ha tudok, akkor segítek, amint lehetőségem lesz rá. Sokáig húzódott, végül amikor megválasztottak az MBSZ elnökévé, előhozakodtunk a magyar akadémia ötletével. Aztán mondtuk, hogy van itt ez a nemzeti összetartozás, nézzük meg, tud-e közösen cselekedni a nemzet! Tudtuk, hogy az anyaország határain túl is komoly birkózóink vannak. Életre hívtuk az Egy szőnyegen, egy nyelven elnevezésű programot, amit a Nemzetstratégiai Kutatóintézet gardírozott. A következő kérdés már az volt, ki áll készen az együttműködésre. Bálint Zoltán készen állt! Benne olyan partnerre találtam, akivel ha megegyezünk valamiben, akkor az úgy is lesz – mondta Németh, majd hozzátette, azóta már a Szerbiai Birkózószövetséggel is remek partneri kapcsolatot ápolnak.
A tervek szerint a külhonban több akadémiát is alapítanak majd, a székelyföldi Farkaslaka és Udvarhelyszék élen jár ebben a történetben, a kárpátaljai helyzet egyelőre képlékeny. Az olimpiai várakozásokat tekintve elmondta, öt kvótát szerzett a magyar válogatott, természetesen dobogóra várják a versenyzőiket.
Bálint Zoltán három éve irányítja a Vajdasági Birkózóakadémiát, az elmúlt időszak tapasztalatairól beszélt: – Az akadémia zökkenőmenetesen működik, már 13 településen rendelkezünk alközponttal, ahol vajdasági magyar szakemberek irányítják a tréningeket. A magyarság megtartása számunkra is elsődleges feladat, így nemcsak a szerbiai, de a többi külhoni egyesülettel és majdani kihelyezett központtal is jó kapcsolatot ápolunk, és segítünk nekik, amiben csak tudunk. Határokon átívelő együttműködés ez, amiben legnagyobb közös nehézségünk rábírni a fiatalokat, hogy az élsport bizony lemondásokkal jár. Közös célunk, hogy az egyetemes magyar birkózás minél magasabb szintre kerüljön, ugyanakkor lehetőség szerint minden magyar ajkú birkózó a hazájában találja meg a számításait – fogalmazott Bálint, aki érmet Nemes Mátétól és Aleksandar Komarovtól vár a játékokon.
Az akadémia nyújtotta feltételekről Nemes Viktor, a 2017-es vb aranyérmese nyilatkozott, aki ugyan nem lehet ott Párizsban, de testvérét, Mátét mindenben támogatja a felkészülés, és ha kell, a verseny során is.
– Gyermekkorunkban álmodni sem mertünk ilyen feltételekről, amiket ma a magyarkanizsai komplexum biztosít. Jelenleg magam is kanizsai lakos vagyok, így naponta látom az ott folyó munkát. Igazán szerencsések a bekerülő fiatalok. Semmiben sem szenvednek hiányt, minden adott számukra, ami a fejlődésükhöz elengedhetetlen. Mátét elsősorban mentálisan támogathatom, amennyiben szeretné, akkor a helyszínen is. De ugyanúgy vonatkozik ez a válogatott többi tagjára is. Számomra egyelőre nagyon fájó pont ez az olimpia, ennek ellenére nem zárkózom el a folytatástól és annak lehetőségétől, hogy négy év múlva megpróbálkozzak Los Angelesszel, ehhez azonban még meg kell találnom a kellő motivációt – mondta Nemes.
Dr. Molnár Tamást elsősorban a 2000/2001-es szezonban Óbecsén töltött tapasztalatairól és a magyar–szerb örökrangadókról kérdezték.
– A BL-t ugyan nem nyertük meg a Becsével, de egy nagyon szép évet töltöttem itt a Vajdaságban. A nemzetközi szezonom aztán a magyar–szerb rivalizálással kezdődött, ami számomra a budapesti Eb-n csúcsosodott ki, ahol két olyan pofont kaptam, hogy agyrázkódással kórházba szállítottak. A legszebb emlékem pedig a vízilabda-történet egyik legmeghatározóbb összecsapása, azaz az athéni olimpiai döntő, ahol Šapićék előbb 3:0-ra, majd a harmadik negyed végén 7:5-re vezettek, ám az utolsó játékrészt úgy, olyan játékkal hoztuk, hogy még mindig futkos a hátamon a hideg, ha rágondolok – mondta dr. Molnár. Az olimpia kapcsán hozzátette, a magyar válogatott, legyen szó akár a férfi-, akár a női csapatról, mindig éremesélyesként utazik egy-egy világversenyre, és Párizsban sem lesz ez másként.
A panelbeszélgetés meghívott vendégei mind egyetértettek abban, hogy Vermes Lajos élettörténete és munkássága nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi jelentőséggel bír, és minél szélesebb körben az emberek elé kell tárni a jövőben.
Nyitókép: A Vermes Lajos-napok szervezőcsapatának tagjai a panelbeszélgetés résztvevőivel (Fotó: Erős Kincses Krisztina felvétele)
