„Tudatosan választottam ezt az utat”

Dr. Molnár Tamás neve nem ismeretlen a vízilabdázás vajdasági követői számára, a kivételes tehetséggel megáldott center nemcsak a magyar válogatottal szerzett három olimpiai aranyéremmel (meg a vb- és két Eb-címmel) írta be magát a tartományi köztudatba, de a 2000/2001-es idényben a Kásás Zoltán vezette Becsében is pólózott kiváló csapattársával, Biros Péterrel együtt. Dr. Molnár a dubrovniki Jugtól érkezett a Tisza-partra, az anyagi csődbe sodródó bácskai alakulat azonban a hozzá hasonló klasszisokkal sem tudta megvédeni az előző idényben elnyert Bajnokok Ligája-címét.

– Mindig lojális voltam, és vagyok a mai napig, igyekszem abban a közegben maradni, ahová épp tartozom. Nem volt ez máshogy a Jugnál sem, ám a vezetőség nem így gondolta. A 2000-es horvát bajnoki elődöntőben kikaptunk a Mladosttól, majd másnap reggel a klubelnök megjelent edzésen, és összehívta a hét kezdőjátékost. Közölte, hogy ha nem jutunk be a fináléba, akkor mindenkit kirúg. Egyből tudtam, hogy rossz helyen vagyok, ráadásul a véletlennek vagy a sorsnak köszönhetően hamarosan megkeresett Reperger Sándor, a Becse akkori technikai vezetője, és mondta, hogy nagyon szeretnének leigazolni. Tisztában voltam a kockázatokkal, de visszautasíthatatlan ajánlatot tett elém. Szinte azonnal igent mondtam. Másnap a Jug elnöke közölte, hogy ő is megadja, amit a Becse kínál. A vajdaságiakkal ugyan még semmit sem írtunk alá, ennek ellenére azt válaszoltam neki, hogy ez a hajó már elment. Hosszú, problémákkal tarkított év volt. Visszatekintve már nem is tűnik olyan szörnyűnek, hogy Petivel a gyertyával megvilágított asztalnál kellett olvasnunk. Az itt uralkodó akkori állapotokat, azt hiszem, itt senkinek sem kell felvázolnom… A profi sportolók általában nem így képzelik el az idegenlégióskodást, de kibírtuk, és komolyan vettük a melót. A szerb bajnokságban és a kupában nem volt ellenfelünk, sőt a nehézségek ellenére nemzetközi porondon is bejutottunk a legjobb négybe. Szerencsétlenségünkre épp Dubrovnikban rendezték a final fourt, a helyszínen görögtüzek és egyéb finomságok fogadtak bennünket, az akkori szerb–horvát viszonyt nyilván senkinek sem kell ecsetelnem. A szerb játékosokat kifütyülték és pfujolták, na, engem, aki épp a Jugtól igazolt át, talán még jobban utáltak! Ezzel önmagával nem is lett volna problémám, az viszont fájt, hogy az utolsó másodpercekben kikaptunk az elődöntőben, széthullottunk, és végül a bronzcsatát is elveszítettük – mondta a Vermes Lajos-napok alkalmával rendezett panelbeszélgetésen dr. Molnár.

A rendezvényt követően alkalmunk nyílt egyéb kérdéseket is érinteni, többek között kitértünk a három olimpiai bajnoki címére is, az ötkarikás sikerek más-más aspektus miatt fontosak az életében:

– Mindegyiknek megvan a maga varázsa, nyilván az első mindig különleges, hiszen gyakran a gyermekkori álmok, egy sportpályafutás céljainak beteljesülését, megvalósulását jelenti. A második olimpián, Athénban egy olyan döntőt nyertünk meg, amit már kétszer elveszítettünk, és ha azt mondom, hogy az a finálé a modern kori vízilabdázás történetének egyik legizgalmasabb, legmeghatározóbb, az utolsó pillanatig nyitott mérkőzése volt, akkor biztosan nem túlzok. A harmadiknak pedig az a specialitása számomra, hogy annak már az ikerfiaim is szemtanúi lehettek, akik akkor háromévesek voltak.

Dr. Molnár aktív játékoskarrierjét követően bíráskodni kezdett, szakmai előrehaladása nem sokat váratott magára, 2022-től ő tölti be a vízi sportokat tömörítő nemzetközi szövetség, a World Aquatics vízilabda technikai bizottságának elnöki pozícióját.

– Tudatosan választottam ezt az utat, 2008-ban épp azért ragadtam sípot, és bíráskodtam a szabadidőmben, hogy később erre a pályára lépjek. Eleinte természetesen nem az elnöki posztot céloztam meg, de a tagság mindenképp benne volt a pakliban. Az, hogy ezt elértem, nemcsak az aktív éveim alatt elért eredményeimnek, hanem a céltudatosságnak, a kitartásnak és a magyar sportpolitikának is köszönhető. Próbálom felelősségteljesen, tiszta lelkiismerettel végezni a feladatom, amíg erre szükség van – mondta, majd kitért rá, hogy pontosan mit is ölel fel ez a feladatkör: – A technikai bizottság felelős minden ilyen jellegű részletért, ami a világ vízilabdázásával kapcsolatos. Ide tartoznak elsősorban a szabályok, a világversenyek megrendezésének felügyelete, a játékvezetők képzése, értékelése és jelölése. Nagyon szerteágazó feladatkör, ami hatalmas felelősséget von maga után. Ez az, amit soha nem lehet mindenki megelégedésére végezni, mindig vannak vesztesek, akik elsősorban a játékvezetőket és azokat bírálják, hibáztatják, akik velük foglalkoznak. Ennek ellenére ez egy nagyon szép feladat és komoly kihívás.
Az egykori kiváló center megemlítette a Magyarországon már közel másfél évtizede működő, csak taónak nevezett támogatási rendszert is, amelynek eredményei az utóbbi években mutatkoznak meg igazán. A modell lényege röviden annyi, hogy a cégek kevesebb társasági adót fizetnek az államnak, az összeg ehelyett a támogatott szervezethez kerül, amely azt bizonyos célok megvalósulása érdekében felhasználja.

– Sajnos a mi időnkben a nemzeti csapatunk gerincét alkotó játékosoknak, Székely Bulcsú és Vári Attila kivételével, külföldön kellett boldogulniuk, hiszen Magyarországon nem voltak adottak a maihoz hasonló lehetőségek. Ez most fordítva van. Az utóbbi két évben jelentek meg a Magyarországon meghonosodott, közel másfél évtizeddel ezelőtt kialakított támogatási modell igazán nagy léptékű eredményei. Sajnos a WA-ban betöltött pozícióval együtt jár, hogy ha lehetőségük van rá, akkor támadják az embert. Az elmúlt időszakban négy korosztályban – felnőtt, U20, U18 és U16 – nyolc, azaz négy férfi és négy női világversenyt bonyolítottunk le, és abban a szerencsés vagy épp szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy ebből hatot a magyarok nyertek. Rögtön elkezdtek ostromolni, hogy az én háttérműködésemnek köszönhető mindez, holott semmi közöm hozzá. Ez mind a kiválóan működő rendszer hozadéka. Végre újra arról beszélhetünk, hogy Magyarország olimpiai aranyesélyes, a férfiaknál és a nőknél egyaránt – mondta.

A vízilabda szabályai az utóbbi években többször ráncfelvarráson estek át, ami szintén a technikai bizottságnak köszönhető.

– Ezek a változások mind a sportág érdekeit szolgálták. Az én időmben sokkal keményebb, fizikálisabb volt a játék. Most sem anyámasszony katonáinak való, de a módosításokkal inkább a dinamizmusra, technikai felkészültségre szeretnénk fektetni a hangsúlyt. Azok a játékosok érvényesüljenek inkább, akik ügyesebbek, mozgékonyabbak, jobban bánnak a labdával. Emellett azt kell szem előtt tartanunk, hogy a vízilabda a közönség szempontjából mit kíván. Nemcsak az uszodába látogató nézőket, de a médiát, a közösségi felületeket is ki kell szolgálnia. Elég szerteágazó követelményrendszernek kell manapság megfelelni, hogy versenyképes „terméket” produkáljunk – tette hozzá a sportvezető.

A magyar élvonalban évek óta egyeduralkodónak tekinthető Ferencváros százszázalékos teljesítménnyel nyerte meg a magyar bajnokság idei kiírását, a héten pedig újabb trófeáért, a Bajnokok Ligája-győzelemért ugrik medencébe. Dr. Molnár szerint a zöld-fehéreknek minden esélyük megvan a végső győzelemre, és az sem kizárt, hogy a többek közt a Fradi fiataljaira épülő válogatott lesz az új aranygeneráció.

– Másfél hónap múlva kiderül! Jó úton járnak, hiszen tavaly Fukuokában aranyérmet nyertek, ennek nyomán is hatalmas az elvárás. A magyar vízilabda sikerét, néha ugyan túl kritikusan, de aranyérmekben mérik, remélem, így lesz. De azt mondom, ha érmet nyerünk, akkor már nagyon boldogok lehetünk – zárta gondolatait dr. Molnár.