Még ha a komoly technikai szabályváltozások egyéb hatásaiba bele sem megyünk, már kijelenthető, hogy pusztán az erőviszonyok átrendeződése révén is üdítő változatosságot hoztak a Formula–1 számára, hiszen a 2022-es szezon első futamain a Mercedes lekerült a favoritok listájáról, a Ferrari viszont olyan erősen kezdte az évet, amihez hasonlót legutóbb csak a Schumacher-korszak idején láthattunk. Persze hasonló dominanciáról szó sincs, jelen állás szerint a Scuderiával nagyon hasonló szinten áll a Red Bull, de a Mercedes is gyors visszazárkózásban bízik, és bár a megszokottnál intenzívebb fejlesztési verseny miatt akár nagyot is ingadozhatnak az erőviszonyok az év előrehaladtával, a frontvonalak jelenlegi állása újabb fordulatos bajnoki harcot ígér. A sport számára külön kedvező a Ferrari feltámadása, amely csapatnak mindkét versenyzője dobogón állt az első két futamon, így Charles Leclerc-nek egyéniben és Carlos Sainz segítségével a csapatnak konstruktőriben már ilyen rövid idő alatt is számottevő előnye van a bajnoki tabellán.
A Ferrarinak komoly mélypontból sikerült kimásznia, hiszen története második leghosszabb nyeretlen sorozatát produkálta azáltal, hogy Sebastian Vettel 2019-es szingapúri sikere és Leclerc idén Bahreinben aratott győzelme között 46 versenyen keresztül elkerülte a dobogó legmagasabb fokát – ennél csak az 1990–94 közötti 59 futamos kálváriájuk volt hosszabb. Az pedig még beszédesebb, hogy szinte egy egész szurkolói generáció letűnt azóta, hogy a Ferrari legutóbb vb-címet szerzett. Az olaszok legutóbbi világbajnokát még mindig Kimi Räikkönennek hívják, aki 2007-ben ért fel a csúcsra, konstruktőri címet pedig a rá következő évben nyertek legutóbb, még a Schumacher–Todt–Brawn trió által fémjelzett sikerkorszak farokvizén. Azóta hiába fordultak meg Maranellóban a kor legnagyobb sztárjai Fernando Alonso és Vettel révén, és voltak ígéretes szezonjaik, ám a siker kapujában rendre összeomlott a gépezet, az eltelt 14-15 év pedig szintén a második leghosszabb periódusa a Ferrarinak világbajnoki cím nélkül. Azok után viszont, hogy az elmúlt években a tifosi már Mattia Binotto csapatfőnök fejét követelte, sokan kételkedve fogadták a csapattól szokatlan, két fiatal pilótára építő stratégiát, valamint új szabályok jöttek, amely körülmények között a Ferrari az utóbbi évtizedekben rendre döcögősen vette fel a ritmust, most ezen szereplők és tényezők együttesével mégis az olaszok készültek fel legjobban az új kihívásra.
„Nagy feladat persze, hogy a szezon egészére megtartsuk ugyanezt a szintet. Jól tudjuk, hogy a riválisaink rendkívül erős fejlesztési potenciállal rendelkeznek, 2017-ben és 2018-ban vissza is estünk emiatt az év végére – mondta Binotto. – Azóta viszont megerősítettük a tervezőrészlegünket, javítottunk a szélcsatornán, az általunk használt technológiák, folyamatok és szimulációk minőségén, így ma már sokkal felkészültebben várjuk a fejlesztési versenyt, mint a múltban. Emellett immár a költséglimit is életbe lépett, aminek hatása lesz a fejlesztések ütemére, így ennek kezelésére is figyelnünk kell.”
Bár a szurkolóiknak ritkán volt okuk a felszabadult örömre az elmúlt másfél évtizedben, a Ferrari továbbra is a Formula–1 legnépszerűbb csapata és legeladhatóbb terméke, így általános igazság, hogy ha a Ferrari gyors, az a sport nézettségében is meglátszik. Bizonyosan ennek is szerepe volt abban, hogy a Hungaroring Sport Zrt. elnök-vezérigazgatója, Gyulay Zsolt pár napja bejelentette, a július 29–31-i Magyar Nagydíj vasárnapjára már minden ülő- és állóhelyre elkeltek a jegyek, azaz közel százezer néző már biztosan a helyszínről követi majd a rajt pillanatát.
Jövőre háromszor Amerikába
Nagy dérrel-dúrral jelentette be az F1, hogy 2023-tól Las Vegas utcáira is ellátogat a világbajnokság, ezzel az Amerikai Egyesült Államokban rendezendő versenyek száma háromra nő Ausinnal és az idén május 8-án először sorra kerülő Miami Nagydíjjal együtt. Az USA-ban soha nem látott magasságokba szöktek a nézettségi mutatók, a sportot 2017 óta irányító amerikai Liberty Media nem titkoltan sokat tett ezért, a mérések szerint pedig a lakosság érdeklődének feléledése nagyban köszönhető a néhány éve futó Hajsza a túlélésért című dokumentumsorozatnak, amely mindig a legutóbbi F1-es szezon történéseit meséli el. A sorozatot a világ más részeiről és a versenyzők felől is amiatt éri kritika, hogy gyakran kiszínezi, túldramatizálja a valós történéseket, Amerikában viszont a jelek szerint mindez elérte a hatását.
Az, hogy három verseny legyen az USA-ban, nem példa nélküli, 1981-ben és 1982-ben már megtörtént, ezekben az években szintén része volt a naptárnak Las Vegas, ám még egy jóval eldugottabb helyszínen, a Caesars Palace hotel parkolójában kanyarogva. Most viszont a kaszinófőváros kellős közepén fog száguldani a mezőny, hiszen a leghíresebb utca, a Strip is része lesz a nyomvonalnak, amely elhalad olyan látványosságok mellett, mint a Bellagio-szökőkút vagy az Eiffel-torony kicsinyített mása. A hétvége további különlegessége lesz, hogy a versenyt nem vasárnap, hanem helyi idő szerint szombaton este, villanyfény mellett rendezik – Európában viszont ehhez vasárnap reggel kell felkelnünk. A szombati időpont sem teljesen idegen az F1-től, viszont 1985 óta először fordul elő, hogy egy versenyt ezen a napon fussanak.
