A Zenta Labdarúgóklub, a tartomány első bajnoka

A Szerb Népköztársaság labdarúgó-bajnokságát 1947/48-ban öt zónára osztották fel. Az első az északi, vagyis a vajdasági zóna (Prva zona republičke lige Srbije) volt, amelyet kizárólag tartományi csapatok alkottak. A bajnokság befejeztével a vajdasági zóna első három helyezettje vett részt a Szerb Liga selejtezőjében. A határozat értelmében a zónabajnokságokon kívül minden tagországban meg kellett tartani a csoport- és a járási bajnokságokat is. 1949. szeptember 12-én közzétették, hogy a következő évben megalakul a Vajdasági Liga a korábbi északi, vagyis az első zóna helyett. A bajnokságot a maihoz hasonló, tavaszi–őszi rendszerben írták ki. A selejtezőt októberben bonyolították le, ugyancsak ekkor kezdődött Szabadkán a labdarúgóedző-képzés, az első a tartományban.

1949. december 2-án közlemény jelent meg, miszerint az addig lejátszott selejtező mérkőzések alapján a Vajdasági Liga új tagjai a szabadkai Bratstvo, az inđijai Željezničar, az újvidéki Egység, a nagybecskereki Željezničar, a zentai Pobeda és az újvidéki Budućnost. Mintegy két héttel később a Vajdasági Labdarúgó-szövetség évi közgyűlésén határozatot hoztak, hogy a Vajdasági Ligának tíz tagja lesz, a következő klubokkal: az inđijai Željezničar, a zentai Pobeda, az újvidéki Egység és a Budućnost, a nagybecskereki Željezničar, a szabadkai Bratstvo, a palánkai Bačka, a zombori Polet, a topolyai Egység és a becsei Proleter. 1950. február 26-án a minősítők után a sorozatot tizenhárom tagúra bővítették, a korábban felsoroltakhoz a verseci Jedinstvo, az adai Bratstvo és a šidi Srem csatlakozott.
A feljegyzések szerint 1950-ben Vajdaságban 414 labdarúgóklub és 12 600 igazolt játékos volt. Ebben az évben hangzott el hivatalosan először az önálló Vajdasági Liga elnevezés. A tartományban a bajnokságot négy fokozatban tartották meg: 1. Vajdasági Liga, 2. zónabajnokság (bácskai, bánáti, Novi Sad–Ruma), 3. csoportbajnokság, 4. járási és városi bajnokság (pl. Topolyai Alszövetségi Liga stb.).
A zentai Pobeda csapata az 1950-es idényben átszervezés és összeolvadás következtében már Zenta néven kezdett el játszani a Vajdasági Ligában, tavasszal 8 nyert és 4 vesztes mérkőzést jegyzett, 16 ponttal és 33:20-as gólaránnyal a negyedik helyen zárt ebben a szakaszban. A folytatásban a mérlege valamelyest romlott, 7 nyert meccs mellett 2 döntetlent játszott, és 3-szor vesztesként hagyta el a pályát a Tisza-parti alakulat. A Vajdasági Liga március 12-én kezdődött és szeptember 24-én fejeződött be. A versenyzés a bajnoki címért végig feszült légkörben és bizonytalanságban zajlott. Az utolsó fordulóban a favoritnak számító újvidéki Budućnost váratlanul vereséget szenvedett a szintén székvárosi Egységtől, a palánkai Bačka pedig otthonában győzte le a bajnokesélyes inđijai Željezničart, a Zenta viszont győzött, és jobb gólkülönbséggel első lett!
A végeredmény:
1. Zenta    24    15    2    7    63:38    32
2. Željezničar (I)    24    14    4    6    50:35    32
3. Budućnost    24    14    3    7    48:30    31
4. Bačka    24    14    2    8    63:35    30
5. Polet    24    13    2    9    60:43    28
6. Egység (Ú)    23    10    4    9    41:34    24
7. Egység (T)    22    10    3    9    45:34    23
8. Proleter    24    9    5    10    36:54    23
9. Jedinstvo    24    8    6    10    46:65    22
10. Bratstvo (Sz)    24    8    4    12    45:55    20
11. Željezničar (N)    24    6    6    12    25:40    18
12. Bratstvo (A)    24    6    4    14    38:50    16
13. Srem    23    3    3    17    23:70    9

A Zenta Labdarúgóklub elnöke Dušan Krivokapić, alelnöke Kiss Frigyes, titkára Lukinich Frigyes, orvosa dr. Müller Imre, politikai referense Vuko Vučković, pénzügyintézője Lavicska Gyula, edzője Miodrag Stepančev volt. A pályát Mészáros Károly és felesége (Spitz néni) gondozta, a klub technikai intézője pedig Turányi István volt ebben az időszakban. A bajnokcsapatot Milorad Preradov, Buza Sándor, Homolya Ferenc, Urbán István – Csimi, Horváth István, Vörös László, Fajka Nándor, Fogaras Božidar, Heinrich Sándor, Zsarkó Vilmos, Juhász Lajos, Radócki Nándor – Lisu, Recskó Ferenc, Novak Roganović, Borislav Vučković, Nagy Mélykúti Lajos, Nagy Mélykúti István, Pintér László, Kálmán Pál, Verebes Gyula és Miloš Kaloper alkotta. Külön kuriózumnak számított, hogy a csapatban olyan kiváló játékosok is pallérozódtak, mint például Novak Roganović, aki a Vojvodinába igazolt, és az 1960-as római olimpián az országos válogatottal első helyet szerzett!

Az akkori csapattagok közül ma már sajnos csak Urbán István – Csimi él, aki november elején töltötte be 95. életévét. A 75 éve megnyert bajnokság és a születésnap apropóján a minap felkerestem otthonában. Felidéztük a múlt történéseit, s egy idő után csak ennyit mondott: „A mi időnkben olyan összetartó volt a csapat, és mind helybéli (!), hogy 11 testvér futott ki a pályára, nem ismeretlen vidékiek, és mindnyájunknak fájt, ha valaki kimaradt. Nem pénzért fociztunk, mint a maiak. Az ellenfél csak a pályán volt ellenfél, a mérkőzés befejezése után már barátként ültünk le a legközelebbi kocsmában, leginkább a Csonka vendéglőben a Népkert lejáratánál. Összedobtuk a pénzt legfeljebb egy-két liter borra, szendvicsre. Az akkori mérkőzéseknek varázsuk volt, esetenként Zentán is ezer önfeledt szurkoló tombolása közepette. A focisták bálványok lettek, figyelték minden lépésünket, óhajunkat. A mai mérkőzéseket elnézve, ha valamelyik csapat gólt rúg, akkor foggal-körömmel védi azt, mindenféle időhúzással kombinálva, s ez a »foci« már nem az, amit valamikor labdarúgásnak hívtak, ez a nézők számára kész kínszenvedés. Nem beszélve az újonnan bejött divatról, miszerint vidékről vagy külföldről jóval több pénzért szerződtetnek esetenként rosszabb játékosokat a hazai focistáknál. Ugyanez érvényes az edzőkre is. A játékosok sokszor azt sem értik, mit mond nekik, csak hallgatnak és bólogatnak.”

Urbán István még hozzátette, hajdanán nem így volt ez, s bár jó sok víz lefolyt azóta a Tiszán, máig élénken emlékszik a szép időkre.
A Zenta Labdarúgóklub a következő szezonban az egységes Szerb Ligában szerepelt, ahol az 1951-es szezonban a következő csapatokkal játszott: Sloga (Rankovićevo, Kraljevo), Jedinstvo (Zemun), Timok (Zaječar), Trepča (Kosovska Mitrovica), Radnički (Obrenovac), Šesti oktobar (Kikinda), Radnički (Kragujevac), Milicionar (Beograd), Borac (Čačak), Dubočica (Leskovac), Radnički (Niš), Budućnost (Valjevo) és Jedinstvo (Paraćin).